Az olyan darabok elől, amilyen A mi osztályunk is, a politika, a történelem ellopja a show-t. A tartalom fontossága, izgalma feledteti a színházat. A néző politikai meggyőződése, történelmi ismeretei és emlékezete szerint ítél. Sokszor még az emberi megpróbáltatások borzalmainál is irritálóbbnak érzi, ha elfogultságait, előítéleteit, berögzött meggyőződéseit sértik. És tulajdonképpen igaza is van. Életének, erkölcsének, viselkedésmintáinak alapjait kezdik ki ilyenkor.
A mi osztályunk lengyel darab. A szerző Tadeusz Slobodzianek, a lengyel huszadik századot vágja a lengyelek szemébe, vagy inkább dörgöli az orruk alá. Egy iskolai osztály tíz tagjának sorsán keresztül taglalja a lengyel–zsidó viszonyt – mondhatnák erősen eufemizálva. Mert a sok évtizedes történetnek mégiscsak a legerősebb motívuma, amikor csaknem kétezer zsidót elevenen elégetnek a rájuk gyújtott pajtában. Aztán persze ezt is besorolják a náci rémtettek közé. Holott a németeknek ehhez nemigen volt közük. Az ilyesmik felhánytorgatása általában irritálja a nemzeti gőgöt, hiszen aláássa a megalapozatlan önbecsülést. Azt hiszem, számunkra sem ismeretlen helyzet.
 |
| Színészpróbáló darab: Szerémi Zoltán és Kiss Mari Fotó: Mészáros Zsolt |
