Mozarttal könnyebb meggyőzni a kicsiket

Cser Krisztián: Én sem gondoltam, hogy színpadon leszek, de pont az a jó színész, aki erőteljesen kifejezi az arcával is, amit érez.

Horgas Judit: De azt nem tudnám eljátszani, amit nem érzek. Az előadó-művészetet inkább nézőtérről élvezem, és kiskoromban hozzászoktam, mert Eszter nővérem napi hat órát gyakorolt. De ez nem okozott traumát. Két szakma vonzott: az éneklés és az orvoslás. Az egyikhez tehetségem nincs, a másikhoz szorgalmam nem volt. A testvéreimmel rettentő rossz tanulók voltunk, és felnőttként rájöttem: marhaság, hogy nem tanultam. A szüleim azt hajtogatták, nem kell, hogy kitűnő legyél, de legyen valami, ami nagyon érdekel. Szállóigévé vált: az is jó, ha almás pitét sütsz, de akkor a tiéd legyen a legjobb a világon. A saját gyerekeimtől sem várom el, hogy eminensek legyenek. Főleg a mai magyar oktatási rendszerben.

Reviczky Zsolt / Népszabadság

Cser Krisztián: Nálunk a gyereknek az volt a dolga, hogy tanuljon. Azért a kitűnőtől én is messze álltam. Zenei általánosba jártam Szegeden, hogy legyen valami zenei alapom, de inkább a reál tantárgyak érdekeltek. A mutálás után mindenki azzal érvelt: a mély hangommal még ráérek, így volt időm elvégezni a fizikus szakot is. A doktorit mégsem fejeztem be, mert a Zeneakadémia után szép feladatok vártak rám énekesként, a kettő együtt pedig sok lett volna.

Magazin: 2008 óta szerkeszti a gyerekeknek szóló Szitakötőt. Ki olvas ma papíralapú folyóiratot?

Horgas Judit: A Szitakötőre a Liget Műhely Alapítvány 1991-es alapítása óta vágyunk. Az alapító okiratban is szerepelt, de nem volt rá elég energia és pénz. Végül 2007-ben kezdtük az előkészítését, mikor azzal rukkoltam elő: az anyagi problémák áthidalására adjuk ingyen a lapot!

Magazin: Kiváló gazdasági érzék!

Horgas Judit: Ugye? Úgy tudjuk ingyenesen eljuttatni a gyerekekhez, hogy a hozzá tartozó oktatási programra pályázunk és nem a lapra. Nem volt rossz ötlet, mert 2008 óta működik.

Reviczky Zsolt / Népszabadság

Magazin: Krisztián sorra játszotta a gyerekoperák főszerepeit. Nem sértődött meg, hogy nem adtak egy „normális” felnőtt szerepet?

Cser Krisztián: Minden szerep normális. Nem az számít, kinek játszunk, hanem, hogy mit és hogyan. A gyerekközönség külön kihívás: lekötni a figyelmüket, elérni, hogy máskor is eljöjjenek. Ezek pedig jó darabok, jó rendezésben. A Parázsfuvolácska például rövidített verziója a Varázsfuvolának. A rendező Toronykőy Attila cirkuszi térbe helyezte a darabot, ami még közelebb áll a gyerekekhez. Az első két sor karnyújtásnyira ül tőlünk, mivel a fedett zenekari árkon játszunk. Mozart zenéje pedig nagyon is alkalmas arra, hogy a kicsiket is közelebb hozzuk ehhez a műfajhoz. A zsizsegés meg ebben a korban természetes viselkedés. Nem is nagyon hallom, akkora paróka van rajtam.

Magazin: Játszott a középiskolás estéken is, a Hunyadiban meg a Mario és a varázslóban. Ez a közönség már nem olyan „lidérces”, amilyenről annyi anekdota szól?

Cser Krisztián: Van ott is őrjöngés, de szintén az a feladat: olyat adni, ami igaz és nem unalmas. A Hunyadi László is azért jó, mert értik a szöveget, magyarul énekeljük, és a tanórákról ismert a történelmi háttér. A mostani tizen-huszonévesek kicsit furának tűnnek, ahogy én is „ufó” lehettem a szüleim korosztályának. Ma már az internettől, különösen a Facebooktól megváltozott minden, gyorsabb, zaklatottabb lett az élet, amit hatéves lányaim korosztályán is látok. A ikreket szerencsére még jobban érdekli a mesevilág, mint a gépek.

Horgas Judit: Ez majd megváltozik, a mai gyerekeknek egyre több ingerre van szükségük. A Szitakötőnél is kérdés, lehet-e értéket átadva megfelelni ennek az elvárásnak. Január 1-jétől a Liget folyóirat is áttért online megjelenésre. Nyitásnak élem ezt meg, mert olyan XXI. századi eszközöket használunk, amelyek segítik a befogadást. Elkezdtük digitalizálni az első 15 év számait is, mert csak 2002-től működik a honlapunk.

Magazin: Amikor a Liget elkezdett e-könyveket kiadni, azt mesélte, a szerzők ragaszkodtak a papírverzióhoz.

Reviczky Zsolt / Népszabadság

Horgas Judit: Ráadásul a huszonéves, első kötetes költő-írók mondták: jó-jó, digitális világ, de kell egy kézzel fogható könyv is! Mikor átálltunk az online változatra, tudós szerzőink azt firtatták: hogy lehet majd hivatkozni a cikkre, mit írjanak a publikációs listába? Azzal oldottuk meg, hogy minden hónap végén lesz egy letölthető, oldalszámmal ellátott PDF.

Magazin: Február 14-én tartják a Faust bált, ahol az egyetlen magyar operaénekes, aki felléphet a sztár-vendéggel. Sőt a főszereplője volt a sok díjat elnyert tavalyi operaimázsfilmnek is. Ön az Operaház arca?

Cser Krisztián: Az egyik arc. Remélem, jó arc. Az elmúlt két-három év kampányában részt vettem, és elárulhatom, az ideiben is szerepelek. A Faust Bálon stílusosan Mephisto rondóját éneklem a Gounod-operából. Az est fénypontja a világhírű szoprán, Angela Gheorghiu első magyarországi fellépése lesz. Ugyanekkor utcabált is rendez az Opera, mindkét helyen mentőautóra gyűjtünk.

Magazin: Jár bálba?

Horgas Judit: Ha társadalmi eseményre vágyom, tüntetni megyek.

Cser Krisztián: Szükséges kifejezni a véleményünket, de ennek a módját nehéz meghatározni. Én azzal tüntetek, hogy megpróbálok jól dolgozni. Jobban szeretek valami mellé állni, mint valami ellen tüntetni. Az „ellen” magasabb dimenzióban nézve erősíti azt, ami ellen tüntetnek.