A színész-rendező szereti felkutatni a munkákat, és örömmel találkozik a művészekkel is. Került már hozzá kép padlásról, nejlonszatyorból kisimogatva, poros szekrény mögül, és olyan is, ami után évekig nyomozott.
|
| Haris László: Törvénytelen avantgarde |
Sok különleges kép gyűlt a kollekciójába, és bízik benne, hogy más is úgy látja majd: az anyag csupa ínyencségből áll. Egy részüket falra akasztotta otthon, jó párat meg speciális helyen tárol.
A Mai Manó Házban január 16-tól látható kiállítás, „A múlt szabadsága – Neoavantgárd fotóművészet Magyarországon az 1960-as évektől napjainkig” anyagát Alföldi a régi barátjával, Kolozsváry Mariannával együtt válogatta . A művészettörténész azt meséli, nem volt köztük vita, Alföldi a gyűjtő, ő tudja, mit tart fontosnak a kollekciójából. A legnagyobb nehézség a kiállítás összeállításában a helyszín mérete volt. Bár a Mai Manó Ház kétemeletnyi kiállítóteret is adott, nem fér el a tárlaton annyi kép, amennyi majd az albumban szerepel. Így is 180 fotót nézhetnek végig a Nagymező utcai kiállítótérbe látogatók.
|
| Fotó: M. Schmidt János / Népszabadság/archív |
A művészettörténész folyamatában látta a gyűjtemény alakulását, gyarapodását. Fantasztikusnak tartja a színész-rendező gyűjtési módszerét, megszállottságát, szenvedélyét. A temérdek színházi munkája mellett ennek is óriási figyelmet szentelt, ráadásul rengeteget hozzáolvasott a művekről és művészekről.
– A magyarországi neoavantgárd a fotótörténet izgalmas, de méltatlanul háttérbe tolt időszaka, nagy a szakma restanciája – állítja Kolozsváry Marianna. Mivel Szilágyi Sándor könyvén kívül nem jelent meg róla fontos kötet, ezért elengedhetetlennek tartották, hogy a kiállítás mellé kiadjanak egy albumot magyarul és angolul. A fotókhoz tanulmányokat is társítottak – Kincses Károlytól, Szilágyi Sándortól, Készman Józseftől, Szombathy Bálinttól és Radnóti Sándortól.
|
| Lakner László: Felveszem a lépcsők formáját |
A könyv előszavában mesél is arról Alföldi, mik történtek vele a gyűjtés során, hogyan lelt meg elkallódott képeket. Például olyan disszidált művészekről, akik mielőtt elhagyták az országot, „felcsapták" a képeket egy-egy barátjuk padlására. Már rég elfeledkeztek erről, és most elérzékenyülve hallgatták a gyűjtőt, aki fontosnak tartotta munkáikat. – Gyűjtőszenvedélye rengeteg művet mentett meg a pusztulástól, elkallódástól – jegyzi meg a művészettörténész.
A kiállításon – a sok közül az egyik – érdekesség lesz Haris László Törvénytelen avantgarde című alkotása. A fotón egy férfi szájába tömött újságoldalból olvasható ki a kép címe. Az eredeti újságcikk címe az volt: Törvénytelen úton néhány avantgarde. Haris úgy hajtogatta össze a lapot, hogy a középső két szó kimaradjon. Alföldi megszerezte az eredeti cikket, és a fotóval együtt állítják ki a képet, így gyakorlatilag alkotótársa lett a fotóművésznek.
