– Ezeket a részeket másképp fordította, mint azokat, amelyek nem ennyire ismertek? Nagyobb rákészüléssel, felelősséggel, fordítói feszültséggel?
– Úgy, ahogy mondja. De ez nem Babits és a többi elődöm miatt volt, hanem Dante miatt: ezek fontos helyek a szövegben. Úgy értem, ha még soha nem készült volna belőle magyar fordítás, ezekre akkor is nagyon kellett volna figyelnem.
– A híres sorok miképpen szólnak önnél?
– A Pokol első három sora nálam: „Életünk útjának feléhez érve / sötét erdőben találtam magam, / mert elvétettem a helyes utat.” A Pokol-kapu feliratának vége: „Ki itt belépsz, hagyj fel minden reménnyel!” Ez utóbbi helyen én is az Angyal-féle megoldást vettem át, mert ennél pontosabban és szebben nem lehet az olaszt visszaadni.
– A többi magyar fordítás közül melyik áll önhöz a legközelebb?
– Zigány Árpád 1908-as Pokol-fordítása, mert világos, jól követhető. Rímtelen jambust használ, mint én. Ő is úgy látja, egy fordításnak nem szabad szebbnek lennie, mint az eredeti; sőt ugyanolyan szépnek sem szabad lennie. Ahogy egy tolmácsnak nem szabad elegánsabban öltöznie, mint az általa tolmácsolt államférfinak.
– A világnyelvek közül melyiken szól a Színjáték a fülének a legszebben, legpontosabban?
– Angolul tudok a legjobban, talán ezért az angol nyelvűek, különösen Mark Musa 1980-as fordítása, amely hallatlanul szellemes, mondhatni vagány, néha felnevet az ember olvasás közben, pedig a régi műveknél a humort a legnehezebb életben tartani.
Az erény változatai
Gondoljatok az emberi erőre:
nem születtetek tengni, mint az állat,
hanem tudni és haladni előre!
Ezt, azaz a Pokol 26: 118–120. tercinát mint mottót mindenki ismeri Babits Mihály 1912-es fordításából. Nádasdy Ádám kigyűjtötte olvasóinknak az összes magyar változatot:
Considerate la vostra semenza:
fati non foste a viver come bruti,
ma per seguir virtute e canoscenza.
(Dante, 1308)
Miért levétek lám ti megteremtve?
Biz nem azért, hogy éljetek baromként,
de hogy erényért küzdjetek s tudásért.
(Angyal János, 1878)
Gondoljatok rá: mért vagytok teremtve;
nem arra, hogy mint barmok éljetek,
de gyarapodni erény- s ismeretbe’.
(Szász Károly, 1885)
Gondoljatok rá: mért vagyunk teremtve:
azért, hogy úgy éljünk-e, mint a barmok,
vagy hogy tapasztalást, erényt szerezzünk?
(Zigány Árpád, 1908)
Vegyétek számba ember voltotok:
nem szült az ég, hogy éljetek baromként,
de hogy keressetek erényt s tudást.
(Radó Antal, 1920)
Vegyétek eszetekbe, mire kötelez emberi mivoltunk!
Ha nem akartok állati sorba süllyedni,
kövessetek a bátorság és megismerés útján!
(Szabadi Sándor, 2004)
Gondoljatok a származásotokra:
nem holmi állatnak születtetek,
hanem keresni nagyságot s tudást!
(Nádasdy Ádám, 2010)
Fogjátok fel, mire vagytok teremtve:
nem arra, hogy éljetek, mint a barmok,
hanem erény s tudás útját követve.
(Baranyi Ferenc, 2012)
– A fordítás során a hangzás volt fontosabb, a szerkezet megőrzése vagy a mondanivaló?
– A mondanivaló lényege. Ez a mű mégiscsak elsősorban tanító célzattal íródott, tükröt tart elénk, megmutatja, milyenek vagyunk, és milyen úton lehetünk jobbak. Ha közben szép is – mert gyakran az –, csak hab a tortán. Persze igyekeztem a ritmussal is meg a szerkezet feszességével is megbirkózni, például sehol se toldottam be pluszsorokat. Ha Dante valamit két sorban mond el, akkor addig kínlódtam, amíg nekem is két sorba bele nem fért, már amennyi belefért.
|
| Sandro Botticelli: Dante poklának felépítése (készült 1480–1495 között) |
– Amikor befejezte a munkát, ugyanazt a költői világot látta maga előtt, amelyet először megpillantott?
– Erre nemigen tudok válaszolni. Én – ha szabad így mondanom – nem költői világot láttam magam előtt, hanem a túlvilágot hol sziklás árkokkal, hol dús erdővel, hol sziporkázó csillagokkal. Meg főneveket és igéket, és töménytelen utalást a Bibliára, Vergiliusra, a politikára. De az menet közben lett világos, hogy Dante mennyire keserű, hogy fél a változástól, a moderntől. Igazi középkori ember volt. Félt az újkortól, miközben – mivel nagy lélek volt – nem tudta nem előkészíteni a megújulást, a reneszánszt.
Hátborzongató Pokol, lélegzetelállító Paradicsom
Nádasdy Ádám költő, műfordító, egyetemi tanár annyira modern felfogásban fordította le Dante Isteni színjátékát, hogy az áprilisi könyvfesztiválra megjelenő, mind a három részt tartalmazó munka az év egyik irodalmi szenzációjának ígérkezik. Az új szellemiségű fordítás lényege, hogy elsősorban szöveg- és gondolathű, Nádasdynál a Színjáték – az eredetivel ellentétben – nem is rímel. A fordítónak az volt a célja, hogy Dante műve magyarul ne csupán szépen zengjen – ahogyan azt a legismertebb, Babits Mihály-fordításban ismerjük –, hanem világosan is szóljon a mai olvasóhoz.
A Magvető kiadásában megjelenő kötet szerkesztője Turi Tímea, aki maga is költő, megkeresésünkre azt mondta: lelkesítő volt szembesülni Nádasdy szövegével. Diákkorában ő is a Babits-fordítást olvasta, most mégis úgy érezte, hogy először olvassa a Színjátékot. Átélhető lett, szerinte „a Pokol hátborzongató, a Paradicsom lélegzetelállító, a teljes mű pedig képszerű és érthető”. Nádasdy prózai és költői szövegeiben, de szóbeli megnyilatkozásaiban is azt tartja lenyűgözőnek, ahogyan autentikus hasonlatokat tud találni, világosan gondolkodik és láttatóan fogalmaz. – Ez a gondolkodás képes lerövidíteni azt a távolságot, ami elválaszthat minket Dante munkájától – mondta. – Az új fordítás megmutatja, hogy a műveltséganyagon túl Dante műve egy személyes, átélhető dráma, s bár jó véget ér, megtanulhatjuk belőle, hogy a harmónia elérése küzdelmes állapot.
A kiadványról Turi Tímea azt mondta: rengeteg jegyzet és ábra segíti a Dante-szöveget, a jegyzetek számozása speciális, de könnyen elsajátítható. Két eltérő kiadás is készül ugyanabból a szövegből. Lesz egy olcsóbb, egyszerűbb kiállítású. Egy olyan, amelyik Nádasdy programjának megfelelően sokakhoz eljut. Ugyanakkor megjelentetnek egy exkluzív, díszes kiadást is, amely a vállalkozást a maga nagyságában megmutatja.
