Túl durva forradalmat csináltak, most ellenük lázadnak

A még mindig csak 34 éves Brian Chesky és Joe Gebbia néhány hónap múlva csatlakozó társukkal, Nathan Blecharczykkal együtt dollármilliárdos lett. A Forbes magazin fejenként 3,3 milliárd dollárra saccolja vagyonukat, amelyet a szálloda- és hostelipart megrengető, az albérletpiacot sok helyütt felrobbantó vállalkozásuk karrierjének köszönhetnek.

Szoba kiadó

Az Airbnb ma a világ 190 országának több mint 34 ezer településén mintegy másfél millió kiadó helyiséget ajánl. Hogy az adatbázisban hány matrac lelhető fel, nem tudni, ám a siker szimbólumának is tekinthető, hogy 1400 kastély is kibérelhető a honlapon. A cég becsült értéke 25,5 milliárd dollár, amely több, mint a négyezer hotelt üzemeltető, csaknem 200 ezer embert foglalkoztató Marriott szállodaláncé.

A vállalat 2011 februárjában ünnepelte az egymilliomodik foglalást, 2013 októberében pedig már kilencmillió ügyfélnél járt. De a nagyja még az után következett:

a vendégek száma mára meghaladja a negyvenmilliót.

A foglalások több mint fele európai szállásokra érkezik, a legtöbb kiadó ingatlant – több mint 40 ezret – Párizsban kínálják, majd New York és London következik. De kubai apartmanok is leköthetők: az Airbnb az első amerikai vállalkozások közé tartozik, amely a diplomáciai kapcsolatfelvétel után megjelent a karibi szigetországban.

Nálunk nem kellett ilyen fordulatra várni. Budapesten jelenleg 5200 szállást kínálnak az Airbnb-n.

Az igényeket jól mutatja, hogy hozzávetőleg kétharmaduk az V., a VI. és a VII. kerületben található. Budán mindössze 649, a külső kerületekben csak néhány tucatnyi lakást hirdetnek. A Belvárosban körülbelül 14 ezer ingatlan van, ebből 1122, azaz minden tizenkettedik kibérelhető az Airbnb-n.

A fővárosban a szállások átlagára éjszakánként 14 ezer forint (szobát már háromezerért is találni), ehhez jön a takarítási és szolgáltatási díj. A cég kedvcsinálója ehhez képest visszafogott: azt vetíti előre a lakástulajdonosoknak, hogy egy hétre átlagosan 49 ezer, egy hónapra 210 ezer forintot kérhetnek ingatlanjukért. Ám ez is meghaladja azt az összeget, amelyet bérbeadással keresni lehet, egyben illusztráció az Airbnb okozta dilemmák egyikéhez.

Nyilvánvaló ugyanis, hogy a rövid távú lakáskiadás hozzájárult a budapesti belső kerületek albérletárainak – és a lakásárak – elszabadulásához. Ha a 14 ezer forintos átlagárat vesszük, az húsz éjszakával számolva is havi 280 ezer forint bevétel. Ez akkor is csalogató, ha lejön belőle a rezsi, adózni is kell, nem szólva arról, hogy a vendégek cserélődése is munkát okoz, mert fogadni kell őket, takarítani utánuk. Ezt már csak azért sem lehet félvállról venni, mert a tartós siker alapja a vendégek elégedettsége, pontosabban a visszajelzések, amelyeket ők adnak. Az Airbnb felületén nyomon követhető minden értékelés, és evidencia, hogy mindenki szívesebben választ olyan vendéglátót, akiről mindenki jókat mond.

A több mint ötezer budapesti házigazda közül 752-en érdemelték ki a csúcskategóriás superhost minősítést.

Egyikük, Marci két éve vásárolta hitelből lakását a VII. kerületi Síp utcában, fel is újította, de nem költözött be, mert úgy döntött, kiadja az Airbnb-n keresztül. Azt mondja, bejött a számítása, nyáron szinte százszázalékos a kihasználtság, télen 60-70 százalék. Szerinte a siker titka – a lakás elhelyezkedésén túl –, hogy azonnal válaszol az érdeklődőknek, és jók a visszajelzések, így a felkínált budapesti lakások listáján előkelő helyen szerepel. A levelekre felelgetés nem sok idejét veszi el, része a napi rutinjának, a takarítást pedig a barátnőjével közösen végzi, nem alkalmaz senkit. Úgy gondolja, attól, hogy ugrásszerűen nő az ingatlanukat az Airbnb-n hirdetők száma, ez jó üzlet marad.

