Az optimizmust a Fonográf hivatalos megalakulását megelőző Szörényi-nagylemez, illetve annak az Egyetemi Színpadon tartott bemutatója messzemenően igazolta. (A helyszín kultikus volt, ott tárták a közönség elé 1971 tavaszán a Human Rights című Illés-nagylemez beatoratóriumi anyagát.) A publikum átszellemülten hallgatta a dalt az ártatlanságról; magáévá tette a kívánságot, miszerint ne vágj ki minden fát; és együtt barangolt Európában Szörényivel az Utazás közben. Az utóbbi nóta volt az album címadó szerzeménye, de a nagylemezhez készült első borítót bevonták, mert az illetékes elvtársak ráeszméltek: a pszichedelikus ihletésű művészi tok a kábítószeres utazásra utal. Bár a gyanú nem volt megalapozott, új fedelet kellett készíteni, de ez nem változtatott a lemez átütő sikerén. A hallgatóságnak fogalma sem volt arról, hogy a pártos korifeusok egy dalt is betiltottak, mert fölöslegesen vallásosnak tartották azt a megfogalmazást, hogy „hidd el, létezik ő, bennem létezik ő...”
Ezzel együtt úgy tetszett, van élet az Illés után, azaz a két Szörényi, továbbá Tolcsvay László, a korábban a Sakál Vokálban is feltűnő Móricz Mihály (gitár) és Németh Oszkár (dob), valamint Bródy egyenes úton halad tovább, még akkor is, ha utóbbinak meg kellett tanulnia steelgitározni. Az 1974-ben közreadott első Fonográf-nagylemez megfelelt a várakozásnak, hiszen a Szombat esti lány, Az első villamos vagy a Lökd ide a sört fogadtatása a korábbi legendás nótákét idézte, és nem volt ez másként az 1975-ben a mozikba került Kenguru című road-movie címadó dalával, a Kenguruval sem. A Belépés nem csak tornacipőben című rádiós sportműsor gálaműsorára készült Amatőr sportolók dala is nagyot szólt, mivel Bródy a refrénben azt írta: „Ha nem kapom meg a beígért pénzt, jól vigyázzatok, mert attól kezdve valóban amatőr módon sportolok...”
Az első repedés 1977-ben keletkezett. Akkor a zenekar megjelentette az Edison-Fonográf albumot, melyet szinte teljesen a névadó találmány atyjának szentelt. Ám a zene – a témának megfelelően – archaikus volt, és Szörényi Leventét kiborította, hogy már-már ragtime bandben játszik... Ezen a korongon hangzott fel a Viktória („úgy hallottam, Bécsben van a férje ura”), de – paradox módon – a Fonográf legnagyobb sikerszámainak egyike, a lemez többi dalától elütő, tiszta hangzású Jöjj, kedvesem is.
A Kultúra rovatból ajánljuk
A következő évben Bródy és Szörényi Levente már arról írt és énekelt, hogy „1978 van, lubickolunk a langyos tóban...” Ez 1981 márciusáig volt így, mert akkor a régi Sportcsarnokban megrendezték a KITT Egylet nosztalgiakoncertjét, amelyen fantasztikus hangulatot váltott ki az Illés összes nótája, valamint Tolcsvay László Nemzeti dal-adaptációja. A különleges estén bebizonyosodott: a Fonográf szólhat akárhány szólamban, soha nem lesz olyan frenetikus hatású, amilyen az Illés volt. Két és fél évvel később bemutatták Szörényi–Bródy rockoperáját, az István, a királyt, ami még inkább elvonta a figyelmet a Fonográftól.
Pedig ez után jelent meg az együttes – sokak szerint – legjobb nagylemezeinek egyike, a Jelenkor. Az albummal még Szörényi Levente is elégedett volt, jóllehet csak két számot jegyzett. Ennek ellenére a szimfonikus ihletésű korong bemutató koncertjének sajtótájékoztatóján jelentette be – társai számára is váratlanul –, hogy felhagy az aktív színpadi muzsikálással. A közlés az együttes megalakulásának tizedik évfordulóján hasított a levegőbe, és mindenkit arra emlékeztetett, hogy annak idején Illés Lajos sem zenésztársaival, hanem az ifjúsági hetilappal osztotta meg először, hogy az Illésnek vége.
A jelenlévők túlnyomó többsége szomorúan állapította meg: nincs különbség a jelenkor és a múlt között...
