MGP: Szegedi zengerájok

Züllött hírűek voltak a zengerájok a kiegyezés idején. A zenés kávéházakat hívták így. Nappal kávét rendeltek, szűrve, habbal. Napilapokat tartottak bambuszkeretre feszítetten. Billiárd járta, legfeljebb ferbli.

Bécs felől jöttek a zengerájok a Teréz városi Király utcán át. Sikerük elterjesztette vegyes műsorukat vidékre. Sándor János nyugdíjas színházi rendező Szeged színháztörténetének szívós munkájú feldolgozója A szegedi színjátszás krónikája (1800- 1883) és (1883-1944) után összebogarászta a zenés kávéházak, kabarék, orfeumok szegedi történelmét. Figyelmes türelemmel gyűjtötte egybe 1881-1931 között a rövidéletű szegedi kabarék történelmét. Néha csupán egy-két esti szárnycsapás valamelyik fogadó, kocsma, étterem kertjében, és már össze is omlott anyagilag a könnyű múzsa érdektelenség, vagyis bevétel nélkül. Onnan lehetett tudni, hogy megjött a nyár, hogy Pestről megérkeztek a szabadságon lévő színészek- énekesek-artisták bemutatni fővárosban sikeres műsoruk törmelékét.

Sándor nem tér le színháztörténet-írásunk kitaposott csapásáról. A magyar nyelvért harcoló komédiások és színházi vándorok nyelvpropagáló méltányolásáról. A 19. században a függetlenségi mozgalmakkal szorosan összefüggő magyarosítás kizárólagossága féloldalas igazságú, sánta színháztörténetet eredményezett. Figyelmen kívül hagyták az előadások vagy színészi alakítások színvonalát. A nyelvében él a hazafiasság döntött a színháztörténelmi ítéletekben.

A magas színvonalú színjátszás - akár a többnyire német-jiddisül játszott orfeumi műsor - főszolgabírák írta fűzfadráma-irodalma hazafias árnyékában elkallódott.

A szegedi kabaré kezdetein hazafiasságból szidalmazták az idegen nyelv használatát. De nem feledkezhetünk meg, hogy a többség mindennapi nyelve a német volt.

A „szegedi kabarék kalandos történetében" akad egy árulkodó illusztrációs anyag. A nagy tiszai árvíz után 1881 novemberében hirdeti magát a Szegedi Híradóban Kőmíves Imre magyar daltársulata a Jóvilág sörcsarnokban játszik. Játszik minden napján a hétnek. Játszik szombaton és vasárnap. Pénteken viszont pihen a magyar daltársulat. Oka, minden bizonnyal az, hogy a fizető közönség ilyenkor a templomban van.

A nyelvvédelmi hazafiasság melletti másik hadállás az erkölcs nevében sziszegő szemforgatás. A pornográfiának nevezett léha kabaré az intézményesen méltóságteljes színház és művészet ellen lázadó plebejus műforma. Az, hogy ki mit ítél erkölcslazítónak, önkényes gumiszabályzat, a cenzúra rátelepedése a szórakoztatóiparra. Ugyanez időben Blaha Lujzának, a nemzet csalogányának a Népszínházban egy csók után száját megtörlő mozdulatát Beöthy Zsigmond esztétikus élesen kifogásolta. Blaha Lujza értett a szóból és legközelebb kihagyta játékából a természetes és valósághű játékot.

Sok tanulságot kínál Sándor János helyi színháztörténeti sorozata. Szorgos munkálkodása tisztázni igyekszik a valóságos színháztörténeti múltat.

(Sándor János: Zengerájtól a kabaréig. A szegedi kabaré kalandos története (1881-1931), Bába Kiadó, Szeged, 2010.)

Top cikkek
Érdemes elolvasni
Vélemény
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.