Nem csak foci van a világon

Hogy a szerző a futball ürügyén ír a történelemről, az teljességgel természetes. Az író Lakat T. Károly. Édesapja az FTC legendás futballistája, még legendásabb edzője, civilben pedig magyar-történelem szakos tanár volt. Ha valaki járt már a hajdanán Káplár, azóta Tizedes utcai házban – amelynek falán ott ragyog dr. Lakat Károly emléktáblája –, az tisztában van vele, hogy a belbudai épület lakásainak egyikében minden négyzetcentiméteren megjelenik a huszadik század.

Miként e könyv valamennyi lapján. A Marczibányi téri Statisztika Petőfitől Kovács Erzsi Rejtélyéig, egy másik Tanár Úr, bizonyos Lázár Gyula meccs alatti méltatlankodásától, hogy „Lakatkám, mit művel maga, mit rohangál fel és alá, mint egy motolla?" a „vörös báróig" (aki nem volt főnemes, hanem eredetileg esztergályosként dolgozott a másik nagypapával egy győri gyárban); a „nyugi, dagi, nem csak foci van a világon" bemondástól a kalauz nélküli villamosig.

Akad ennek a kötetnek egy egészen rendhagyó része, amelynek az a címe: Félidő. Itt aztán végképp feledve van a labdarúgás – bár a könyvben két passz nem sok, annyi sincs –, és csak tobzódunk mindabban, amire azt szoktuk mondani: mégiscsak érdemes élni. Tizenéves diákok ne figyeljenek, szülők pedig meg véletlenül se meséljék csemetéik társaságában a következő sztorit („nicht vor dem Kind"), amely szerint L. T. K. és gimnazista társa, a ma már jó nevű ügyvéd, dr. Búza az iskola látogatása helyett elindult filmet nézni.

A mozgóképüzemi repertoár iránt olthatatlan vágyat érző tinédzser páros a budai Május 1.-ben kezdett az Én és a nagyapámmal (abban nem volt sem Horváth Ede, sem zászlótartó), majd a Bemben megnézte az Oké, Néró, aztán – a Margit hídon át Pestre érkezve – a XIII. kerületi Tanácsban (mármint az újlipótvárosi moziban) az Iván gyermekkorát, a Szikrában a Nyáron egyszerűt, a Mátrában a Bambit, végül a Bástyában a Sodrásban című alkotást ülte végig. Ez így, önmagában is mulatságos, de amilyen fordulatokkal és leleménnyel a szerző felidézi a körúti körutat, az minimum méltó ahhoz a szellemiséghez, amelyet apukája és annak jó barátja, Rudas Ferenc képviselt. Ők ketten – néha Mészáros „Dodóval", néha Kispéter Mihállyal, olykor pedig Deák „Bambával" – ötvenhat őszén naponta tervezték, hogy elszöknek itthonról, aztán minden este azzal váltak el: majd holnapután jön a teherautó.

Idézem a szerzőt: „Pontosan tudták, hogy nem mennek ők sem holnapután, sem egy hét múlva az égvilágon sehova." (V. ö.: „Jó, akkor itt fogunk élni." Megáll az idő, 1981, Gothár Péter filmje.)

Lakat T. Károly: Legendák legendáriuma. Kossuth Kiadó, 2016. 208 oldal, 2990 forint