MAGAZIN: Különben nem fog teljesülni?
CSÁKÁNYI ESZTER: Amúgy sem fog teljesülni, csak érdekességként mondom, hogy ott, az amszterdami forgatagban olyan jó volt kívánni valamit. Amúgy, amikor az ember külföldön játszik, végtelenül szabaddá válik. Nem kell foglalkoznia a felelősségteljes dolgokkal, a problémákkal.
SÁRIK PÉTER: Osztálykirándulás lesz, ugye? Nekünk ilyen a turné. Kikerülsz a sárga csekkek világából.
MAGAZIN: Annyit áruljon el , e z a kívánság filmhez kötődik? Nemrég mesélt egy ilyen vágyáról.
CSÁKÁNYI ESZTER: Dehogy. Más a vágy és a kívánság. Majd a beszélgetés közepén elmesélem Péternek egy visszatérő álmomat, egy vágyat. Mégis inkább elmondom most: a gyönyörű álmom az, hogy meztelenül zongorázik nekem egy pasi.
MAGAZIN: Micsoda? Sárik Pétert kérték már erre?
SÁRIK PÉTER: Hogy meztelenül zongorázzam? Még nem.
MAGAZIN: Akkor majd a Jazz kívánságműsor 2. DVD-kiadásában.
SÁRIK PÉTER: Vannak erre nálam alkalmasabb emberek is.
CSÁKÁNYI ESZTER: De ők nem tudnak zongorázni. Nem csak az az álmom, hogy meztelen férfi üljön a zongoránál, de csodálatosan kell játszania is.
SÁRIK PÉTER: Tanultál zongorázni?
CSÁKÁNYI ESZTER: Igen, hét évet. De nem tudok. Kottát olvasok, és két éve újrakezdtem a tanulást. Volt egy csodás, türelmes zongoratanárom, aki három hónapig járt hozzám, aztán egy nyáron külföldre költözött. Sajnáltam, mert magamtól nem vagyok elég szorgalmas.
CSÁKÁNYI ESZTER
SZÜLETETT: 1953. június 10-én Budapesten. FOGLALKOZÁSA: színész. 1971–1973 között a Nemzeti Színház Stúdiójának a növendéke volt. 1973–1992 között a kaposvári Csiky Gergely Színház, 1992–2002 között a budapesti Katona József Színház, 2002-től a Krétakör Színház tagja volt. 2008 óta szabadfoglalkozású, mostanában legtöbbször a Pintér Béla és Társulata előadásaiban és az Orlai-produkciókban látható. Megannyi filmje közül a legutóbbi a Zomborácz Virág rendezte Utóélet és a Fazekas Csaba rendezte Swing. Kossuth-díjas érdemes művész, örökös tag a Halhatatlanok Társulatában.
MAGAZIN: Péter is újratanult zongorázni a harmincas évei közepén.
SÁRIK PÉTER: Rájöttem, hogy baj van a technikámmal. Igazából úgy nem is lehet zongorázni, ahogy én csináltam.Mintha ólommellényben úsztam volna, közben a mellettem lévők könnyedén lebegtek. Kínkeservesen tanultam meg velük együtt úszni.
CSÁKÁNYI ESZTER: Fred Astaire is ezt csinálta: ólomcipőben tanulta meg a lépéseket. Levette, és akkor úgy táncolt, mint egy isten.
SÁRIK PÉTER: Teljesen más ember voltam tíz éve. Sokszor negatív, depressziós. Elhatároztam, hogy megváltozom, ezért sokat dolgoztam magamon. Aztán, ahogy a személyiségem megújult, kinyíltam, lazultam, és ezzel a zongorázásom is változott. Kellett ehhez a zongoraművész-tanár Prunyi Ilona. Egy zseni. Utólag mesélte, mikor harmincnégy évesen bekéredzkedtem hozzá a Zeneakadémiára, úgy néztem ki, mint egy ötven körüli beteg ember. Játszottam neki egy klasszikust, amit egy hónapig gyakoroltam, az első percben leállított. Ka-taszt-ró-fa – mondta. Legalább mutasson valamit a saját műfajából! – kérte. Ott fél perc után leintett.Mikor elkezdte magyarázni, mit kéne csinálni, felcsillant a szemem: – El tetszett vállalni engem?! Állítólag azon a délutánon akkor mosolyodtam el először. Négy évig jártam hozzá, két év után kezdtek rendeződni az alapok.
|
| Fotó: Reviczky Zsolt / Népszabadság |
MAGAZIN: Több interjúban mesélte, mindig erős kezű rendezők „nyomorgatták”. Hogy bírja, ha nem ilyen a rendező?
