A telket Teleki József gróf egy katonai árverésen vásárolta meg 1787-ben – tudjuk meg Farbaky Péter tanulmányából –, majd kétemeletes, U alakú, klasszicista formákba hajló késő barokk bérházat építtetett rá egy pozsonyi építésszel, Anton Fischesszel.
A Teleki-palota egy bő évszázadon át szolgált lakóházul, míg végül a szabadságharc leverése után Albrecht főherceg helytartói hivatala került bele. 1857-ben megvette a kincstár, hogy benne működhessen a Honvéd Főparancsnokság.
A kiegyezés után a belügyminisztérium kapta meg, majd némi bővítés, renoválás után ismét a honvédség, amelynek azonban ekkor már József főherceggel kellett rajta osztoznia.
Amikor átellenben, a Dísz tér és a Szent György tér között felépült a főparancsnokság és a honvédelmi minisztérium hatalmas tömbje, 1892-ben József főherceg megvásárolta a Teleki-palotát. Egy évtizeddel később pedig radikális átalakításba fogott. Előbb lebontatta azokat a kis földszintes, még a XVIII. századi Buda emlékét őrző polgárházakat, amelyek a palotától északra sorakoztak, majd felkérte Korb Flórist és Giergl Kálmánt – egyebek mellett a Zeneakadémia alkotóit –, hogy a régi épület felhasználásával új, divatos stílű lakot építsenek neki.
A mű 1906-ra készült el, és valóban pompás lett. A lebontott barokk házak helyén káprázatos park és „luxusistálló” feszített, nyugat felé egy plusztraktussal bővült a ház, a Vár belseje felé néző homlokzata meg a kor ízlésének megfelelően rendkívül díszes külsőt kapott. Üvegtetővel fedett belső csarnok, impozáns díszlépcső, reprezentatív táncterem és a homlokzatot uraló tornyok egészítették ki az összképet.
|
IV. Károly koronázására gyűlik a nép József főherceg palotája előtt
FORTEPAN.HU |
A világháborús ostromban súlyos, de helyrehozható sérüléseket szenvedett el a ház. Nem csoda, hogy a műemlékvédők az utolsó pillanatig reménykedtek abban, hogy sikerül megőrizni az utókornak.
A hatvanas években publikált Vár-hasznosítási tervekben az épület végig szerepelt is: könyvtár- és könyvtörténeti múzeumot, olykor kiadói főigazgatóságot szántak a falai közé. Czagány István, a Vár avatott ismerője pedig még 1966-ban is így írt az újra és újra szóba kerülő elpusztításáról: „semmi sem indokolja, hogy a Teleki-palota esetleges, meggondolatlan teljes lebontásával fővárosunk legintimebb hatású, empire-klasszicista városrészének ilyen veszteséget okozzunk”.
Czagány azt javasolta ugyanis: „a Habsburg-ház ízléstelen átépítésének köntöséből” bontsák ki a benne rejlő és helyreállítható Teleki-palotát, és ezt az „építészettörténeti ritkaságot” használják fel valamilyen közgyűjtemény otthonául.
Talán épp ez a javaslat rémisztette meg annyira a Vár átalakításának elszabaduló költségeitől egyébként is frusztrált döntéshozókat, hogy 1968 nyarán a robbantóbrigádot küldték rá a palotára az építők helyett.
