„Mindenki látja, hogy egy hazaáruló rablóbanda vezeti Magyarországot”

Az író szerint mindenki látja, hogy egy hazaáruló rablóbanda vezeti az országot, ez is lop, az is lop, ám a többség azzal magyarázza a jelenséget, hogy „...mindig így volt e világi élet...". Most még csak kiszorították a választási irodából a kopaszok az ellenzéket, legközelebb meg is verik – mondta Parti Nagy, és az emberekkel el lehet hitetni, hogy nem a kopaszok voltak agresszívek és törvénysértők, hanem a szocik trükköztek. Mert az emberek hinni akarnak a jó királyban, és nem akarják látni, hogy maffiamódszerekkel irányítják az országot. Ha Magyarország ezt eltűri, akkor meg is érdemli ezt a kormányt.

Kulka egyetértett Partival, de ő érzett esélyt a változásra, mert abból, hogy a kormánypártiak odaküldték a kopaszokat a választási irodára, arra következtet, hogy félnek a népszavazástól, és nem érzik már magukat annyira erősnek. Arra, hogy mit lehet tenni a változásért, azért nem tudott praktikus választ adni a kettős, mert nem akarnak más ülepével a csalánba ülni. Elmondták, hogy az ő helyzetük könnyű, nem kell félniük a hatalomtól, hisz nem függnek tőle. Kulka megjegyezte: néha tart attól, hogy miatta majd az őt foglalkoztató színházat sújtják pénzelvonással.

Fotó: Cseri László / Népszabadság

Csakis egy széles körű, civil összefogás buktathatja meg a kormányt – vélte a két művész, az ellenzék pártjai erre alkalmatlanok. Választáson kell győzni, az erőszakos út nem járható, hangsúlyozta Parti Nagy, már csak azért sem, mert ha erőszakra kerül sor, abban „ők a jobbak".

A gond csak az, meditált az író, hogy a civilek akkor tudnak bátran politizálni, ha nem függnek a hatalomtól, mert megteremtették az egzisztenciális biztonságukat.

Ez nálunk hiányzik, pedig e nélkül nem lehet lázadni. (Néha azzal sem, legyintett egy mellettem kávézó férfi, nézd meg, mi lett a Simicskával, neki aztán volt egzisztenciája, ugrált, erre lenullázták.)

A nézők közül egy hölgy felvetette, hogy ma mindenki fél, itt is sokan félnek kérdezni, mert egész biztos, hogy van itt olyan ember, aki feljegyzi, ki szólalt fel és mit mondott. Nagy csönd szakadt ránk, amit Kulka tört meg: – Attól azért nem tartok, hogy itt valaki megfigyel minket és jelentést ír rólunk – hangjából áradt a nyugalom.

Tekintetem körbefutott az arcokon, s úgy éreztem, hogy a többség Kulkával értett egyet. A színész még hozzátette:

– Persze lehet, hogy naiv vagyok.

Újra körbenéztem, s azt láttam, hogy sokan ironikusan bólogatnak.