galéria megtekintése

Megszőni csak pozitív dolgokat szabad

1 komment


Csordás Lajos

Rónai Éva egyike a legszebb világú hazai gobelinszövőknek. Titokzatosság lengi körül a képeit, mint például újraszőtt kárpitját ­Hommage II. címmel, amelyet eltűnt apjáról készített, és amelynek az első változatát ellopták Mallorcán egy kiállításon. Harminc évre tekintünk most vissza.

Talán a mallorcai képlopás története is benne van Rónai Éva legújabb alkotásában, amelynek címe Megmentjük ősapát, s ez a Lajos utcában csütörtökön nyílt tárlat címe is. A kép három gyereket ábrázol, akik a fejük fölé tartva cipelnek egy ­óriási, gekkószerű, sérült hüllőt. Hová viszik, miért viszik? Erre talán az afrikai mitológiában találunk választ. A művésznő csak annyit mond, hogy lényegé­ben a természeti világ megmentéséről van szó.

The House of Life, 2012
The House of Life, 2012
Kerekes Zoltán / Népszabadság

A szövőszékén már új kép készül. Minden évben születik egy mű. Mondhatnánk úgy is: egy nagyobb kép megalkotása egy évig tart. Mire megvan, már meg is érik gondolatban a következő. Ezen a most készülőn már látszanak az alsó régiók: halak úszkálnak ott Rónai szövéseire nagyon is jellemző, hullámzó, mozgalmas közegben.

 

– Nem szeretem az üres felületeket – meséli. – Rengeteg állatot ­jelenítek meg a képeimen. A szépségük vonz. Ezeket általában Kecskeméten, az alkotóházban rajzolom, ahol szőni úgysem lehet, de mellette van az állatkert, és ott legalább tudok ­rajzolni meg barátkozni az állatokkal. ­Imádom például az ezüstfácánt. Minden kicsi tolla körülkontúrozva, piros a feje, cso­dálatos.

A munkáihoz régi fonalakat használ. Van köztük százéves is. A fél nyugdíját molyirtóra költi. Talán az egyetlen állat, amit nem szeret, a moly.

Fotó: Földi D. Attila / Népszabadság

Az idén 85 éves Rónai Éva ül a szövőszék előtt, és süteményesvillával tömöríti a befűzött szálakat. Mi készül most? – Azt sohasem mondom meg menet közben – tiltakozik a válaszadás ellen. – Egy állathajó, de többet nem árulok el. És még muzsika is lesz rajta, mert az a legnagyobb szenvedélyem. A klasszikus zene. Egész nap hallgatom szövés közben a Bartók rádiót, apám is imádta a muzsikát.

A családtagokra terelődik a szó, akiket kárpitjain is felismerhetünk. Bea lánya szobrász-restaurátor, férjével Franciaországban él. Nekik köszönhet Rónai Éva egy afrikai látogatást (lányáék egy évig Togóban éltek). Ennek is van lenyomata az életműben, a Ca va? című kárpit. Mitikusnak tűnő bárkaút az óceánon, kismajommal a csónak végében. Van emlékük a franciaországi látogatásoknak is, a Magyarok bejövetele: de itt már piros Citroën-kacsával és faros Ikarus­szal kalandoztak. Az első unokát elefántháton bevonuló, bongyor Buddha­ként jelenítette meg. Azóta már három van, ők cipelik azt a gekkót is. Az ősapát. Fia Roskó Gábor, az ismert festő, aki bicikliket gyűjt. Ezért a Twin Peak című kép figurái piros biciklin ülnek.

Mentsük meg ősapát, 2014
Mentsük meg ősapát, 2014
Kerekes Zoltán / Népszabadság

Megszőni csak pozitív dolgokat szabad – mondja nyolc évtized tapasztalatával, miután elmesélte, hogyan tépte le a tetőt a vihar a ­Péterfi utcai padlásműterméről, a Teleki téren viszont tűz ütött ki a műtermében, ráadásul egyik szomszédja a lichthófon átmászva, hónapokon át fosztogatta.

A pozitív szövés a hetvenes évek óta tart, amikor az absztrakt kísérletek után egyszer csak megszőtte Ve­lázquez Don Carlosának figurájában a fia portréját. Mestere, ­Eigel István megrettent: ezt komolyan gondolod? – Komolyan gondoltam, egyszerűen azért, mert szívesebben szőttem az édes fiam lábát.

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető