Művész ne vezessen operaházat!
– Nem művészek gyűltek össze ezen a konferencián, hanem olyan kulturális menedzserek, akik kordában tartják a művészek vízióit – hangsúlyozta Fischer Ádám. – A művész nem köthet kompromisszumokat, ezért nem is szabad rábízni az intézmények vezetését.
Megnyugtató, hogy mindenütt hasonlóak a tapasztalatok, Madridtól Berlinig ugyanazok a szokások: ha az egyik operában kísérleteket végeznek, akkor az eredményt a másik helyen nyugodtan felhasználhatják anélkül, hogy újabb összegeket kellene rá fordítani. Ez Magyarországra persze nem teljesen igaz, mivel a hazai struktúra máshogy működik, de a budapesti operakedvelők közelebb állnak a madridiakhoz, mint mondjuk a futballrajongók – mondta Fischer Ádám.
A megbeszélés egyik kiemelt témája volt, hogy vajon a repertoár vagy az úgynevezett stagione-játszásé-e a jövő. Ez városonként különbözik, és a közönség összetételétől függ – derült ki. Nálunk valószínűleg egy megszelídített változat lenne az üdvözítő, azaz egy olyan repertoár, amelyben egymás után, blokkokban adják az előadásokat. Felvetődött már ugyanis olyan helyzet, amikor a díszlet felépítése tovább tartott, mint arra előre számítani lehetett, és ezért át kell szervezni az egész évadot – noha a művészek már aláírták az éves szerződésüket.
A tanácskozáson olyan érdekességekről is szó esett, hogy miként vegyíthető például az operával a rap, hogyan lehet egy előadással két közönséget elérni anélkül, hogy két szék között a pad alá esnének az alkotók. A krízishelyzetbeli szponzorkeresés kapcsán azt kutatták: fizet-e a támogató, ha az új bemutatókat a színház a tetemes fix kiadások miatt nem tudja finanszírozni. A válasz: nem. A támogató nem mérlegeli az intézmény szociális kötelezettségeit, és ez nem is diktálhatja a műsortervet.
A mi Operaházunkat is érintő téma volt a koprodukció, annak buktatói, az apró katasztrófák elkerülésének módjai. Ez ráadásul éppen kapóra jött Fischeréknek, mert 2008 óta együttműködést terveznek Brüsszellel. Kovalik Balázs művészeti igazgató ennek kapcsán külön hangsúlyozza: a konferencia nemcsak lehetőség a találkozásra, de együttműködéseket is serkenthet. Például a 2011-es brüsszeli koprodukció előkészítésére jótékonyan hatott, hogy most az összes illetékes egy helyen volt Budapesten. Az ügyet egyedül az hátráltatja, hogy a pesti Opera nem tudja előre, mekkora állami támogatást kap. Most novemberben döntenek a jövő évi költségvetésről és csak egy évvel később a 2011-esről.
– Nincs olyan, hogy elmondja valaki a tutit. Az ember inkább a példák nyomán rakja össze a saját dolgait – tette hozzá Kovalik, aki szerint egy ilyen találkozó felér egy kulturális tanulmányúttal. Ráadásul még csak körbe sem kell utazni hozzá a világot. Példát is mond: a karlsruhei opera hasonló mennyiségű előadást játszik, mint a pesti, de a két intézményt teljesen másként működtetik. Kalsruhéban negyven szólistát szerződtetnek három-öt évre, és így a kellő ütemben változik a társulat összetétele, a repertoár is könnyebben cserélődhet, és nem kell monstre műsort hurcolni évtizedeken át.
A fiatalok operába szoktatásával kapcsolatban azt mondja Kovalik: erről mindenkinek más a tapasztalata. Más a helyzet ott, ahol intenzív a zeneoktatás, és megint más, ahol elvonják a pénzt a zeneiskoláktól. Más a viszony a kultúrához, mondjuk, Skandináviában, olyan népeknél, ahol a több hónapos téli időszakkal, depresszióval kell megküzdeni, és más a déli népek esetében. Nincs recept – mondja Kovalik. Az lenne a jó, ha különböző színházak ifjúsági programokat finanszíroznának, de az árát nem a hétköznapi büdzséből kéne kiszorítani, hanem kapnának hozzá megfelelő támogatást is.
