„Iszonyú minden angyal” – hangzik a híres Rilke-sor, mivel „a Szép nem más, mint az iszonyu kezdete, mit még elviselünk”. Jól felismerhetően megidézi ezt a Rilke-sort Hevesi Judit első verskötete, ez a monomániásan kitartó, vékony könyvecske, amely minden sorában olyasmire fókuszál, aminek elviselése, elbírása túl van a lehetőségeinken. Sajnos, ez éppen a saját életünk.

A kötet homogén, kiúttalan labirintusában mindenhol e saját élet idegensége mered ránk: kísértetszerű figurák, néma megszólítottak, elmosódó képek. A traumatizált emlékezés világa, mindaz, amiről nem tudunk beszélni, aminek nincs útja a nyelvhez. Az emlékek azonosíthatatlanok, a lebegő, testetlen álomképek utalnak rájuk. Közös jellemzőjük a tér fojtogató szűkössége, a „levegőtlen prés”, ahogy Pilinszky mondaná, bár az övének csak nagyon távoli rokona ez a líra. A könyv középpontjában a Mama alakja áll, pontosabban eltűnése és a nyomában maradó csend. A holokauszt rávetül a családtörténetre, ettől végképp elveszíti kontúrjait, az egyéni, családi közösségi traumák emlékfoszlányai összekeverednek: „az okok kaleidoszkópja / mássá rendezi a képeket / amikre emlékeznem kell”.

El nem beszélt történetekről van szó, amelyek valamilyen feloldással szolgálhatnának. Legalább annyival, hogy a végükre lehet érni. Bár „a történetek rossz véget érnek / nincs happy end / csak jó pillanatban megszakított elbeszélés / jókor elszakadt szalag”. Az emlékezésnek nincs felszabadító esélye, nincs terápia és szublimáció sem, nem lehet „kiírni” magunkból, mert nem tudjuk és soha nem is fogjuk pontosan megtudni, mit kéne kiírnunk. És azért sem, mert ilyesmi egyszerűen nem létezik Hevesi Judit könyve szerint: szép lenne, de nincs, „mert ez most megváltatlan kísértetek otthona”.

A kötet címadó verse, a Hálátlanok búcsúja az utolsó, a kötetben felépített kísértetház kijárata. A temetés, a lebontás, a búcsú, a felejtés nem oldoz fel, de legalább elkerülhetetlen, „hisz sohase lehettél ilyen közel / ma örökre / mint a bűnbocsánat / úgy hagylak el”. A könyörtelen, vigasztalan túlélés könyve ez végső soron. Nem látszik, mi vezethet innen tovább, de nyomasztóan erős első kötet a Hevesi Judité.

Hevesi Judit: Hálátlanok búcsúja. Magvető, 60 oldal