  Nem mindenki ilyen derűlátó. „Szerintem ez csak a Nagykörúton belül működik, de ott nagyon” – mondja Sándor, aki egy I. kerületi lakással szerzett rossz tapasztalatokat. Több mint egy éve abbahagyta a próbálkozást, azóta albérletként adja ki az 50 négyzetméteres ingatlant. Így havonta 120 ezer forintot szed be, de állítja, ez jobban megéri az alkalmi szobáztatásnál. Azt tapasztalta, hogy munka mellett szinte lehetetlen kellő időt fordítani a vendégekre, megélhetésnek viszont egy lakás kevés. Harminc eurót kért éjszakánként két főre, a további vendégek után felárat.

Ez harminc nappal számolva jól hangzik, de nyáron sem lehet elérni a teljes kihasználtságot a különböző ritmusban érkező vendégek miatt. És hiába pár buszmegállónyi távolság a Belváros, a turisták többsége pesti lakást keres, a fiatalok kimondottan a bulinegyedet preferálják. Főszezonban sem volt 15-20 éjszakánál többre vendég, télen pedig legfeljebb havi 5-6 napra tudta kiadni a lakást. Szerinte nagyot szakítani több belvárosi lakás egyidejű kiadásával lehet.

Ezt erősíti meg Ricardo, aki Olaszországból költözött Budapestre, s nyolc apartmant kínál. Már az Airbnb megjelenése előtt vásárolni kezdte a kisebb belvárosi ingatlanokat. Maga is hirdeti a lakásokat, de az Airbnb megjelenése megnövelte a foglalások számát.

– Ha megvan a havi 18-20 nap, már jól hoz a konyhára, még azután is, hogy befizeted az adókat

– mondja Ricardo. Egy embert teljes munkaidőben foglalkoztat: ő válaszol az érdeklődőknek, fogadja a vendégeket.

Hogy összesen hány budapesti éjszakát foglaltak le az Airbnb-n, arról nincs adat, de árulkodó, hogy a KSH szerint szerte az országban 472 ezer külföldi fordult meg tavaly úgynevezett egyéb szálláshelyeken, és összesen 1 millió 752 ezer éjszakát töltöttek el ott. Ez bő 30 százalékkal több, mint az előző évben, miközben gyanítható, hogy a statisztika nem ad teljes képet.

A sikerhez hozzájárulhat, hogy a hazai szabályozás kedvez az Airbnb-nek, ismeri ugyanis – a balatoni szobakiadás, a legendás zimmer frei örökségeként – az egyéb szálláshely-szolgáltatást mint gazdasági tevékenységet.

Ehhez az önkormányzat engedélyének megszerzése után adószámra van szükség. Egy ingatlannál lehetőség van átalányadózásra – mértéke évi 32 ezer forint szobánként –, ehhez jön a 20 százalékos egészségügyi hozzájárulás az átalányadó után. Több lakás esetében viszont a teljes jövedelem után fizetni kell a 16 százalékos személyi jövedelemadót, az ez esetben 27 százalékos ehót és – évi hatmillió forint felett – a 18 százalékos áfát is. A négyszázalékos idegenforgalmi adó így is, úgy is megkerülhetetlen.

Barcelonából – és egész Spanyolországból – egyszerűen kitiltanák az Airbnb-t Francois Lenoir / Reuters

A NAV nyár óta próbavásárlásokat végez az Airbnb-s „főbérlőknél”. Ez ritkíthatja a szabálytalanságokat, ám a rendszerszintű problémákra nincs hatással. A már idézett Marci azt állítja: Budapest turisztikai vonzerejét számottevően növelte, hogy nyugati mércével olcsón lehet kibérelni minden igényt kielégítő lakásokat. Ebből is következik azonban, hogy a belvárosi lakások lassan megfizethetetlenek lesznek.

Ez már urbanisztikai és szociológiai kérdéseket vet fel. A turistakedvenc városok belső negyedeiből lassan kiszorulnak a kevésbé tehetősek. Berlinben radikális lépéssel igyekeznek ezt megakadályozni, azzal hogy maximálták az albérletárakat.

