Az E. T. A. Hoffmann művére épülő Csajkovszkij-darabot először 1927-ben, a szentpétervári ősbemutató után 35 évvel szemelte ki az Operának Radnai Miklós igazgató. A budapesti közönség A diótörőt szvitformában már elég jól ismerte, mivel az állatkerti hangversenyek slágerszáma volt.
 |
| Jelenet az új előadásból |
A december 21-i premier kulcsneve Ferenczi Frigyes volt, ő írta a librettót, rendezte a darabot, a koreográfus Brada Ede mellett a fiatal Oláh Gusztávot kérték fel a díszlet és a jelmez tervezésére. A kétfelvonásos tündérjátékot egy estén adták A hónapok háza című operával, később pedig a Parasztbecsülettel. De hiába a színpadon a csupa édességből faragott cukorpalota, limonádéfolyó, narancspatak és mandulatejfolyó, sosem látott jelmezarzenál, gyorsan lekerült repertoárról a darab. A balettet 1929-ben a dalszínház főrendezője, Szemere Árpád fazonírozta, de így sem ért meg többet húsz előadásnál.
Az 1949–50-es évad lett a rekonstrukció éve a balettegyüttesben, Vaszilij Vajnonen és felesége, Klavdija Armasevszkaja nemcsak az 1934-es verziójukat tanította be, hanem a táncegyüttes képzését is elvállalta. 1950 februárjában ámult a magyar közönség a parádés új díszleten és jelmezen.
Oláh Gusztáv a korábbi és az 1950-es verziót összevetve elmondta: akkoriban A diótörő előadása nem volt olyan hiteles és realisztikus, mint amilyen a későbbi, ezért a közönség sem értette meg a művet kellő módon. A diótörőt élete legnagyobb kiállításának tartotta, 500 négyzetméternél több vásznat használtak fel, 200-nál több új kosztüm készült. A korszellemnek megfelelően alkalmazták a kitűnő festőtermi élmunkásuk, „Somhegyi József korszakalkotó festékkeverési újítását, amellyel a festékanyag felhasználásának tetemes megtakarítását érték el". Az 1950. januári Kis Újság szereposztásbeli szakmaiságról is árulkodott: a magántáncosok munkaversenyben tanulták be szerepeiket, és a verseny eredménye döntötte el, ki alakítja legjobban szerepét, és táncol elsőként a Csajkovszkij-balett bemutatóján.
A diótörő sikerszériáját a nyolcvanas években a dalszínház romló technikai állapota roppantotta meg. Átkerült a gyengébb technikai lehetőségekkel rendelkező Erkelbe, ott az eredeti díszletek módosításával és kisebb kompromisszumokkal vitték tovább.
1994 decemberében visszavitték az operaházba a Csajkovszkij-művet, amelyet Seregi László újított fel. Itt már újra megoldható volt az álomutazás éppúgy, mint az óriásira növő karácsonyfa. A harmadik felvonás elején lévő barlangjelenet is visszakerült, amelyet még a hetvenes években vettek ki a balettből.
A karácsonyi Diótörőkre még protekcióval sem lehet jegyet kapni évek óta. És az új verzió 21 előadására is gyakorlatilag telt ház van.
Pjotr Iljics Csajkovszkij
A diótörő
Koreográfus: Wayne Eagling– Solymosi Tamás
Magyar Állami Operaház
Bemutató: november 28.
