A festmény különlegessége, hogy itthon elsőként képviseli a nemzetközi népszerűségnek örvendő, Magyarországon kevésbé ismert mexikói muralista festészetet. A képet a Mexikói Köztársaság különböző államai mesterembereinek képzeletvilága ihlette meg. Átfogja a mexikói textilkézművesség színes palettáját, a képen látható huipilek, jorongok, terítők, ponchók, és szőnyegek a különböző etnikai csoportok jellegzetes kifejezési formáit mutatják be.

Julio Carrasco Bretón, mexikói festő és muralista 1950-ben született Mexikóvárosban. A mexikóvárosi Nemzeti Autonóm Egyetemen (UNAM) szerzett diplomát vegyészmérnöki szakon: ezeknek a tanulmányoknak később hasznát vette a különböző festészeti technikák alkalmazásánál. Ugyanaz a Lino Picaseño y Cuevas, legendás mexikói festő és építész volt a mestere a San Carlos Képzőművészeti Főiskolán, aki Diego Rivera utait is egyengette.

1973-tól számos egyéni és kollektív tárlaton mutatták be képeit, amelyeket megtalálhatunk a világ 19 múzeumában. Az utóbbi időben felváltva Párizsban és Mexikóban dolgozik; litográfiái a párizsi Atelier Bramsen és a mexikóvárosi Mario Reyes stúdióban készülnek. Julio Carrasco művészi karrierjére több hatás nyomja rá a bélyegét a prehispán művészektől kezdve a Nagy muralistákig, Diego Rivera, David Alfaro Siqueiros, José Clemente Orozco és Rufino Tamayo képei.

Julio Carrasco több mint 50 falfestményt készített, általában egyetemek, önkormányzati hivatalok, állami és privát kulturális intézmények számára, amelyek Mexikóban, Spanyolországban, Olaszországban, Kanadában és számos más országban találhatóak. A megbízó intézmények között megemlíthetjük a mexikóvárosi San Lazaró-i Legfelsőbb Bíróságot, a Parlament Alsóházát, a Monterrey-i Polgármesteri Hivatalt. Bulgáriában a szófiai Képzőművészeti Akadémia is megbízta egy murál elkészítésével.

Absztrakt geometrikus vásznainak témaválasztása sokoldalú, többek között a filozófia, a mitológia és a környezetvédelem problémáit ábrázolják, képei gyakran erős szociális érzékenységről tesznek tanúbizonyságot. “Az intellektus epopeája” című falfestményt Párizsban készítette, Genfben állították ki az WIPO székházában (World Intelectual Property Organization). Itt egy speciális, egyéni technikát alkalmazott, amelyet isoplasztikának nevezett el, szilikon és márványpor keverékéből álló alapon dolgozott. Az így készített falfestmény felgöngyölíthető és bárhová elszállítható. Valójában tehát egy akrilfestékkel készült táblaképről van szó, amely egyelőre vandálbiztos felületen, a metróállomás pénztára fölött kapott helyet.

A Keleti pályaudvari átadáson részt vett Isabel Bárbara Téllez Rosete, Mexikó magyarországi nagykövete, Dr. Szentes Tamás, Budapest főpolgármester-helyettese és Bodó Sándor, a BTM főigazatója is. Szentes Tamás néhány spanyol nyelven elmondott mondattal köszönte meg a mexikóiaik ajándékát, s mint kiderült a latin-amerikai irodalom nagy rajongója, annak közös lényegét a fatalizmusban látja. A nagykövet asszony a kép vidám színvilágát emelte ki mint a mexikóiak által küldött pozitív üzenetet, motívumai közül pedig a napot, amely már az aztékoknak is fontos jelképe volt. Bolla Tibor, a BKV igazgatója kérdésünkre elmondta, a 4-es metró 2014. március legvégén nyílik meg, ekkortól szállít majd utasokat.