|
| Matthew McConaughey – Ron Woodroof, a déli tahó, aki megkapta a buzibetegséget |
Akkor ezt valahogy nem is bánjuk, mégiscsak van valami isteni igazságszolgáltatás, suttogja a bennünk élő erkölcscsősz.
Aztán az életösztön és Jean-Marc Vallée rendező meglep minket egy olyan finoman építkező jellemfejlődéssel, amelyben McConaughey minden tehetsége kibontakozhat. Ne feledjük, ő színész volt, mielőtt kockahas-világbajnok lett volna feledhető vígjátékokban. Ráadásul saját karrierjét is olyan szívósan, finom jelzésekkel tette helyre, ahogy az életéért küzdő, egyre öntudatosabb, alkalmi gyógyszerkereskedő utolsó éveit tárja elénk. Azt, ahogy zörgő csontú muszáj-Herkulesként megvívja harcát az önfejű és ostoba hatóságokkal.
És épp ettől lesz több a Mielőtt meghaltam az édesbús Philadelphiánál (szintén Oscar, Tom Hanksnek). A karcosságától, és hogy semmin sem akar szépíteni. Nem hősökről szól ugyanis ez a történet, még csak nem is áldozatokról, hanem túlélőkről, akik megnyertek egy-két csatát a halállal és az adóhatósággal meg a gyógyszerfelügyelettel szemben.
Amelyek néha egymás szinonimái tudnak lenni, mármint az érzékenységüket tekintve. A méltóságról, amely olyan illékony tud lenni, ha infúzió lóg ki az ember karjából.
És persze még le kellene borulni a szintén Oscarral jutalmazott Jared Leto teljesítménye előtt, aki a transzvesztita Rayont alakítja, s bár többet képes kihozni a nőnek öltözött férfi kliséjéből, mégiscsak elvész McConaughey mellett. Mert a jó most még jobbal találkozott, és akkor a jó már természetesnek tűnik. Pedig nem, most sem az. Jennifer Garner orvosalakítása éppen ezért már szinte egyáltalán nem is látszik, igaz, ő itt csak a szükséges jó, a tiszta, hatósági lelkiismeret szerény megtestesítője.
A film legnagyobb erénye, hogy végül úgy rendülünk meg, hogy nem akarunk megrendülni. Nem akarjuk közel engedni magunkhoz ezt a szűk látókörű tesztoszteronherceget, főként nem akarjuk megszeretni. Aztán mi is odasodródunk a vásárlói klub előtt álló sorba, hogy hozzájussunk a szerhez, ami egy héttel, hónappal meghosszabbíthatja az életünket.
Odaállunk, mert inkább mi kísérleteznénk magunkkal otthon, mint az orvosok velünk a kórházban. És megint azon tűnődünk el, hogy vajon a jog van-e az életért, vagy fordítva; meg miért csak az egészséges, pirospozsgás életet gondoljuk megvédendőnek, ideálisnak, szépnek. Pedig lehet, hogy minden egy szörnyű diagnózissal kezdődik el igazán. Akkor találkozik Ron Woodroof Ron Woodrooffal, és a találkozás éppúgy megviseli őt, ahogy minket. Mert nem lehet kegyesen félrenézni. Kiugrani az optika fókuszából. Meztelenebbek vagyunk az újszülötteknél is, mert rég lekopott rólunk a cukiság minden álarca.
Kevés az olyan mozi, amely terheket tesz ránk, és nem leveszi azokat, könnyű kézzel egy délután. A Mielőtt meghaltam az előbbiek közé tartozik, és igen, nagyon hálásak vagyunk érte.
Mielőtt meghaltam
Forgalmazza a Pro Video Film
