Nem véletlen, hogy a korszak egyik legjelentősebb magyar műgyűjtője, Deák Dénes a nyolcvanas évek közepén modern képzőművészeti gyűjteményét a városra hagyta, ebből jött létre a székesfehérvári Városi Képtár. A képeket a megyei múzeumnak ajánlotta fel ugyan, ahol Kovalovszkyék dolgoztak, de a megyei vezetés elzárkózott a befogadásától, nem úgy a város akkori tanácselnöke, Balsay István. Így lett hát a Deák-gyűjtemény városi tulajdon. A megye és a város gyűjteménye azóta is külön működött, igaz, szoros együttműködésben és eléggé hasonló, nyitott szellemben.
A megyei múzeumi rendszert az elmúlt években átszervezték, és a megyei múzeumok központjait a megyeszékhelyvárosok vették át. Székesfehérvár is megkapta a Szent István Király Múzeumot. Februárban a város úgy döntött, április 1-jétől összevonja a volt megyei múzeumot a városi képtárral.
Ezzel együtt szükségesnek látták, hogy Filep Sándor festőművészt a múzeumvezetés mellé tanácsadónak nevezzék ki. Holott erre semmi szükség nem volt, hiszen a múzeum képzőművészeti gyűjteményének és a képtárnak is megvoltak, megvannak a hozzáértő művészettörténész munkatársai, akik eddig probléma nélkül szervezték intézményeik képzőművészeti programjait. Igaz, volt néhány kiállítás, amely kissé provokálta a közízlést. Például Győrffy László munkái, akinek a Nem érzek hálát, amiért részt vehetek a teremtésben című installációja később Szegeden okozott botrányt, vagy a képtár utolsó önálló kiállítása, a Boros Lőrinc művész házaspár tárlata.
A fiatal kortárs művészek gyakran marketingeszközként is használják a botrányt, és így ellenérdekeltek a politika elvárásaival. A politika érdeke ugyanis a konfliktusok kerülése és a minél magasabb látogatószám. A fehérvári városvezetés talán épp e szempontok teljesülését várja el az új tanácsadótól. Például könnyen befogadható, kevésbé kísérletező szellemű tárlatokkal.
 |
Ettől félnek: akvarell a képtár utolsó kiállításáról. Borsos Lőrinc: A vezér szava Isten szava
Sulyok Miklós |
Mint Szűcs Erzsébet, a Városi Képtár április 1-jéig volt igazgatója elmondta, a képtár ez évi programja az összevonás után nem változott, a megyei múzeumé azonban módosult Filep Sándor kinevezése után. Megkérdeztük volna a múzeum nemrég kinevezett új igazgatóját, Kulcsár Mihály régészt, ő azonban nem kívánt nyilatkozni sem a tanácsadói kinevezésről, sem a programról annak ellenére, hogy közpénzből fenntartott intézményt vezet.
Filep Sándort utolértük telefonon. Bővebben ő sem fejtette ki az álláspontját, de azt kérte, ne ítéljünk addig, amíg bárkit, bármit is korlátozott volna. Nem árulta el, milyen pontokat vett ki a programból, és miket tett a helyükre. Ajánlotta, olvassuk el a városi újságban tett nyilatkozatát. Abban mindent elmondott, amit akart. A cikkben a festőművész a kongó kiállítótermeket kifogásolja, aminek az oka szerinte az, hogy a kiállítások egy bennfentes kör ízlését szolgálják ki. „Ezek az avantgardista irányzatok már réges-régen akadémikussá váltak, a szó legrosszabb értelmében – jegyzi meg egy helyen. – Talán furcsa tőlem a kifejezés, hiszen jómagam is akadémikus vagyok, csak egészen más értelemben.”
Filep Sándor a Magyar Művészeti Akadémia tagja. Székesfehérváron korábban a Szent István Művelődési Ház Szent Korona Galériájának művészeti tanácsadója volt. A figurális képalkotás híve, tagja a figurális művészeket tömörítő F csoportnak, ahol mások mellett Melocco Miklós tanítványa, a német megszállási emlékművet készítő Párkányi Raab Péter is tagtársa. Kerényi Imre felkérésére pedig ő is készített történelmi festményt az új alaptörvény díszkiadásához.
A vidék átvétele
Előre kiszámítható volt, és mára vidéken át is vették az uralmat a képzőművészeti „helyi erők”. Nem csak Fehérváron és nem csak azért, mert a minap ott is megfosztották a városi képtárat a függetlenségétől. A hasonló intézkedések, az eddig önálló szellemű galériák beolvasztása a más érdekű helyi múzeumi szervezetekbe eleve szegényedést és érdektelenséget ígért, országos és nemzetközi figyelmet vonzó kiállítások megszűnését, provinciális ambíciók kiszolgálását, és ami mindennek feltétele, országos és nemzetközi horizontú muzeológusok, művészettörténészek munkájának ellehetetlenítését. Az ígéretet a helyi hatalmak beváltották, folyamatosan beváltatják.
A filiálévá lett Miskolci Képtár sorozatban csak helyi érdekű kiállításokat rendez nemzetközi jelentőségű tárlatai helyén, ugyanez történik az egykor Ausztriára, Szlovéniára is kitekintő Szombathelyen, a debreceni Modem honlapján hónapokig volt olvasható, hogy nincsen kiállításuk, Győr képtára pedig kölcsönrendezvényekkel szükséggazdálkodik. (R. Gy.)
