A török-magyar kutatókból álló csapat által az elmúlt három évben elvégzett, a két állam által támogatott levéltári kutatások, geodéziai vizsgálatok és az ősszel lefolytatott ásatások szerint a világhódító hadvezér és államférfi nyughelye a szigetvári vártól nagyjából négy kilométerre, a turbéki-zsibóti Szőlőhegyen állhatott.

Egykorú beszámolók szerint itt temették el a szultán belső szerveit, de erre nincs bizonyíték, sőt, még a szultán halálának pontos napját sem tudják meghatározni a történészek. A kutatócsoport egyik tagja, Pap Norbert professzor közölte, hogy a feltárt épület minden kétséget kizáróan az oszmán korban készült, egy akkori település része.

A Mekka felé tájolt, kőlapokkal burkolt rom központi részén két méter mély, úgynevezett rablógödröt találtak, amelyet a XVII. században fosztogatók üríthettek ki. A falmaradványok között olyan díszítőelemekre bukkantak a régészek, amelyek igen szoros rokonságot mutatnak az isztambuli Szulejmán-türbe díszítéseivel, emellett az épületnek a kutatás jelen állása szerint nem volt minaretje – elég sok tehát a bizonyíték, de a százszázalékos bizonyossághoz további vizsgálatokra van szükség.

A türbének vélt épület közelében két további rom található, ezek közül az egyiket dzsáminak, a másikat pedig derviskolostornak gondolják a szakemberek, akik tavasszal folytatják a műszeres vizsgálatokat és a régészeti feltárását. A területet átmenetileg lefedték.

A hagyomány eddig úgy tartotta, hogy a türbe egészen máshol lehetett. Az egyik vélekedés szerint az Almás-patak mentén kialakított Török-Magyar Barátság Park területén, ahová a tételt igazolandó egy szimbolikus sírt is állítottak. A tudósok azonban megállapították, hogy ez a terület korábban túlságosan vizes volt, így nem volt alkalmas az építkezésre, és jellemzői semmi hasonlóságot nem mutatnak az írásos forrásokban foglaltakkal.

Mások úgy tartják, hogy a mauzóleumot a mai Turbékpusztától délnyugatra, nagyjából 400 méterre állították fel a törökök, az ott található Segítő Boldogasszony kegytemplom helyén vagy környezetében. A templom falán ezt az 1913-ban állított kétnyelvű tábla tényként hirdeti, de a geofizikai vizsgálatok ezt a feltevést sem igazolták, nem találták nyomát jelentősebb épületek alapozásának, erődítésnek, vagy bármi másnak, ami az oszmánok jelenlétére utalt volna – emellett a korábbi ásatások nyomán sem került napvilágra meggyőző lelet.