Azaz hiába csökken a kiadó lakások száma (miután egyre többet bérelnek ki rövid időre turisták), a kisebb kínálat nem vezethet az árak féktelen emelkedéséhez. Nem csupán a szexi, menő városok listáján rendre feltűnő német fővárosban, New Yorkban is igyekeznek – igaz, más eszközökkel – visszafordítani a végül népességcseréhez vezető folyamatot. A hotellobbitól nem független Share Better-csoport harcot hirdetett az Airbnb ellen, mert az elérhető lakhatást veszélyezteti, és az illegalitás határán működik.

Ada Colau, Barcelona újbaloldali polgármestere nemcsak az Airbnb-t, hanem minden hasonló tevékenységet űző céget megfékezne. Az évi 27 millió turistát fogadó város vezetője azt mondja, a helyiek érdekeinek védelme az első, ezért igyekszik rászorítani a cégeket a szabályok betartására. El akarja érni, hogy a lakáskiadók ne kerüljék ki a turisztikai adót. Spanyolországban amúgy sincsenek könnyű helyzetben a webalapú megosztásos vállalkozások, az Ubert például egyszerűen betiltották.

Menő változat

Ez annyiban nem meglepő, hogy ami az Airbnb a lakáspiacnak, az az Uber a személyfuvarozásnak. Megjelenését még hevesebb reakciók kísérik.

Párizsban a taxisofőrök ütötték-vágták az eléjük kerülő Uber-kocsikat, amiért gazdáik inkorrekt módon veszik el a munkájukat.

Franciaországban a taxiengedélyek számát az állam határozza meg, és évtizedek óta alig változtat rajta. Így az engedélyért akár egy lakás árát is elkérik tulajdonosaik az új belépőktől, akik nehezen viselik az ezt megspóroló konkurenciát.

Munkájukat féltő taxisok Torontóban Mark Blinch / Reuters

Tüntettek az Uber ellen Indiában, Németországban, Portugáliában és Budapesten is. Nálunk azért, mert amíg a pesti taxisok kilométerenként – 450 forintos alapdíj mellett – 280 forintos hatósági áron szállítanak kilométerenként, percdíjuk pedig 70 forint, az Uber 300 forintos alapdíjjal, 130 forintos kilométer-tarifával és 25 forintos percdíjjal hódít. Ez az árszint, amellyel a társaságok is dolgoztak a fix díjat előíró budapesti taxirendelet előtt.

Az Ubert használó utas mobilon rendel és fizet, s mivel már a regisztrációkor rögzítik kártyaadatait, a fuvar végén pedig onnan vonják le a tarifát, nincs készpénzmozgás. Emellett az uberes sofőröknek nem kellett drosztdíjat fizetniük, ahogyan az autóiknak sem kellett megfelelniük szigorú szabályoknak.

A taxisok tiltakozása azonban a legkevésbé sem gátolja a cég fejlődését, amit jelez, hogy az Uber ma több mint 50 milliárd dollárt ér. Az egész úgy kezdődött, hogy két webes vállalkozó, Travis Kalanick és Garrett Camp 2008 telén Párizsba utazott egy konferenciára, ahol éjszaka azon ötleteltek, miért nem lehet taxit fogni San Franciscóban. Mígnem összerakták a mobilos alkalmazást, amelynek segítségével autót lehet rendelni, s megbízhatóan eljutni A-ból B-be. 2010 januárjában New Yorkban tesztelték a programot, május végén San Franciscóban élesben is elindult a projekt. Mára hatvan országban, több mint háromszáz városban megy az Uber. New Yorkban 82 ezer, Indiában 200 ezer fuvart regisztrálnak egy nap,

világszerte hozzávetőleg kétmilliót.

A legdinamikusabban fejlődő startup vállalkozás pedig messze nem csupán taxiscégekkel rivalizáló multicég. Hasonló elven működik biciklis (UberPedal) és futárrészlege (UberRush), szállít ételt, és szakértők szerint hamarosan a föld legnagyobb logisztikai vállalata lehet. Pedig saját autóparkja sincs, hiszen az Uber csak a mobilalkalmazást adja, segít egymásra találni a saját autójával dolgozó sofőrnek és reménybeli utasának.

Uber-ellenes demonstráció Brüsszelben Francois Lenoir / Reuters

Az út már világos: applikációjuk segítségével bármilyen keresletre képesek kínálatot teremteni. Fantáziájuk határtalanságára példa, hogy a Balaton Sound fesztivál ideje alatt hajótranszfert indítottak a vitorlással érkezőknek: az UberBoaton a hajó helyzetét kellett megadni, ahová az alkalmi szállítók érkezhetnek a vendégért.

Ám a sok kísérleti és kiegészítő szolgáltatás ellenére az Uber fő terméke továbbra is az autós személyszállítás. A vállalat internetalapú tevékenysége a hagyományos jogi keretben értelmezhetetlen, az állam számára alig kontrollálható. Idehaza végül rendeletben szabályozták működését, előírva például a speciális jogosítványt és az autók vizsgáztatását. Forrásaink szerint emiatt több százan hagytak fel az uberezéssel.

Fekete Zoltán, a társaság hazai vezetője nem árulja el, hogy a taxirendelet kiterjesztése óta hányan tették le a kocsit büntetéstől tartva, sőt, az uberezők számáról is csak annyit mond:

több mint ezer regisztrált sofőrjük van.

Egyik alkalmi „pilótánk”, a Skoda Octaviát hajtó Márton azonban úgy véli, sokan kiszálltak, mert bizonytalan, hogyan reagálnak a hatóságok az új regulákra. Ő szabálykövető: egyéni vállalkozóként űzi az ipart, igaz, főállásban egy kis vendéglőt vezet. Megszerezte a pályaalkalmassági vizsgát, és a személyszállítóit is letette már.

Zsolt, a negyvenes passatos is csinálja a vizsgákat, és azon gondolkodik, főállású uberezésre vált. – Kiszámoltam, és

bár mindenki azt mondja, hogy csak másodállásként lehet keresni az Uberrel, ha napi nyolc órát kint vagyok, eleget összehozhatok.

Aztán meglátjuk, hogy az adó is kijön-e a bevételből – mondja.

A húszéves Szilvi másként döntött: bár nagyon jól keresett a hétvégéken, egyelőre felhagy a sofőrködéssel, nem kockáztatja, hogy levegyék a kocsi rendszámát.

Krisztián egy Opel Astrával fuvarozza a kuncsaftjait, és szabadkozik: ez a legrosszabb autója. – Három másik kocsim is van, kiadom őket. Éjjel-nappal járnak, teljes a kihasználtság. Én szervizelek, fizetem a költségeket, a sofőrök bérleti díjat fizetnek. Nekik egyszerűbb így, nekem további bevétel. A lényeg, hogy a végén jól jövök ki.

Van, aki nem akarja kockára tenni a rendszámtábláját Szabó Miklós / Népszabadság

Egyáltalán nem kritizálja az Ubert. Megteszik mások. Az Egyesült Államokban sokan tiltakoznak amiatt, hogy a cég szerződéses partnerként áll kapcsolatban sofőrjeivel, nem alkalmazza őket. A cég Kaliforniában nemrég próbapert is vesztett sofőrökkel szemben. Az Uber nem rizikózik: bármi történik, a fuvardíj 20 százalékát elkönyvelheti. Az Airbnb-t is hasonló bírálatok érik.

A webalapú szolgáltatások fejlesztőire zúduló kritika egy része arról szól: miközben „alvállalkozóik” végzik a munkát, az ő profitjuk garantált, nincs más dolguk, mint tökéletesíteni az applikációt és a webes platformot.

Ám ez csak a kifogások csúcsa.

Oszd meg, és uralkodj!

Merthogy a legélénkebb viták nem a jogi és adózási kérdések körül folynak, inkább filozófiaiak. Az egyik oldal azt állítja: a cikkünkben szereplő szolgáltatások ötletgazdái

új modellt hoztak létre, amely megváltoztatja az általunk ismert világot, a közgazdaságtan bebiflázott szabályait.

