Kilencszázhetvenben azzal nyílt meg Gross Arnold egyéni kiállítása, hogy Kondor Béla köszöntőszavai után bekapcsoltak egy modellvasutat. A méretarányos pirossárga szerelvény aztán a zárás napjáig ott keringett a jó emlékezetű Dürer Teremben, ami akkor önmagában sem lett volna szokványos szalonjelenség. Ám tovább fokozta az anomáliát az a játékkockaépítmény, amelyet a játékvasút körbekörbe járt, és amely nagyméretű kockák minden lapját a Modell és játékvasút című rézkarcnak egyegy más színű nyomata borította.

- Nem talált rajtam fogást - mondta Szablyár Eszter minapi interjújában Gross a rendszerről. Hogy keresette egyáltalán, nem a kilencszázhetvenes, hanem az a kevesebb humorérzékkel rendelkező korábbi rendszer, amelyben az életmű kikerekedett, ma már nem tudható. Nyoma nemigen van támadásnak, kritikusi nekirontásnak, meglehet, a Grossgrafika versenyen kívüliként, közügyektől távol teljesedik ki egy olyan világban, amelyben minden hisztérikusan közügyesül. Nem kitagadottként, ötvenötben megérkezik a generációnak járó első Munkácsydíj, ám ezenkívül nem sok bizonyítéka van közélet és Gross Arnold, művészetpolitika és egyéni rézkarcvilág kapcsolatának.

Nem csak most látszik így, az ezúttal saját ásványgyűjteménnyel dúsított születésnapi kiállításon. Kilencszázötvenben, amikor a meglehetősen hegyes orrú kis Önarckép megszületik, a magyar képzőművészet épp a nagy szocialista realista fordulatra készül, arccal a szovjet példa felé. A vaskloriddal maratott rézkarc realisztikus, de nem csak a késő utókor lát benne némi kamaszos iróniát és fennköltségmentes öniróniát. Ötvennégyben, abban az esztendőben, amikor Gross a felettébb lírai és felettébb tapintatos Bodrogpartot karcolja, az akkori főiskolai művésztelep világán túl éppen Derkovits formalizmusán tipródnak, s azon, károse, ha Munkácsy helyett Nagybánya a példa. Ötvenkilencben a teljes VII. Magyar Képzőművészeti Kiállítás tanácsköztársaságtémával vonul fel a Műcsarnokban, Gross nem található a jubileumi katalógusban, ellenben az az évi Körösparton feltűnően nagy számban jelennek meg napraforgók az előtérben.

A Budakalászi nyár színes, míves és élvező linómetszetét még abban az esztendőben elöntik a napraforgók és megjelenik közöttük a gyanúsan ártatlan tekintetű kecske, hatvanháromban önállósulnak, minden tájmagyarázattól megszabadulnak az emberarcú Csodálatos virágok, hatvannégyben kiteljesedik Az öröm ünnepe emberfigurástul. Gross világa már teljes. Teljes és szuverén, sértetlenül kerek világ, amelyben virágok, madarak és háziállatok emberként viselkednek, ellenben költők, festők és özvegy gyümölcskereskedőnék beleszövődnek a természetbe. Szuverén, de nem zárt, nagyon is hívogató világ, ahol paprikajancsik társalkodnak az aljnövényzetben, az égen torzonborz szitakötők röpködnek, és a fák tele vannak aggatva kalitkákkal, ingaórákkal, tündérekkel és szemérmes költői múzsákkal.

Grafikai mestermunka és szürrealitás. Gross rézkarcai - de korábbi linómetszetei is - a mívességnek, az elvékonyodó és még vékonyabb, az eltűnésig finomodó vonalaknak a tanítandó példái feketefehér változatban is, a néző olykor úgy érzi, talán pazarlás is ezeket a tökéletes rajzolatokat színnel dúsítani. Persze pontos, költői és megvesztegető színkezeléssel. A Hajnal napjánakleányának érett sárgája, kívánatosan örömteli, a Kertvárosi álom kötéltáncos ördögétangyalát a fanyar rozsdavörös szabadítja ki az általános derengésből, és amikor nem különkülön nyomólemezről kerül a papírra a festék, akkor is csak szivárványos, de nem tolakodó a kolorit.

Hasonlatosan a lapok bármely kedves, mesebeli és fantázialényéhez, akiknek csak egyik tulajdonságuk a szeretetreméltóság. Egyébként, ha ezen túljutottunk, látnunk kell Gross iróniáját, a Grossvilág abszurditását. A madarakat, akikamelyek hatalmas szemüveget és szikkadt fekete karcsúságot viselnek, mint bármely irodalmi aggleány, a mellszobrokat, amelyek mai, élő arcukkal azt akarják elhitetni a világgal, hogy ők az ifjú Werther, a pucér aktokat, akik olyan ártatlansággal állnak a tájban, hogy az maga a paráznaság. Szürreális, csalóka és folyvást zavarbaejtő Gross vonzó világa. Ha van mikrorealizmus, márpedig van, létezik mikroszürrealizmus is.