Nemzeti szégyen a Hóman-szobor!

Nem kaphat szobrot ma Magyarországon, aki a magyar lakosság egy részének jogfosztásában ilyen magas beosztásban, ilyen törvények létrehozásával és beterjesztésével részt vett!

Ez az emlékmű nemzeti szégyen: azt üzenné az elhurcoltak utódainak, a magyar polgárok tisztességes többségének és a világnak, hogy a magyar zsidók szenvedése és százezreinek meggyilkolása másodlagos fontosságú eseménye történelmünknek.”

Lapunk feltette a kérdést, miért gondolja egy írószervezet tagsága, hogy egy ilyen politikai színezetű kérdésben megszólaljon. Gács Anna, a jelentős írókat-költőket – mások mellett Bódis Kriszta, Bodor Ádám, Csaplár Vilmos, Erdős Virág, Esterházy Péter, Karafiáth Orsolya, Kertész Imre, Kiss Noémi, Nádas Péter, Spiró György, Takács Zsuzsa, Tompa Andrea, Várady Szabolcs, Závada Pál – tagjai között tudó társaság a nyáron megválasztott elnöke elmondta lapunknak, hogy bár nem az ő ötlete volt a tiltakozás megfogalmazása, programjában szerepelt, hogy az írószervezet hallassa hangját kultúrpolitikai kérdésekben, és ez ne csak a pénzek elosztására terjedjen ki.

– A napi politikától távol tartjuk magukat – mondta –, de értelmiségieknek, akik kíváncsiak arra, milyen világban élnek, oda kell figyelniük arra, hogy mi történik.

Gács Anna szerint sokak szerint külön kell választani Hóman komoly tudományos teljesítményét politikai szerepvállalásától. – Ezt sokszor meg lehet tenni, munkásságának elemzése-feldolgozása ellen nem is lehet kifogást emelni – folytatta –, de a szobor állításakor semmiképpen sem lehet figyelmem kívül hagyni politikai meggyőződését és tetteit.