Most pártalapon kinyírják a magyar irodalmat is

Olyan lapokról van szó, amelyek az eddigi állami támogatás miatt­ nem vívtak harcot az előfizetőkért, csakhogy Magyarországon erős középosztály híján ennyi folyóiratot piaci alapon lehetetlenség működtetni. Erről Szilágyi Ákos, a 2000 egyik szerkesztője 2012-ben azt írta: „A 2000 egyidős a rendszerváltással, ami persze ma már, hogy a 2010-ben lezajlott »ellenrendszerváltás« után, mióta deklaráltan és tapasztalhatóan­ is másik, új rendszerben élünk, annyit jelent csupán, hogy a 2000 is a holt múlt, a demokratikus ancien regime, a régi világállapot (Gutenberg-galaxis, miegyéb) csökevényeinek, makacs lerakódásainak egyike. Most, hogy huszonnegyedik évfolyamába lépett (léphetett!), már csak árnyéka önmagának. Mint a szellemi kultúra területén szinte minden – múzeumoktól a könyvtárakig, egyetemektől a könyvkiadókig.”

A statikus pályázati rendszer nem motivál a piaci orientálódásra Reviczky Zsolt / Népszabadság

Az NKA pályázati forrása nem járandóság, a rendelkezésre álló pénzt a különféle kollégiumok osztják el. A folyóiratokra szánt összeg az idén drasztikusan csökkent, lehetett rá számítani, hogy keserves döntéseket fog hozni a Jánosi Zoltán József Attila-díjas irodalomtörténész, a Nyíregyházi Főiskola volt rektora által vezetett grémium.­

Ami történt, mégis meglepte a pályázókat: nem gondoltak rá, hogy ennyire aránytalanul osztják majd fel a pénzt.

Főleg azok után, hogy Jánosi kijelentette, igyekeztek a folyóirat-struktúra alapjait megőrizni. A bírálók szerint a döntnökök politikai szempontokat érvényesítettek: a balliberális oldalhoz sorolt 2000 egy fillért sem kapott, a jobboldalinak tartott Hitel 12 milliót, a Magyar Írószövetség lapja, a Magyar Napló pedig 16 milliót.­ Igaz, a kollégiumban ott ül az írószövetség elnökségi tagja, Erős Kinga és a Hitel egyik szerkesztője, Falusi Márton.

Ennek nyomán a Szépírók Társasága aláírásokat gyűjt egy petícióhoz, és ismert értelmiségiek is szót emeltek a döntés ellen. A 2000 alapító szerkesztője, Margócsy István megkeresésünkre azt mondta: annyi pénzük még van, hogy kiadjanak egy búcsúszámot, de a lap papírformában meg fog szűnni. Jánosi Zoltán nyilatkozatával kapcsolatban pedig megjegyezte: olyasmi, hogy „folyóirat-struktúra”, nem létezik. – Másrészt, ha egy negyedszázada működő, elismert lapot kiejtenek, akkor miféle struktúrát őriztek meg? – tette fel a kérdést, és a politikai motívumokat firtató kérdésünkre hozzátette, habár nem ismeri a konkrét indoklásokat, nehéz nem erre gondolnia, ha ők semmit sem kaptak, másoknak meg bőven tízmillió forint fölött jutott.

„Ne gondold, öcsi, hogy létezel,
amíg nem közölt le a 2000.”
(Varró Dániel, Bögre Azúr)

A debreceni Alföldnek a zsűri tízmillió forintot ítélt meg (és már az év elején – áthidaló pályázat során – kapott 1,9 milliót). A folyóirat főszerkesztője, Szirák Péter elmondta, ez kevesebb, mint amennyire pályáztak, s amennyi – az önkormányzati támogatással együtt – elegendő volna az éves megjelenéshez. Hozzáfűzte: köszöni a támogatást, de a folyóirat-kultúra híveként szolidaritását fejezi ki azokkal a lapokkal, amelyeknek a keretösszeg radikális csökkentése miatt ellehetetlenült a helyzete. Kérdésünkre, hogy az Alföld működhetne-e piaci viszonyok közt, azt válaszolta: ezt nem modellezte senki, de támogatás nélkül még a legsikeresebb lapok sem tudnának fennmaradni.

Az NKA-döntés miatt kevesebb pénzt kapnak az online irodalmi lapok is. Erről Nagy Gabriella, a Litera.hu főszerkesztője azt mondta: tavaly év végén kellett volna felháborodni, amikor kijött a hír, hogy nagyjából feleannyi pénz jut folyóiratokra. Hozzátette: meg kell érteniük a döntéshozóknak, hogy a folyóiratok nélkülözhetetlen szellemi műhelyek, nélkülük elhal a kultúra jelentős része. Mint fogalmazott, a jogos szólamok ellenére, miszerint az online fórumoké a jövő, a döntéshozók mintha eltekintettek volna a ténytől, hogy 2016-ot írunk.

A Literán egy év alatt másfél millió cikket olvasnak el, a legnagyobb közösségi oldalon lassan tízezer felhasználó követi a tevékenységüket, s a támogatási politika kialakításakor (függetlenül a rendelkezésre álló keret nagyságától) nem lenne baj figyelembe venni a kultúrafogyasztási szokásokat. Szerinte ez a helyzet minden érintettet döntés elé állít: abbahagyja vagy tovább küzd. A lapoknak meg kell találniuk a civil forrásokat és támogató partnereket, hogy felszámolják a mindenkori hatalomtól való függést.

A Librarius alapító főszerkesztője, Podmaniczky Szilárd író azt nyilatkozta: ma mindenki kizárólag támogatás alapon fogalmazza meg magát, és elvárja, hogy fenntartsák, amiben a fő fenntartó, az NKA is hibás, amely statikus pályázati rendszert működtet, és nem motivál a piaci orientálódásra. Mint mondta, dinamikus pályázati rendszerben mérhető teljesítmény (eladott példányszám, kiadásokhoz mért bevételi részarány, online látogatók száma) alapján is adnak normatív támogatást, s ilyen esetben minimálisra csökkenthető a kuratóriumi tagok korrupt ítélkezése, hiszen csak a rendszer működését kell felügyelni.

Podmaniczky szerint az irodalmi lapok nagyjából piaci tét nélkül működtek, és ez a kiszolgáltatott helyzet hosszú évek óta magában hordozta a mostani bebukást. Közölte: akit egy tollvonással tönkre lehet tenni, az számítson rá, hogy meg is teszik vele. A bebukott irodalmi lapok forrásmegszűnésének az lehet a nyertese, aki most megpróbál a piaci működés felé fordulni, a vesztese pedig az, akit támogat az NKA politikai korrupciótól vezérelt rendszere, mert ő továbbra is megszüntethető adminisztratív eszközökkel.