Ezt az állítást azonban utóbb György Péter jogosan kétségbe vonta. Az akkreditáció nem járt sikerrel. Egyelőre. Az történt ugyanis, hogy a folyamat megszakadt, mert a kérelmező nem teljesítette a szaktárca által kért hiánypótlást.

Mint a kormányportálon megjelent minisztériumi nyilatkozatból kiderül, az aranymúzeum akkreditációs kérelme márciusban érkezett a minisztériumhoz, de az iratok átvétele után a tárca hiánypótlásra szólította fel a kérelmezőt. Többek között nyilatkozatot kértek arról, hogy a kulturális javak saját tulajdonát képezik, hogy per-, teher- és igénymentesek, valamint – külföldi eredetükre való tekintettel – a kulturális javakra vonatkozó vám- és egyéb előírásoknak megfelelően kerültek az országba. Ám ezek a nyilatkozatok a július 10-ig meghosszabbított határidőre nem érkeztek meg, így az aranymúzeum mint múzeumi intézmény működési engedélyének kiadására nem került sor, az eljárást pedig a tárca megszüntette.

Egy, az MTI-nek adott interjúban Zelnik István is reagált, helyesbítve a nekünk mondottakat : „Az aranymúzeum építkezésének elhúzódása ­miatt nem tudtuk az eljárást a közigazgatási határidőn belül a törvényi előírásoknak megfelelően befejezni, a ­NEFMI által kért hiánypótlásokat beadni. Nem nyilatkozhattunk például a muzeológus-szakember foglalkoztatásáról, amíg a kész múzeumban nem foglalkoztatjuk vagy a tényleges múzeumi tárgyleltárt a helyszínen el nem készítjük. Ezért új engedélyezési kérelmet adunk be a hatályos jogszabályok által meghatározott mellékletekkel együtt.”

De ki használhatja a múzeum nevet, mit nevezhetünk hivatalosan múzeumnak? – kérdeztük az ügy kapcsán Hammerstein Juditot, a NEFMI helyettes államtitkárát. Mint elmondta, a muzeális intézmények (ideértve a kiállítóhelyek, a gyűjtemények és a múzeu­mok) engedélyezését törvény és rendelet szabályozza. Az engedélyezés kritériuma, hogy az intézmény biztosítani tudja a folyamatos és rendeltetésszerű működéséhez szükséges feltételeket. Ez azt jelenti, hogy a bemutatandó tárgyaknak a kulturális javak körébe kell tartozniuk, az intézménynek megfelelő épülettel, védelemmel kell rendelkeznie, ahol meg kell valósulnia a kulturális javak folyamatos bemutatásának, meg kell legyenek a feltételei a közművelődési és múzeumpedagó­giai szolgáltatásoknak, a kutatói hozzáférésnek, továbbá kritérium az is, hogy az intézmény tartsa be a nyilvántartásba vételre, valamint a szakmai munkakörök létesítésére és betöltésére vonatkozó előírásokat. Ez utóbbiak miatt mondhatta például Zelnik István, hogy az akkreditáció során nem tud muzeológus-szakember foglalkoztatásáról nyilatkozni, míg a múzeum nincs kész, és ott valóban nem foglalkoztatják a muzeológust.

A törvény értelmében egyébként a „múzeum” elnevezés használatára (a „muzeális intézmény” kategórián belül) csak azok a működési engedéllyel rendelkező intézmények jogosultak, amelyeknek szakmai besorolása múzeum. Mégis gyakran előfordul, hogy a jogszabályi ismeretek hiányában vagy egyszerűen csak az alapító elragadtatottságából e gyűjtemények, bemutatóhelyek vagy éppen kiállítások létrehozói „múzeumnak” nevezik a kulturális intézményt, helyszínt. Ennek rosszabb példái az országot elárasztó mackómúzeumok, játékmúzeumok, baba-, marcipán- vagy csokoládémúzeumok. De gyakori például, hogy a helyi tájházat is múzeumnak nevezi mindenki. Hol­ott nem az, hisz nem foglalkoztat például muzeológus-szakembert, restaurátort – ami kritérium.

Ellenpéldaként kell említeni azokat az intézményeket, amelyek kulturális – akár a muzeális intézményekkel megegyező – tevékenységüket rendkívül magas színvonalon végzik, de nem rendelkeznek muzeális működési engedéllyel. Ilyen például a KOGART Ház (Budapest), a Reök-palota (Szeged), a Modem (Debrecen), az Első Magyar Látványtár (Tapolca-Diszel). Mint ilyen, természetesen megnyílhat Zelnik István aranygyűjteménye is, anélkül hogy beszerezné a muzeális működési engedélyt. De múzeumként hivatalosan nem. Más kérdés, tesszük hozzá, hogy a gyűjtő számára nyilvánvalóan presztízskérdés: a szeptemberre tervezett nyitásra meglegyen a múzeumi engedély, s használhassa a múzeum elnevezést.

Zelnik István