galéria megtekintése

Már nem cserél szívet, aki hazát cserél

7 komment

NOL

Varnus Xavér végleg elhagyta Magyarországot – jelent meg újságcímlapokon és online lapok vezető híreként. Az orgonaművész távozása apropóján arra voltunk kíváncsiak, hogy érvényes-e az „elhagyta a hazáját" kifejezés 2016-ban, miért választ magának más országot egy művész, és vajon szívet cse­rél-e, aki hazát cserél. Külföldön élő magyar művészeket kérdeztünk.

Varnus Xavér

Az orgonaművész Varnus Xavérnak elege lett abból, hogy az elmúlt 25 évben nem fejlődött ki olyan zenei menedzsment Magyarországon, amelyre támaszkodni lehetne – mesélte lapunknak. Példaként említi legutóbbi fehérvári koncertjét, amelyen ­Boros Misivel, a Virtuózok zongoristájával és a Szolnoki Szimfonikusokkal lépett fel: a koncertszervező az alapvető feltételeket sem teljesítette. Az elmúlt 25 évben felgyülemlett indulatok mérgezik az ország levegőjét. Ahogy a szakmáját megannyi kontár, aki a nyilvános koncerteken, titokban, playbackről játszik – hívja fel a figyelmet az orgonaművész, aki Face­book-oldalán ezt írta: „Elfogyott a mosoly ennek az országnak az utcáin, leginkább már csak a gúny vigyora maradt. Arrafelé még mosolyognak az emberek. Elmegyek, gyűjteni néhányat, a rosszabb időkre."

Azzal is szembesült az utóbbi időkben, hogy magyar barátai háromnegyede már külföldön él, és úgy számolta: a köztes találkozási pont Berlin lehetne. Sokáig élt Kanadában, ma is egyetlen állampolgársága a kanadai, de idős szülei ­miatt most nem akarja elhagyni a kontinenst. Minden hónapban egy hetet Magyarországon tölt majd, ígérte nekik.

 

Végleges-e a döntése? Fogalma sincs. Másfél évtizede végleg érvényesen költözött a Balaton-felvidékre. Akkor azt mondta: „innen már csak hullazsákban visznek el". Változott a világ.

Gryllus Dorka

A 2011-ben az Osztrák Filmakadémián „legjobb színésznő" díjra jelölt színész, Gryllus Dorka harmincévesen ment Berlinbe, hogy ott kapjon filmszerepeket. Akkor kezdett németül tanulni. – Mindig lesz akcentusom, egzotikusnak számítok Németországban, általában azt gondolják, hogy egy déli vagy közel-keleti országból, Ázsiából vagy Dél-Amerikából jöttem. Déli típus vagyok, és ezzel tulajdonképpen itthon is mindig egzotikusnak számítottam – meséli.

Bár idejének egy részét nem itthon tölti, a hazai mozik hamarosan játszani kezdik a Félvilág című filmjét, és jelenleg is Budapesten forgatja Szász János rendezővel a Sóhajok hídját. Négyéves fia itt kezdett óvodába járni, de ha szüleinek Berlinben lesz dolguk, ott folytatja. A kérdést hallva, miszerint szívet cserél-e, aki hazát cserél, azaz más országba költözik, értetlenkedik: – Túl van ez dramatizálva – mondja –, ma már nincs ilyen. Leomlottak a falak, mindenki oda megy és ott él, dolgozik, ahol akar és tud. És nem olyan nagy a jelentősége annak, hogy éppen hol lakik.

Tarr Béla

A Kossuth-díjas film­rendező, forgatókönyvíró, A torinói ló című filmjével a 2011-es berlini filmfesztivál nagydíjasa, 2012 óta a Magyar Filmművészek Szövetségének elnöke, Tarr Béla jelenleg Szarajevóban él. – Amennyiben praktizáló művész lennék, nem éltem volna túl, hogy elhagyom Magyarországot. Minden, amit csináltam, innen származott. Magyar vagyok – mondta lapunknak Tarr Béla, aki bezárta budapesti produkciós irodáját, iskolát alapított a szarajevói egyetemen Film Factory néven, ahol olyan művészek oktatnak, mint Fred Kelemen, Guy Maddin, Cristian Mungiu, Carlos Reygadas, Tilda Swinton és Gus Van Sant.