CSÁKÁNYI ESZTER: Valószínűleg vágyom rá, hogy kritizáljanak. Így szocializálódtam. Nem vettek fel a főiskolára, ezért sokkal nehezebb volt a kezdés. Az első perctől kezdve tanuló voltam, akit mindig mindenki okít. Kaposváron ritkán dicsértek, ott alap volt, hogy jó vagy. A kritika meg azért jön, hogy még jobb legyél. Mindig erős kritikai érzékű rendezőkkel dolgoztam. Konkrétan emlékszem, amikor Haumann Péter – hihetetlen múlttal – a Katona József Színházhoz szerződött, Zsámbéki Gábor mást sem csinált, csak cseszegette. Péter állt, és azt mondta: – Tessék már egyszer engem megdicsérni! Zsámbéki erre azt felelte: – Nem dicsérlek, mert jó vagy.
SÁRIK PÉTER: Nálunk nincs rendező, aki kritizálna. Én vagyok a zenei vezető is, és iszonyúan önkritikus. Az utóbbi években azt tapasztaltam, minden azon áll vagy bukik, hogy milyen a lelkiállapotom. Ha a lehető legjobb állapotba hozom magam, akkor pozitív spirált indítok. Ettől az egész koncert és a közönség is lazává válik, és élni is sokkal jobb így.
CSÁKÁNYI ESZTER:Amikor láttalak színpadon, csodáltam, mennyire alázatos vagy.
SÁRIK PÉTER: Nem is mondanám alázatnak. Inkább hagyom, hogy a zene vezessen. Csak így működik. Abban a pillanatban, hogy belép az ego, darabokra esik az egész.
SÁRIK PÉTER
SZÜLETETT: 1972. május 6-án Cegléden. FOGLALKOZÁSA: dzsesszzongoraművész, zeneszerző, tanár. A Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen diplomázott 1997-ben. Később klasszikus zenei tanulmányokat végzett Prunyi Ilonánál. A dzsessz mellett majd minden zenei irányzatban muzsikált. Most saját triójával és más formációkban zenél, valamint a Recirquel újcirkusz-társulat zeneszerzője, zongoristája. Számos lemeze közül a legfrissebb: a Jazz kívánságműsor 2., amelyet nemrég mutatott be triójával és Micheller Myrtillel a MüPában. Művei dobogós helyezéseket értek el jelentős nemzetközi dalszerző versenyeken. Fontos díjai: Emerton, Artisjus, Orszácky, Fonogram. Cegléd város díszpolgára.
MAGAZIN: Nincs senki, aki kritizálná?
SÁRIK PÉTER: Kritikát egy-két olyan idősebb kollégámtól fogadok el, akiről tudom, hogy szeret, de megmondja az igazat. Magyarországon sajnos ritkán olvasok olyan értő dzsesszkritikát, amely szakmailag ízekre szedne egy lemezt. Sokszor tartok kurzust, és mindig mondom: azt gyakorold, amit nem tudsz, amitől félsz! Amúgy meg gyakorolni, gyakorolni kell. Sok romantikus elképzelés van arról, milyen,mikor egy férfi zongorázik. Ha nem a meztelen verziót nézzük, azt szokták gondolni, jó lehet együtt élni vele. Pedig kegyetlen dolog.
CSÁKÁNYI ESZTER: Pont annyira, mint egy színésznővel.
MAGAZIN: Antal Imrének zongorista korából volt egy története. Gyakorlás közben becsöngetett a szomszéd: – Drága művész úr, órák óta ugyanazt játssza, nem tud valami mást is? Erre Antal annyit válaszolt: – Mást tudok, ezt nem tudom.
SÁRIK PÉTER: Valóban, otthon nincs szép zongorázás, csak unalmas gyakorlás. Azt rettenetes hallgatni. A koncert más. Ha ott átesek a nem tudatos állapotba, olyan dolgok jönnek elő, hogy magam is meglepődöm.
CSÁKÁNYI ESZTER: Vannak tőlünk független, elsőre megoldhatatlan helyzetek. Most az jut eszembe, hogy az Elnöknőkben 19 éve játszunk takarítónőket Pogány Judittal és Szirtes Ágival. Mindenki csodálkozik, hogy lehet még újat produkálni ennyi év után. Mi érzékenyek vagyunk egymásra, figyelünk nagyon. Nemrég a darab végén, a nagymonológomban – amelyben leszámolok a másik két takarítónővel – ugrottam a szövegben, Ági történetét kihagytam. Megdöbbenve nézett vissza rám, és az a nézés új színházi pillanat lett, ami hozzátett az aznapi előadáshoz. Valahogy szerencsére visszalavíroztam, ami nem könnyű Parti Nagy Lajos szövegével. A helyzeteket be kell vállalni, az improvizációhoz bátorság kell,mint mindenhez.
