Lemondott a Játékszín Terézkörúti Színház Nonprofit Kft. ügyvezető igazgatói posztjáról Németh Kristóf azok után, hogy a hétfői taggyűlés társügyvezetőnek szavazta meg az eddigi produkciós vezetőt, Bank Tamást, mondván, hogy a napi operatív munkát könnyítenék meg ezzel. A két érintettet kerestük.
A Játékszín 2012 óta működik magánszínházként. Az akkor végelszámolás alatt lévő, százszázalékos állami tulajdonban lévő Játékszín Nonprofit Kft.-t négy magánszemély – Németh Kristóf és Bank Tamás színészek, Szűcs Attila közgazdász, a Budapesti Kamaraszínház egykori gazdasági igazgatója, valamint Metz Alexandra jogtanácsos – vette meg a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt.-től 3,1 millió forintért. Az alacsony vételár miatt – amely az ingatlan használati jogán és a névhasználaton túl a teljes infrastruktúrát is tartalmazta – felhördült a szakma. Németh Kristóf erre reagálva akkor azt nyilatkozta, a kft.-t a végelszámolás alatt keletkezett 10 millió forintos nagyságrendű adósságállománnyal együtt vették át.
Bank Tamás produkciós igazgató több mint egy éve jelezte, hogy ő is szeretne részt venni az ügyvezetésben, megkönnyíteni a napi operatív munkát. Németh Kristóf többször rákérdezett: min kell könnyíteni, illetve előfordult-e valaha, hogy az ő késlekedése miatt a Játékszín bármitől elesett volna. Erre sosem kapott érdemi választ – meséli a lemondott színész-igazgató. Akkor felvetette: ha rosszak a mutatók és rosszul vezeti a színházat, vissza kellene őt hívni, de erre sosem került sor. Mindenki elismerte azt is, hogy a Játékszín működésének stabilitásában jelentős szerepet játszott. Az előadásszám és a bevétel csúcsokat döntött, decemberben például 51 telt házas előadásuk volt. A színház nagyszerűen működött, az anyagi források, a TAO-bevételek beszerzésében is kiemelkedően teljesített.
A színész-igazgató nem hisz a kettős vezetésben, és jogellenesnek tartaná például, hogy ketten képviseljék a munkáltatói jogokat. Ahogy azt is elképzelhetetlennek tartotta, hogy művészeti kérdésekben a jogi és a gazdasági szakember véleménye döntsön, abban az esetben, ha a két ügyvezető között nincs konszenzus, mint ahogy ezt felvetették a tulajdonosok. Mindemellett nem tud a másik ügyvezető döntéseiért felelősséget vállalni, különösen azért nem, mert mint az elmúlt három és fél évben kiderült: kulturális, ízlésbeli szakadék tátong kettejük között.