Az egyik legismertebb magyar filmrendező a Magyar Mozgókép Közalapítvány ellehetetlenítése és a Vajna-rendszer kialakulása után távozott. Annak idején így fogalmazott lapunknak: „nem volt más választásunk, mert azt a feladványt kaptuk, hogy vagy elfogadjuk a jelenlegi szisztémát, vagy nem készítünk több filmet". Tarr szerint egyetlen művésznek sem tesz jót, ha elhagyni kényszerül a hazáját, hiába élünk ma már az Európai Unióban. Úgy véli, talán a zene az a művészeti ág, amelyet nem korlátoznak a határok, de az irodalom és a film szerinte röghöz kötött.

Bartók Béla 1940-ben a nácizmus elől ment Amerikába, de 1945-ös haláláig magyar állampolgár maradt
Bartók Béla 1940-ben a nácizmus elől ment Amerikába, de 1945-ös haláláig magyar állampolgár maradt

Korábban filmgyári irodájának falán Bartók Béla-kép lógott. A zeneszerzőt akkor fényképezték, amikor Amerikába emigrált. Tarr Béla a képre figyelmeztetésként tekintett, mindenképpen szerette volna elkerülni, hogy külföldre menjen, mert egy művész esetében borzasztó a „csak oda szóló jegy". – Szeretnék olyan Magyarországon élni, ahonnan már soha senkinek nem kell elmennie – hangsúlyozta Tarr.

Magyar Éva

A Londonban élő színész, Magyar Éva életének mostani időszakát vitte színre az emigráció­ban élő színészről, honvágyról és a beilleszkedésről szóló­ Marlene című darabban, amelyet Budapesten is láthatott a közönség. – Azért mentem Angliába, mert bár otthon 25 évig dolgoztam színésznőként, koreográfusként és társulatvezetőként, nem volt lehetőség a továbblépésre, a fejlődésre, még a minimális megélhetéshez sem kerestem eleget – mondja.

A pénzosztók és a kurátorok nem értékelték eléggé, ezért úgy döntött: anyagi támogatás nélkül nem lehet tovább dolgozni itthon, emiatt új terepet keres magának. Sokkal több a lehetősége, nagyobb a szabadsága Angliában, ahol 13 éve kezdett dolgozni, de öt éve költözött oda. Az angolok nyitottabbak arra, amit csinál, nem bíbelődnek azzal, hogy ki ő, és főleg nem azzal, hogy kinek a klikkjébe, baráti, munkatársi, családi körébe tartozik. Az ország elhagyása sokat jelentett neki, teljesen más kultúrához kellett igazodnia úgy, hogy közben megtartsa a valós énjét. Hogy a saját kultúráját belevihesse abba, amit a britek ajánlanak. – Persze nagy könnyebbséget jelent, hogy az unión belül haza lehet menni – mondja, és hozzáteszi: – Én már biztosan nem fogok, csak látogatóba.

Mandel Róbert

Mandel Róbert, a három évtized alatt 3200-nál is több koncertet adó Mandel Quartet alapítója néhány éve Bécsbe tette át művészeti székhelyét. Az ok egyszerű: az osztrák fővárosé sokkal jobban csengő név a nemzetközi komolyzenei életben, mint Budapesté.

– Az utóbbi években megfordult a világ: az igazán trendi fesztiválokat nem Nyugaton, hanem Lengyelországban, Oroszországban vagy Kazahsztánban rendezik – magyarázza Mandel. – Nem szeretnék politizálni, de ezen országok számára Magyarország elveszítette varázserejét, így bécsi menedzsmenttel, az ottani profi hozzáállással sokkal hatékonyabban tudok dolgozni. Új együttesemnek, a Geneamusnak 2019-re is van már lekötött külföldi időpontja, miközben a hazai fesztiválokra – amelyeken számos hitvány program van minden évben – szinte lehetetlen bekerülni.

