Őstehetség. A legnevesebb pályatársak hordták a tenyerükön. Robin Ticciati olyan hévvel beszél a zenéről, hogy egy mulatós diszkó közönségét is meggyőzné arról, inkább Berliozt hallgasson. A közönség- és kritikus kedvenc a héten a Budapesti Fesztiválzenekart vezényli.
Az angol királynővel vélhetően könnyebb interjút egyeztetni, mint vele. Ha azonban „elkaptuk”, elragadó beszélgetőpartner. Van benne valami a fiatal Kocsis Zoltán rakoncátlan bájából, de alaposan megfontolja válaszait. Az életben az ösztöneire hallgat, a zenében az ifjonti hév ellenére is igazi maximalista. A YouTube-on fellelhető egy videosorozat, amelyben Daniel Barenboim próbálja instruálni az ifjú maestrót. A közönség legnagyobb örömére – és nem kis derültségére – nincs könnyű dolga: Ticciati egy kisgyermek megzabolázhatatlan lelkesedésével kísérletezik a zenekarral és Beethovennel egyaránt. Többnyire sikerrel.
– Zenekart vezényelni színtiszta varázslat – mondja oly ábrándosan csillogó szemekkel, hogy kétségünk sem marad igazáról.
A londoni születésű karmester életének mindig is része volt a zene. Báty ja zongorázott, apai nagyatyja, Niso Ticciati zeneszerző volt, ám mivel többnyire kamaradarabokat és zongoraműveket írt, Robin még egyetlen szerzeményét sem vezényelte. Ő maga hegedülni, zongorázni és ütőhangszereken játszani is megtanult, végül azonban – 15 esztendősen – Sir Simon Rattle és Sir Colin Davis bátorítására vezényelni kezdett. Szemtelenül fiatalon dobták a mély vízbe: 2005-ben Riccardo Muti helyett beugorva ő lett a legfiatalabb karmester, aki a milánói Scalában dirigálhatott. Még mindig csak 31 éves, de már 2009 óta ő a Skót Kamarazenekar vezető karnagya, ez év nyarától pedig a rangos Glyndebourne-i Opera fesztivál zeneigazgatója is.
