Tudják, hogyan szerzett színházépületet a kabarénak Gobbi Hilda? Hogy került az Andrássy úti Színház a Paulay Ede utcába? Melyik színdarab fárasztotta el leginkább Darvas Ivánt? És mi emlékeztet ma az egykori Király Színházra? Többek között ezekre a kérdésekre kaphat választ, aki bejárja az Eltűnt vagy csak átalakult? című színházi sétával a budapesti belvárost.
Megszűnt, eltűnt, átalakult. Temérdek ilyen színház és mulató akad a pesti Broadwayn meg környékén. Van, amely csak műfajt és nevet váltott, másoknak csak hűlt helyük maradt. Színházi sétán járunk az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet szervezésében.
Az Örkény Színház és a Budapest Bábszínház között kanyargunk, letűnt korok színházneveit és sztorijait morzsolgatjuk, fénykorokról és vészkorszakokról mesél a vezető, Maksai Ági. Arról, hogy Darvas Ivánt megkérdezte egy újságíró, nem fáradt-e bele abba, hogy hatszázszor játszotta az Egy őrült naplóját. De a színészt nem a Gogol-széria nyomasztotta, inkább a Szabad a pálya című előadás az egykori moszkvai színinövendék, Barta Zsuzsa igazgatása alatt a Madáchban. Barta szovjet színházi tapasztalataival állított színpadra szocreál alkotásokat. A Szabad a pálya bemutatója botrányba is fulladt.
A zárójelenetben az ifjú komszomolista masiniszta kiváló munkája jutalmául egy karórát kap ajándékba. De a sztahanovista átlát a korrupt főnök taktikáján: meg akarja vesztegetni, nehogy leleplezze népellenes machinációit. Az ünnepség fénypontján az ajándékot öntudatosan visszautasítja. A döbbent nézők nem tapsolták meg, mert 1949-ben nem tudták képzelni, hogy egy szovjet egyenruhába öltöztetett ember – akár vasutasként – egy karórát nem vág azonnal zsebre.
