A Tanácsköztársaság idején, 1919-ben került Budapestre, a Szépművészetibe, mint „társadalmasított” műtárgy, és azóta tulajdonképpen ott található, de 1919 novemberétől (más adat szerint 1922-től) már a család letétjeként. A letétbe helyező pedig nem más volt, mint a később boldoggá avatott Batthyány-Strattmann László. A család mai leszármazottait képviselő ügyvéd, Patay Géza szerint a kép ma is letétben van a múzeumban. A Magyar Nemzeti Vagyonkezelő szerint viszont a letét már megszűnt, ezért a kép az államé.
Út a Tanácsköztársaságig
Mielőtt azonban erre a vitára térnénk, érdemes elmesélni azt is, hogyan kerülhetett a festmény Magyarországra. A családi hagyomány szerint a Batthyányak egyik XVI. századi őse, Batthyány Boldizsár jó viszonyban volt II. Lajos feleségével, Mária királynéval, és amikor az Mohács után megözvegyült, és testvérétől, V. Károly császártól megkapta Németalföld kormányzóságát, meghívta magához Batthyány Boldizsárt. Itt ismerkedett meg Boldizsár úr idősebb Pieter Bruegellel és rendelte tőle a képet ajándékba nagybátyjának, Batthyány Ferencnek.
Állítólag ő, a nagybácsi a kompozíció előterében látható úr, akinek a cigány jósol. A festményt évszázadokon át a németújvári várban, majd a XX. század elején (1912-ben már biztosan) a mai Magyarországra eső Nagycsákányban (ma Csákánydoroszló) őrizték. Innen került 1919-ben Budapestre, a Szépművészetibe, ahol a család szerint máig letétben van. Régebben ez oda is volt írva a múzeumban a kép alá. Később a feliratot levették.
Ez is jelezte, hogy az állam magáénak tekinti a festményt, melyet a rendszerváltás után több alkalommal, hiába kértek vissza a Batthyányak. Megtették ezt a 2013-ban érvénybe lépett restitúciós törvény előtt és után is. A 2013-as törvény elvileg megkönnyítette a dolgukat, hiszen a tulajdonjog bizonyítását az igénylő részéről egyszerűsítette és bevezette azt a rendelkezést, hogy vita esetén az államnak kell minden kétséget kizáróan bizonyítania a tulajdonjogát.
Ennek alapján a család kétszer adott be restitúciós kérelmet, amit a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. (MNV) mindkétszer elutasított, legutóbb idén február 25-én. Pontosabban „nemleges tulajdonosi nyilatkozat kiadását megtagadó döntést” hozott. Lefordítjuk: véleménye szerint nem lehet azt megállapítani, hogy az állam nem tulajdonos, tehát tulajdonos.
Visszakérték, hát elvették
Az MNV Zrt. indoklása szerint ugyanis elbirtokolta az állam a képet. De hogyan, amikor letétben volt? Ez kissé bonyolult történet. Az MNV sajtóosztályától kapott indoklás szerint a letét éppen azzal szűnt meg, hogy a családi alapítvány jogi képviselője 1954-ben a művet visszakérte. Nem adták, viszont mivel a visszakérést a letéti viszony megszüntetéseként értelmezték, a művet állami tulajdonként törzsleltárba is vették a múzeumban. És miután azt az állam „10 évet meghaladóan, szakadatlanul” sajátjaként birtokolta, az elbirtoklás bekövetkezett.
 |
| Batthyány Ferenc a képen |
Így indokol az MNV Zrt. Pedig, mondják, egy-egy levélben elküldött felszólítással „többször is, így akár mindmáig tartó eredménnyel megszakíthatta volna az elbirtoklást, perindítással pedig még a tulajdoni vita is időben eldönthető lett volna”. A család ügyvédjének véleménye, Patay Géza szerint a letéti viszony máig fennáll.
„A Szépművészeti az elmúlt években is több esetben kinyilvánította, hogy nem birtokolta el a képet – írta lapunk kérdésére. – Tudomásom szerint az ügyben két jelentős magyar jogtudós készített e témakörben az MNV Zrt. megbízásából jogi szakvéleményt. Ők kizárták az elbirtoklást, sőt megállapították azt is, hogy a letét megszűnte nem bizonyított. (…) Mint a Sigray-perek ítéleteiben is egyértelművé vált, a múzeumi törzsleltárba vétel nem keletkeztet állami tulajdonszerzést. Minden egyéb nem bizonyított, így az sem, hogy a 40-es évek második felében és az 50-es évek elején ki, mikor és hogyan kérte vissza a festményt, vagy ajánlotta fel cserére.”
Kétkedéssel fogadják, hogy 1954-ben a képet visszakérte volna a család vagy az alapítvány. Egyrészt a kép soha nem szerepelt az alapítvány kezelésében lévő tárgyak listáján. Ráadásul az alapítvány Trianon után megszűnt, és csak a hatvanas években alapították újra az ausztriai Batthyány-birtokok kezelésére.
Félrerakták az árát
Patay Géza szerint az MNV Zrt. részéről végleges döntés még nem született, az ugyanis, hogy „nemleges tulajdonosi nyilatkozatot” nem tudnak kiadni, az a vagyonkezelő saját szóhasználata. Ez nem egyenlő azzal, amit a törvény elvár, hogy az állam minden kétséget kizáróan bizonyítsa tulajdonlását. Ezt eddig az MNV nem tette meg. De Patay Géza szerint nem is teheti. Megbízói azt szeretnék, hogy a festmény lehetőség szerint Magyarországon maradjon, legális formában továbbra is a Szépművészeti Múzeumban legyen kiállítva.
Ezt szeretné az állam is, már tavaly félretette a pénzt a kép megvásárlására. A műkincsvásárlásokra fordítható 30 milliárdos nemzeti banki keret egyik nevesített tétele volt egy tavalyi igazgatósági határozat szerint a Szépművészeti Múzeumnak „kölcsönadott” Bruegel-kép megvásárlása. Az MNV Zrt. a visszakérő Batthyányakkal egyetértésben értékbecslést is készíttetett, ami jelzi, hogy az állam korántsem biztos a tulajdonjogában.
