Hetvenéves korában elhunyt dr. Szabó Ildikó, a Debreceni Egyetem szociológia és szociálpolitika tanszékének tanára, akinek kutatási területe a politikai szocializáció és állampolgári kultúra szociológiája volt. Magáról azt írta: „Az a folyamat érdekel, amely a politikai rendszertől a szocializáción keresztül a kollektív identitásokig és az állampolgári magatartásokig vezet."

Szabó Ildikó

Kollégája, Murányi István egyetemi docens így emlékezik rá:

Csak keveseknek sikerül a múlt által meghatározott magyar jelent maradandó és nemzetközi érvényességgel leképező társadalomtudományi modellel leírni. Szintén csak kevesek kiváltsága, ha a permanens válságokkal küzdő felsőoktatásban hallgatók és kollégák egyaránt pedagógusnak tekintik és tisztelik. Az elmúlt hetven évben az sem volt tömegesen jellemző a közép-kelet-európai komp-országban, hogy minden élethelyzetben következetes demokrata legyen egy kritikus értelmiségi. Szabó Ildikó ezen kevesekhez tartozott. A gyermekként kitelepített, fiatal diplomás pályakezdőként Párizsban ösztöndíjas szociológus leginkább a politikai szocializáció magyar jellegzetességeinek leírásával és modelljeinek kidolgozásával lett egyre ismertebb és elismertebb. A politikai felnőtté válást mindig is olyan interdiszciplináris, komplex és dinamikus folyamatnak tekintette, amelyben a polgárnak konszenzuson alapuló primátusa van a politika felett. Szabó Ildikó számára az ember állt az empirikus vagy teoretikus kutatási kérdések középpontjában – hasonlóan a hétköznapok világához. Nagyon jelentős társadalomkutatót, oktatót, kollégát és barátot veszítettünk el.