Nem élednek a legyilkoltak

– Spiró György azt írja a könyve fülszövegében, hogy nem igaz, hogy a vészkorszakról nem lehet újat mondani.

– Én azért remélem, hogy mondtam valami újat, de valóban minden egyes ember története, vagyis élete és sokszor rettenetes, polgári agyak számára elképzelhetetlen halála egyformán fontos.

A hatalmas számok nem fokozzák, hanem mérséklik az emberi tragédiák jelentőségét. Ezt láthatjuk most a „migránsok" ese­tében.

Amikor egy kisfiú partra vetett holtteste járja be a világsajtót, akkor rendülünk meg, mert személyessé válnak a számok. A válságról közvetítő képeken, saját gyerekkori emlékeim miatt, főleg a gyerekek arcát nézem: hiába vannak a szüleik karjában, ott ül a szemükben az ismerős rettegés. Mert, mint akkoriban én is, ők is tudják, hogy a szüleik nem tudják őket megvédeni. Ugyanolyan kiszolgáltatottak azok, akikbe kapaszkodnak, mint ők maguk. Ez irtózatos és kulcsfontosságú közös tapasztalat.

Marianna D. Birnbaum számára egyre fontosabbá válnak az emlékek

– Történetíróként az egyes, jellemzően nem ismert személyek foglalkoztatták, nemrégiben Fromet Mendelssohn, a zsidó felvilágosodás legnagyobb alakja, Moses Mendelssohn feleségének története. De mit mutat meg egyetlen ember története a történelem menetéből?

– Amikor elolvastam Moses Mendelssohn Fromethez írt leveleit, elkezdett kirajzolódni előttem az utóbbi alakja. Az ő válaszai elvesztek, tehát ebből az egyoldalú levelezésből indultam el a kutatással, és mint a detektív dolgoztam fel a korszak irodalmát, politikáját. Fromet a hatodik, akiről életrajzot írtam, mindegyikükről a korszakába ágyazva, hiszen nem éltek vákuumban. Szokták tőlem kérdezni, hogy melyik történelmi hírességgel töltenék el szívesen egy estét, amire én történészválaszt szoktam adni: az életrajzaim „hőseivel", a XV.-től a XX. századig, hogy megkérdezhessem tőlük, sikerült-e megértenem őket.

– Sikeres volt vagy illúzió a zsidó felvilágosodás mozgalma, az egyenjogúsítás és a beilleszkedés a többségi társadalmakba?

– Sikeres volt és illúzió is ugyanakkor.

Sikeres volt, mert a zsidóságot valóban bevezette az akkori polgári társadalomba, a Napóleon utáni Nyugat-Európa befogadta őket. De illúzió volt Moses Mendelssohnnak azt hinnie, hogy a zsidóság áttérése, teljes önfeladása nélkül mehet végbe ez a folyamat, hogy elég a társadalmi asszimiláció. Még a felvilágosult Lessing, a Bölcs Náthán írója is csak kivételként, „fajtája díszeként" emlegette barátját, Mendelssohnt. És még a kitérés sem volt elég. A négy keresztény nagyszülőt nem a nácik, hanem a zsidókat elűző, XV. századi Spanyolország és Portugália találta ki, ismeretes, hogy El Grecónak is ezt kellett bizonyítania, mielőtt Spanyolországban „állást" kapott.

– El tudja képzelni, milyen lett volna az élete, ha nem megy el 1956-ban?

– Ha hosszú időm lett volna dönteni, talán nem megyek el. De minden hirtelen jött. Nem tudom már elképzelni, milyen lett volna az életem Magyarországon, ahhoz túl sok minden történt velem Amerikában a magán- és a szakmai életemben is.

– A kortárs magyar irodalom, Esterházy Péter, Konrád György, Nádas Péter, Spiró György és mások szövegei élénken foglalkoztatják. Erősebb a magyar irodalom, mint a csehek, lengyelek, szerbek irodalma?

– A mai magyar irodalom nagyszerű: egy remek korszak tanúi vagyunk.

De minden nemzeti irodalomnak vannak kiemelkedő korszakai, ettől az egyik nem lesz jobb, mint a másik, úgyhogy nem szeretem az ilyen összehasonlítást. Írtam az NDK-ban alkotó Christa Wolfról, az NSZK-ba áttelepülő Jurek Becker­ről vagy Danilo Kisről is.

– Néhány évvel ezelőtt megjelent egy Esterházyval, Konráddal, Spiróval folytatott, Izraellel kapcsolatos beszélgetéseket egybeszerkesztő kötete, abból úgy tűnt, hogy nagyon foglalkoztatja Izrael sorsa is.

– Azt hiszem, hogy a holokauszt után minden zsidó egy kicsit úgy érzi, hogy valójában ott kellene élnie,

és tudjuk, hogy Izrael léte a világ nem ott élő zsidóságának is egyfajta garancia. Nem akarok az izraeli politikáról beszélni – ahogy általában sem szeretnék politikáról beszélni –, mert nem ismerem eléggé, kívülről követem a folyamatokat, de az bizonyos, hogy a világ most már mindenhol veszélyes.