galéria megtekintése

„Kelet-Európában világhírűek lettünk”

Az írás a Népszabadság
2015. 09. 25. számában
jelent meg.


Hegyi Iván
Népszabadság

A Fonográf története azzal kezdődött, hogy Illés Lajos 1973 novemberében, a Magyar Ifjúság című lapnak adott interjújában bejelentette az Illés feloszlását. Szörényi Levente akkor már javában készítette szólóalbumát.

Azon a lemezen nagyrészt a Koncz Zsuzsa nélküli KITT Egylet (Koncz + Illés zenekar + Tolcsvayék és a trió) tagjai működtek közre, megerősítve Papp Gyulával, akit – a húzódozó Tolcsvay Bélával együtt – a Fonográfban is szívesen láttak volna Szörényiék. Ám a billentyűsök közül Tolcsvay Lászlóra esett a választás, a Bartókot szó szerint komoly zenei színvonalon megszólaltató Papp meg hamarosan elment a Skorpióba.

A régi-új csapat az Illés újságjáról kapta elnevezését; a lapot – Bródy János szerkesztésében – a Fővárosi Művelődési Házban lévő zenekari klubban adták ki. Bródy amúgy megszokott fanyar stílusában mondta utóbb az együttesről: „Kelet-Európában világhírűek lettünk.” Pedig Nyugaton is megjelent egy Fonográf-album, a Greyhound, miután a címadó dallal – magyar eredetije: Levél a távolból – 1979-ben zajos sikert aratott a banda Cannes-ban, a MIDEM-fesztiválon. Ennek nyomán sorra készültek a fordítások – bár Bródy áthallásos szövegeit meg sem próbálták átültetni –, mint a Brand New Day (A széllel szemben), az Under the Moonlight (Vidéki kislány), a Silver Dancer (Hunyd le a szemed). Végül is azonban a „country and eastern” az érdektelenség homályába veszett, noha eleinte a később elbizonytalanodó Szörényi Levente is derűlátóan említette: „Lehet, hogy a hard rock hívei megőrülnek a pipától, amikor leülünk a színpadon, és akusztikus gitárokkal kezdünk játszani, de mi szeretjük az egyszerű, tiszta, őszinte hangulatot.”

Bebizonyosodott: a Fonográf soha nem lesz olyan frenetikus hatású, amilyen az Illés volt
Bebizonyosodott: a Fonográf soha nem lesz olyan frenetikus hatású, amilyen az Illés volt
Potzmann János / MTI

 

Az optimizmust a Fonográf hivatalos megalakulását megelőző Szörényi-nagylemez, illetve annak az Egyetemi Színpadon tartott bemutatója messzemenően igazolta. (A helyszín kultikus volt, ott tárták a közönség elé 1971 tavaszán a Human Rights című Illés-nagylemez beatoratóriumi anyagát.) A publikum átszellemülten hallgatta a dalt az ártatlanságról; magáévá tette a kívánságot, miszerint ne vágj ki minden fát; és együtt barangolt Európában Szörényivel az Utazás közben. Az utóbbi nóta volt az album címadó szerzeménye, de a nagylemezhez készült első borítót bevonták, mert az illetékes elvtársak ráeszméltek: a pszichedelikus ihletésű művészi tok a kábítószeres utazásra utal. Bár a gyanú nem volt megalapozott, új fedelet kellett készíteni, de ez nem változtatott a lemez átütő sikerén. A hallgatóságnak fogalma sem volt arról, hogy a pártos korifeusok egy dalt is betiltottak, mert fölöslegesen vallásosnak tartották azt a megfogalmazást, hogy „hidd el, létezik ő, bennem létezik ő...”

Ezzel együtt úgy tetszett, van élet az Illés után, azaz a két Szörényi, továbbá Tolcsvay László, a korábban a Sakál Vokálban is feltűnő Móricz Mihály (gitár) és Németh Oszkár (dob), valamint Bródy egyenes úton halad tovább, még akkor is, ha utóbbinak meg kellett tanulnia steelgitározni. Az 1974-ben közreadott első Fonográf-nagylemez megfelelt a várakozásnak, hiszen a Szombat esti lány, Az első villamos vagy a Lökd ide a sört fogadtatása a korábbi legendás nótákét idézte, és nem volt ez másként az 1975-ben a mozikba került Kenguru című road-movie címadó dalával, a Kenguruval sem. A Belépés nem csak tornacipőben című rádiós sportműsor gálaműsorára készült Amatőr sportolók dala is nagyot szólt, mivel Bródy a refrénben azt írta: „Ha nem kapom meg a beígért pénzt, jól vigyázzatok, mert attól kezdve valóban amatőr módon sportolok...”

Az első repedés 1977-ben keletkezett. Akkor a zenekar megjelentette az Edison-Fonográf albumot, melyet szinte teljesen a névadó találmány atyjának szentelt. Ám a zene – a témának megfelelően – archaikus volt, és Szörényi Leventét kiborította, hogy már-már ragtime bandben játszik... Ezen a korongon hangzott fel a Viktória („úgy hallottam, Bécsben van a férje ura”), de – paradox módon – a Fonográf legnagyobb sikerszámainak egyike, a lemez többi dalától elütő, tiszta hangzású Jöjj, kedvesem is.

A következő évben Bródy és Szörényi Levente már arról írt és énekelt, hogy „1978 van, lubickolunk a langyos tóban...” Ez 1981 márciusáig volt így, mert akkor a régi Sportcsarnokban megrendezték a KITT Egylet nosztalgiakoncertjét, amelyen fantasztikus hangulatot váltott ki az Illés összes nótája, valamint Tolcsvay László Nemzeti dal-adaptációja. A különleges estén bebizonyosodott: a Fonográf szólhat akárhány szólamban, soha nem lesz olyan frenetikus hatású, amilyen az Illés volt. Két és fél évvel később bemutatták Szörényi–Bródy rockoperáját, az István, a királyt, ami még inkább elvonta a figyelmet a Fonográftól.

Pedig ez után jelent meg az együttes – sokak szerint – legjobb nagylemezeinek egyike, a Jelenkor. Az albummal még Szörényi Levente is elégedett volt, jóllehet csak két számot jegyzett. Ennek ellenére a szimfonikus ihletésű korong bemutató koncertjének sajtótájékoztatóján jelentette be – társai számára is váratlanul –, hogy felhagy az aktív színpadi muzsikálással. A közlés az együttes megalakulásának tizedik évfordulóján hasított a levegőbe, és mindenkit arra emlékeztetett, hogy annak idején Illés Lajos sem zenésztársaival, hanem az ifjúsági hetilappal osztotta meg először, hogy az Illésnek vége.

A jelenlévők túlnyomó többsége szomorúan állapította meg: nincs különbség a jelenkor és a múlt között...

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.