Meghalt Somló Tamás zenész, énekes, dalszerző, az LGT tagja. A 68 éves zenész keddre virradóra hunyt el. Az utóbbi hónapokban rákkal küzdött. Zenésztársa, Presser Gábor – aki halálhírét is bejelentette – húzóemberként jellemezte Somlót, akinek biztosan nem voltak haragosai.
Kilógott a magyar rockzenei világból, mert rosszat soha, senkiről nem mondott. Amúgy is extravagáns volt, korántsem véletlenül lépett fel Baksa-Soós János Kexével vagy a Luxor zsonglőrcsoporttal, és az sem mindennapos, ahogyan az LGT basszusgitárosa lett. Merthogy nem tudott gitározni. Mindenekelőtt az énekhangja miatt került be a szupergruppba – kiváló torkának már a hatvanas évek közepén, az Omega-időszakban a csodájára jártak –, és roppant erősen debütált, elvégre az 1973-ban megjelent Bumm! című nagylemez a magyar rockhistória legragyogóbb albumainak egyike. Somló Tamásnak ez volt az első, a basszgitáron őt a stúdióban kisegítő Barta Tamásnak pedig az utolsó korongja a Locomotívval. (Kettejük pályája a tekintetben is hasonlított, hogy Barta – aki a Hungariából ment az LGT-be – nagyjából fél év alatt tanult meg gitározni, de úgy, hogy Fenyő Miklós nem hitt a szemének és a fülének, amikor gyerekkori barátja, osztálytársa egyszer csak belekezdett Chuck Berry számaiba.)
Megszólalása a Locomotívban revelációval ért fel, és a Szabadíts meg! című Barta-dal interpretálása hosszú évtizedek jellegzetes LGT-hangzását alapozta meg a hármas énekléssel, amelyet az És jött a doktortól az Egy elfelejtett szóig, A Kicsi, a Nagy, az Artúr és az Indiántól („Varsóban elveszett a Somló...") a Mi lesz velem?-ig megannyi híres dalában alkalmazott a zenekar.
