Óvatlan becslések szerint is legalább ötven strandkönyvtárnak örvendezhet a publikum Magyarországon – minden jel arra mutat, hogy pár év alatt megszerettük a műfajt. De megszerették a könyvtárosok is: úgy érzik, hogy a strandon könnyebben halványulnak az irántuk táplált rossz sztereotípiák. A kulisszák mögé az egyik legkülönösebb parti könyvtárat működtető siófoki bibliotéka igazgatója vezetett be bennünket.
Ebben speciel nem állunk rosszul: ma már minden nagyobb balatoni fürdőhelyen és megyeszékhelyen talál kölcsön-olvasnivalót, aki otthon hagyta a magáét, a könyvtárak zöme ott is igyekszik kiszolgálni a bibliofil közönséget, ahol nincs kifejezett fürdőhely, ez esetben a városi strandra viszik ki a könyveket. A siófoki könyvtárat vezető Kovács Emőke úgy taksálja, hogy nagyjából félszáz strandon állomásoztatnak könyveket a szezonban. A szakma tapasztalatai szerint a vendégek mindenhol jól fogadják a kitelepüléseket, miközben a kezdeményezés az intézményeknek is jót tesz, kilépnek a falak közül, és ezzel oldják a könyvtárhoz, a könyvtárosokhoz tapasztott rossz sztereotípiákat.
Ami a Balatont illeti, az első fecske Keszthely volt, ahol már 1908-ban is létezett strandkönyvtár. A legújabb kor első tóparti pionírja a balatonalmádi könyvtár volt, a második a füredi. Ahány ház, annyiféle szisztéma. Van, ahol csak újságokat visznek le a plázsra, van, ahol csak egy-két hétig tart nyitva a kihelyezett bibliotéka, akad, ahol folyamatos a kölcsönzés, és forró dróton tartják a kapcsolatot a báziskönyvtárral – infrastruktúra kérdése.
A 2010-ben nyitott siófoki strandkönyvtár kivétel, ugyanis egyik csoportba sem passzítható be.