A technológiai haladás hívei értetlenül fogadják a bírálatokat, mivel úgy gondolják: nincs ok kritizálni azokat, akik olcsóbbá, hatékonyabbá tettek egy szolgáltatást. Mire a másik oldalon állók azt feszegetik: a megosztáson alapuló gazdaságban megosztanak-e bármit is, vagy ez csak szlogen? Elvégre az Uber és az Airbnb partnerei saját vagyonukat – autójukat, lakásukat – használják arra, hogy kielégítsék a cégek által közvetített keresletet. Jól járnak vele, de nem olyan jól, mint a közvetítők, miközben hagyományos iparágak léte (de legalábbis profitja) kerül veszélybe.

A sharing economy melletti érv, hogy a sikercégek úgy kötik össze a megrendelőt a szolgáltatóval, hogy kiegészítő jövedelemhez juttatnak embereket. Olyanokat, akik egyébként a legtöbbször dolgoznak, nem emészti fel idejük nagy részét az, hogy megosztják, amijük van. A pesszimisták viszont csak a tőke hódítását látják: kiskaput kereső, adót optimalizáló cégeket, amelyek jogszabályokat játszanak ki, vagy épp a jogszabályok hiányára építenek versenyelőnyt. És ahogy az Airbnb példája jelzi: városokat fordítanak fel.

Kisebb figyelmet kapó, de érdekes kérdéseket feszeget Jevgenyij Morozov, aki szerint a városfejlesztés kulcsa az, hogy kinél lesznek az adatok.

Az orosz kutató arra figyelmeztet, hogy az Uber már most rengeteg emberről tudja, mikor és merre szokott utazni. És nem fél felhasználni adatbázisát: Boston vezetésével például arról állapodott meg, hogy az információk átadásával segíti a közlekedésszervezést. Mire Massachusetts állam hamarosan legalizálta az Uber működését.

A párizsi Four Seasons padlószőnyege. Az Airbnb hatalmas lépésekkel rohanta le a piacot Stephane Mahe / Reuters

Morozov szerint ugyanakkor a városoknak megvan a lehetőségük arra, hogy rivalizáljanak a profitorientált magánvállalatokkal, és a közösség szolgálatába állítsák az innovációt. Példaként Helsinkit említi, ahol kidolgozták az Uberhez hasonlóan működő Kutsuplus nevű rendszert. Az utasok a közösségi közlekedési céghez tartozó mikrobuszokat rendelhetnek mobiljukkal. Választhatnak, hogy privát fuvart kérnek vagy megosztják a menetet másokkal. A szolgáltatás árazása a város céljaihoz illeszkedik: drágább, mint a metró, hogy tömegeket ne csábítson el, de olcsóbb, mint a belvárosban parkolni, hátha sikerül az autósokat rászoktatni a közösségi közlekedésre.

A kritikusok rámutatnak arra is, hogy a sharing economy sztárcégeiről agresszív marketingjüknek is köszönhetően leperegnek a bírálatok.

Az Uber David Plouffe-ot, Barack Obama 2008-as elnöki kampányának egyik agyát szerződtette alelnöknek, a szakember ma főállású tanácsadó. Politikai tapasztalatára szükség is lehet, mert az Uber az amerikai politikát is megosztja. Hillary Clinton, a demokraták elnökjelölt-aspiránsa is odaszúrt, amikor azt mondta, nem engedik majd, hogy nagy cégek úgy zsákmányolják ki a munkavállalókat, hogy alkalmazásuk helyett szerződésre lépnek velük. Válaszul a republikánus Jeb Bush gyorsan fuvart rendelt az Ubertől a kampánykörútján.

Nem mellékes az sem, hogy miközben az Uber csúcsforgalomban szorzót használ árainál – a felhasználó előbb jut kocsihoz, ha vállalja, hogy a szimpla tarifa másfél- vagy kétszeresét fizeti –, léteznek nem pusztán az anyagi érdek által vezérelt szolgáltatások is. Ilyen a telekocsi: a sofőr megjelöli úti célját a web oldalon, és ugyanoda tartó társakat keres, a benzinköltséget pedig elosztják.

A couchsurfing, azaz kanapécsere pedig azt jelenti: az utazó egy honlapon választhat azok közül, akik ágyat kínálnak saját lakásukban rövid időre. Pénz nem mozog, a szolgáltatás ára ugyanis a valódi csere: a vendég lakása is kiadó, azaz máskor ő fogad utazókat, akik szintén nem fizetnek a szállásért, ha nála töltenek néhány éjszakát.

A megosztás olykor még tényleg megosztást jelent.