„Nem lehet büntetlenül elhallgatni minden nyomorúságot”

– Kik a Semmi szakértői?

– Ez maradjon titok. Őket jelenítik majd meg a vendégművészek, Falusi Mariann, Pásztor Anna, Varga Livius, Likó Marcell, Busa Pista, Földes Eszter.

– Van filozófiai mondanivalója a történetnek?

– Igazán nincs. Inkább csak elgondolkodtat... Miért mondja azt valaki, hogy semmi, ha megkérdezik tőle, mi a baj? Miért hárítja el a kérdést, miért gondoljuk azt, hogy ez az egyszerűbb megoldás? A magyar társadalom tele van elhallgatott nyomorúságokkal. Azt, hogy ezeket a dolgokat lenyeljük, nem lehet büntetlenül csinálni, tönkreteszi a személyiséget, az ember körül mindent. Ez egy viszonylag jól kódolható, de nem szájbarágós mese.

Fotó: Szabó Miklós / Népszabadság

– Hogyan határozná meg a műfaját?

– Koncertszínház. Az Idáig tudom a történetet kevesebb színházi elemet tartalmazott. De már ott is volt ebbe az irányba való törekvés. A Semmi Konferencia talán egy kiforrottabb, határozottabb koncepció mezsgyéjén készül. Fejből mondjuk a szövegeket. Lesz egy-két páros jelenet. Lesz díszlet, jelmez, amit Vereczkei Rita készít nekünk. Szóval sokkal inkább színházszerű lesz, mint az Idáig tudom. Fontos viszont, hogy nem színészkedésre törekszünk, hiszen nem vagyunk színészek, hanem történetmesélésre.

– Mit gondol a musical műfajáról?

– Például a Hairt vagy a Jézus Krisztus szupersztárt szeretem. Szerintem egy musical-előadás akkor működik, ha minden nagyon perfekcio­nista. A metál- vagy a cigányzene is akkor jó, ha formailag tökéletes. A mi produkciónk nem musical.

– Prózai részek is vannak.

– A prózai szövegeket nem megírni volt nehéz, hanem elmondani. Lecsó (a Kiscsillag egyik tagja – a szerk.) és én vagyunk Péterfy Bori mellett a főbb szereplők, én vagyok a kisfiú, Bori az édesanyja, Lecsó pedig a fában lakó barátja a kisfiúnak.

– Hogy ment a közös munka a feleségével, Földes Eszterrel, aki a rendezője is a darabnak? Előre eltervezték, hogy közösen alkotnak majd?

– Véletlenszerűen alakult így. Egyszer lefordítottunk egy dalt, ekkor láttuk, hogy ez megy nekünk. Eszter nem rendezett soha darabot, mi nem színészkedtünk. Sok olyan dolgot kell csinálnom, ami nincs meg a színpadi rutinomban. De ezért is csináljuk. Az, hogy Magyarországon valaki negyvenvalahány évesen elkészíti a sokadik lemezét, engem sem érdekelne. Középkorúnak lenni a mi szakmánkban nem egy hálás szituáció. Kis piacon mozgunk, megfutottuk azokat a köröket, amiket meg lehet futni, nem véletlen, hogy inkább befelé haladva keresünk új kihívásokat.

Fotó: Szabó Miklós / Népszabadság

– Mit jelent az, hogy a Kiscsillag art rock zenekar?

– Kvázi garázszenekarként indultunk. Valamikor a Szeles című lemezen vettünk egy olyan fordulatot, amire nem nagyon találtunk zenei analógiát. Ez Magyarországon teljesen bevezetetlen fogalom, úgy gondoltuk, kisajátítjuk magunknak. Az, hogy így definiáltuk magunkat, attól a fajta alter skatulyától való elrugaszkodást jelenti, ami már régóta nem érvényes.

– A darabból készül egy lemez is. Tetszeni fog a Kiscsillag-rajongóknak?

– Reméljük, igen. Az a célunk ezzel az előadással, hogy olyan zeneszerető embereket is megszólítsunk, és esetleg magunk mellé állítsunk, akik nem Kiscsillag-rajongók.