Finn drámát mutatott be a Nemzeti földalatti Gobbi Hilda kamarájában. Finn dráma? Mit tudunk a finn drámairodalomról? Semmit. Ki látott életében finn drámát? Kétszer láttam egyet. Teuvo Pakkala: Fausztatók című zenés vígjátékát egyszer Helsinkiben, egyszer a Finn Nemzeti Színház pesti vendégjátékán. Hozzávehetjük Hella Vuolijoki kommunista írónőt, a menekülő Brecht-család finn szállásadónőjét, ő volt a Puntilla-dráma szívélyes átengedője. Niskavuori asszonyok előadásával - benne a fiatal Gobbival - Németh Antal igazgató a Nemzeti látókörét elhanyagolt nyelvek-nemzetek színműirodalma felé programszerűn tágította. Puskázás nélkül ennyi az ismeretem a finn drámáról.

A Pánik Mika Myllyaho színdarabja (Falk Nóra fordításában). A próbák során a játszók a rendezővel és Merényi Anna dramaturggal formálgattak, méretre igazítottak. Kevés leleménnyel a szerepek a szereplők keresztnevét viselik. Három fiú - ketten fivérek - egymást analizálják vulgär-pszichológiai hozzáértéssel. Minél jobban segíteni akarnak egymáson, annál inkább belezavarodnak önmagukba.

Készséggel elhiszem a tájékoztató reklámszövegeknek, hogy Mika Myllyaho színész, rendező, író (aki mindjárt a finn Nemzeti igazgatója lesz) a legnépszerűbb színházi sikerember, darabjaihoz tódul a néző, csak azt nem ismerem el, hogy drámaíró. Darabja: közhelyzet-gyakorlatok dialogizáltan. Jellegzetesen az a munka, amit drámaíró gyorstalpalókon, tanfolyamokon sajátítanak el az író-kandidátusok. Jól csúszó cselekmény. Sima lefolyás. Helyzeti humor.

Más kérdés a háromszemélyes előadása. Rába Roland első rendezése arra mutat, hogy kartársait művészi célra képes vezetni, ismerve a színészérzékenység, feladat megkerülése, ellustulás fortélyait és ismeri a színpadi térből való hatás mesterségbeli fogásait. Ezen túl: kivehető gondolatai vannak a világról, emberi kapcsolatokról. Inkább, mint a szerzőnek.

Kétszer láttam a produkciót. Először házi főpróbán, amikor a nagyon jelentős személyiségű fiatal színész Miklós Marcell magas színvonalon azonosult a játék helyszínén lévő lakásban élő depressziós dizájnerrel, stylisttel, vagy miként is finomkodják, ha tervező valaki. Miklós a bemutatóra kibetegedett a produkcióból. Helyére a rendező Rába ugrott be. Erősebben hangsúlyozták mozdulatai, járása a pánikbetegséget. A lépések nyikorgó zajjal jártak. A szereplők papucsának, cipőjének talpára eldobott rágógumik ragadtak. Ez kellemetlen zajjal járt, és fékezte szabad mozgásukat. Marton Róbert a zavarai elől alkoholba és barátja lakásába menekülő mérnököt ártatlan nyomulással alakítja. Szabó Kimmel Tamás pedig egy átmenetileg sikeres tévé moderátor szerepében könnyed eleganciával vezeti végig színpadi létezését.

Daróczi Sándor tervező a hátsó falig kinyitotta a teret. A kamaraszínpad teljes mélységében működni tud. Nem érezzük magunkat bezártnak. A nézőtér különféle ülőhelyekkel foglalható el. Legelöl színes, nagy párnákra ülhetnek a vállalkozók. Dugig a nézőtér. S a nézők sok nevetéssel irányítják kedvessé a morbid történetet.

A befejezés feloldódik azzal, hogy a hátsó színpadról a szereplőket látjuk videón. Felszabadultak szerepüktől. Lazítanak. Kieresztik feszültségüket. Mészáros Kati filmoperatőr érzékenyen, változékonyan közvetítette a cselekményt. Hol belsőmonológszerű képsorokat, hol drámai módon mozgatott kamerával, hol pedig szelíd tárgyilagossággal valóságos negyedik szereplő, belső szemként működött az előadásban.