A falon hatalmas fotográfiák, a képeken ugyanaz az ember látható: kisgatyában álldogál a természetben, fura helyszíneken, testén fura jelekkel. Áll, egyszerű alapállásban, kezét maga mellé eresztve. Indiában a nap mintákat égetett a testére, Gyergyószárhegyen sáros bokszkesztyűt húz, valahol a déli tengereknél egy sziklás területen állva a testére festett korsókban valódi növények pompáznak, Japánban fura szerzet mellett mutatkozik, máshol egy fekete ember mellett áll – mindketten fehérre mázolt kézzel várakoznak a mire. Tényleg: mire? Az alapállás mindenhol ugyanaz, nincs széles mozdulat, de még apró gesztus, vagy fintor se, láthatóan az ottlét a fontos, az éppen ott lét, valamint a testén látható jelek, meg a helyszínek finom szövevénye.

Erőss István néha maga sem tudja, hogy a természetben készült műveknek van-e helyük egy galéria falai között A szerző felvétele

A képeken Erőss István látható, a művész önmaga, aki a természetművészet egyik hazai meghonosítója. Erdélyből, Csíkdánfalváról indult, a nyolcvanas évek zárt politikai rendszeréből, a Ceausescu-érából. Azt mondja, ez a zárt rendszer különösen összetartó, testvéri légkört generált az ott élőkben, és őbenne egyben erős vágyat is arra nézvést, hogy kitörjön onnan, utazzon, megismerje a világot, találkozzon más kultúrákkal. Számára később megadatott a lehetőség, és valóban bejárta a világot. Amelynek bizonyos kitüntetett pontjain aztán megállt, testén jeleket helyezett el, majd szép, nyugodt alapállásba helyezkedett, és elkészítette önmagáról a fenti képeket.

A természetművészet előzménye az 1960-as évek, Amerikából induló land art mozgalma, mely lényege szerint a művészek elvágyódása a galéria üzleti szemléletű tereiből a természet tereibe, tágítva egyúttal a művészet határait is. Lett aztán ennek európai változata is, valamint az idők folyamán ezernyi ága-boga, kinek a természetben található anyagok használata volt a fontos, kinek egy politikai, környezettudatos üzenet, kinek pusztán a természetben alkotás, de a lényeg ugyanaz: menekülni a galériarendszer fogságából, és a természetben található anyagok, helyszínek, energiák felhasználásával, a természettel való harmóniát újraéleszteni. És ki ne hagyjuk: van egy keleti változata is, de az ott élők számára a természet általános tisztelete miatt a természetművészet is sokkal természetesebb.

A művészet eme ága mifelénk talán nem általánosan ismert, bár Erőss István sokat tesz azért, hogy ez ne így legyen. Előadásokat tart, könyvet írt a természetművészetről, sőt: doktori értekezését is ennek szentelte. Ám hiába művelője és értője mindennek, abban a kérdésben olykor ő maga is bizonytalan: vajon a természetben készült művek dokumentációinak van-e joguk ahhoz, hogy visszaszivárogjanak a galéria falai közé. Érvényesek ezek a művek ebben a formában is, vagy puszta leltárnak tekinthetők? Mindenesetre a Vízivárosi Galériában látható képek egyfajta igazolását adják annak, hogy az elmúlt tíz évben miképpen mártózott meg tőle távoli, vagy hozzá éppenséggel közeli kultúrákban, miféle metszéspontokban találkoztak ezek saját kultúrájával. Nem utolsósorban, hogyan született meg köztük a harmónia. Pedig ő csak megáll egy pillanatra olykor. Megáll, és tényleg nem csinál semmit.

ERŐSS ISTVÁN: TERMÉSZET-MŰVÉSZET FOTÓK, VIDEÓK Vízivárosi Galéria Nyitva: február 26-ig.