Mandel Róbert azt teszi hozzá a fentiekhez: a magyar szervezők vagy intézmények többsége arra sem méltatja az őket megkereső zenészeket, hogy válaszoljon az e-mailjükre.

Kovalik Balázs

A Magyar Állami Operaház művészeti igazgatója volt, nagy feltűnést keltő operaelőadások rendezője itthon és szerte a világban. Ötödik éve él Münchenben, az August Everding Bayerische Theaterakademie Opera/Master tanszék vezetője. Azt mondja, hogy 2010-ben Magyarországon egyszer csak nem lett munkája. – A lehetőség, hogy felépíthetek egy tanszéket a müncheni Theaterakademie-n, éppen jókor jött, örömmel elfogadtam –magyarázza külföldre távozásának okát.

– Eredetileg nem terveztem, hogy az Operaházat erre cserélem, és nem jöttem volna el, ha folytathattuk volna a megkezdett munkát. Más az akkor, és a most. A semminél több volt, amit itt kerestem/keresek, de azért nem lettem milliomos, nincs házam, autóm, nyaralóm. Nagyobb szabadságom van viszont, és több lehetőségem, nemcsak az akadémia nagyobb anyagi ereje, hanem elsősorban a sokkal nyitottabb és szakszerűbb szellemiség miatt - mondta Kovalik. - Követem a hazai eseményeket, sok barátommal kommunikálok folyamatosan, nem szakadtam el, de nincs honvágyam, sosem volt. Ez nem azt jelenti, hogy nem szeretem Magyarországot. Olyan típus vagyok, aki bárhol jól tudja érezni magát, ha van értelme a tevékenységnek, legyen az Norvégia vagy Olaszország, Ázsia vagy Dél-Amerika. Éppen ezért nem hiányzik az embereken kívül, akikhez kötődöm, semmi, mert általában mindenütt átáll az agyam arra a környezetre, ahol éppen vagyok. Ezt mint folyton utazó rendezőnek korábban is meg kellett tanulnom, különben állandóan szenvedtem volna, hogy nem a saját ágyamban alszom.

Kovalik európainak tartja magát, szereti Európát, és otthon érzi magát benne. Szerinte minden országban egy kicsit más, az emberek, a tájak, az ételek, mégsem érzi magát idegennek vagy egzotikumnak. Szereti a kultúrák természetes keveredését, és szereti azt is, ahol a hagyományok erőlködés nélkül maradnak meg.

Politikai okból távol Magyarországtól

Schiff András, a Londonban élő, Kossuth-díjas zongoraművész 2012-ben a 168 órának nyilatkozta, addig nem tér haza, amíg „Magyarország a tévútról, amelyre lépett, vissza nem talál az európai útra”. Egy BBC-interjúban arról beszélt, a regnáló kormány politikája mellett aggasztja az is, hogy Magyarországon „nagyon kevés a civil kurázsi, az emberek félnek attól, hogy felemeljék szavukat”.

Christoph von Dohnányi világ­hírű karmester 2011-ben lemondta operaházi fellépését, mert „nem kíván olyan városban fellépni, amelynek főpolgármestere az egyik színház vezetését két ismert, szélsőjobboldali antiszemitára bízta” (utalva az Újszínház ügyére).

Kertész Ákos író az Amerikai Népszavában 2011-ben megjelent, egyebek mellett a magyart genetikusan alattvalónak nevező nyílt levele parlamenti felszólásig jutó indulatokat gerjesztett. Az író állandó fenyegetettségnek volt kitéve Magyarországon, amiért menekültkérelmét elfogadták a kanadai hatóságok.

A cikk elkészítésében közre­működött Csákvári Géza, Csepelyi Adrienn, Hompola Krisztina, Kelen Károly és Szemere Katalin

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető