A Ravasz, az Agy és két füstölgő puskacső így nemcsak Guy Ritchie-t adta a filmtörténelemnek, hanem elindította Jason Stathamet a sztárság és a faarcú, egykori futballistát, Vinnie Jonest a mindenkori kúlság etalonja felé. Sosem derül ki, hogy mi lett volna Guy Ritchie-ből, ha nem karolja fel az álomgyár. Talán ma is beszélnénk a friss látásmódjáról, egyedi humoráról, legjobb értelemben vett pimaszságáról, arról, hogy mennyire gyorsan képes hangulatot, atmoszférát teremteni, milyen pompásan teszi elénk a karaktereit és a széttartónak tűnő történet szálait. Ma is beszélünk erről, de leginkább a hiányukról.

Ritchie-t igazi iparossá smirglizte Hollywood. Van, aki azt mondja, hogy ez már a Blöffel elkezdődött, a Spílerrel folytatódott, amikor az ő, sajátos világát, a piti gengszterek univerzumát kellett egyre érthetőbbé csócsálnia. Szerintem a Sherlockkal és a folytatásával kezdett el egyrészt lubickolni, másrészt elsüllyedni a fősodorban. Bár kétségtelenül ezek is magukon viselték sajátos történetmesélésének jegyeit, de már csak úgy, ahogy egy abrosz az egykori lakoma foltjait.

Sármos, stílusos és helyenként igen vicces is ez a tévésorozatból kinőtt hidegháborús kémhistória. De Guy Ritchie-hez képest hervasztó

A lassú eltűnés új filmjével, Az U.N.C.L.E. emberével még jobban látható. Az átlaghoz képest üdítő a mű, ám Ritchie-hez képest hervasztó igyekezettel próbál megfelelni a stúdiók elvárásainak. Mert ezt leszámítva tényleg nem nagyon van mit felróni a filmnek. Henry Cavill, Armie Hammer (aki kezdi kiköszörülni A magányos lovas ejtette, szörnyű csorbát a karrierjén) és az egyre jobbnak tűnő Alicia Vikander nagyon jól mutatnak együtt, és még Hugh Grantnek is meg lehet bocsátani, hogy negyvenedjére is ugyanazt a karaktert hozza.

Ritchie magabiztos kézzel vezet át minket az akciójeleneteken, egy pillanatig sem veszi komolyan magát, egyszerre követi és parodizálja ki a műfaj szabályait. Semmi bajom nem lenne ezzel, ha nem ő csinálná, ha nem ő próbálna meg mindent, hogy könnyed sorozattá alakítson át egy tévésorozatot a vásznon, amely megbízhatóan vánszoroghat el a harmadik, negyedik részig. Mindent mégsem lehet megoldani képregényfigurákkal és szuperhősökkel.

S talán több szerencséje is lesz, mint a Liam Neesonnel felálló Szupercsapatnak, amely csak egy nagy erőlködést hagyott maga után, és romba dőlő reményeket. Még szeretném is, ha folytatódna a sármos kémek históriája, most még van bennük lendület, humor, de annak már szívből drukkolok, hogy ne Ritchie ragadjon be a kamera mögé a hosszú, és még hosszabb kalandok alatt. Addig, amíg a maradék tehetsége is elszivárog. Amíg a blöffből valóban blöff nem lesz.

Az U.N.C.L.E. embere
Forgalmazza az InterCom