Kovalovszky Dániel / Népszabadság

Avar Istvánt életének 84. évében hosszú betegség után, családja körében érte a halál szombaton. A művész temetéséről később intézkednek.

Avar István 1954-ben szerzett diplomát a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. Először a Pécsi Nemzeti Színházban játszott. 1960-tól a Madách, 1966-tól a Nemzeti Színház társulatának tagja volt, 1985-től nyugdíjazásáig pedig újra a Madách Színházban játszott.

Erőteljes, szép orgánuma, természetes játékstílusa szakmai és közönségsikert hozott Avar Istvánnak, pályafutása alatt a drámairodalom legnagyobb szerepeit játszhatta el, nagysikerű előadások résztvevője volt.

1993-as nyugdíjazása előtt nehezen megszámlálható színházi, filmes és tévés szerepben tűnt fel. A vásznon egyebek mellett a Vasvirág, az Oldás és kötés, a Szegénylegények, a Hideg napok vagy a Szevasz, Vera! című filmekben láthattuk. Színpadon rengeteg más szerep mellett játszotta Liliomfit, Vronszkijt az Anna Kareninában, Stanleyt A vágy villamosában, Hölderlint Peter Weiss darabjában, volt Horatio, Tiborc, de Petur is, és persze Lear király. A képernyőn is gyakran élvezhették játékát a nézők, például a Princ, a katona, az Egy óra múlva itt vagyok…, a Kulcskeresők, a 7 kérdés a szerelemről című produkciókban, vagy éppen A falu jegyzője című sorozatban.

Az elismerések sem maradtak el: 32 éves korában kapta meg a Jászai Mari-díjat – először. Hat évvel később, 1969-ben ugyanis újra megkapta. 1972-ben érdemes művész lett, az 1975-ös év pedig Kossuth-díjat hozott Avar István számára. Ezt 1980-ban a kiváló művész cím követte. 2001-ben lett a Nemzet Színésze, 2003 óta örökös tagja a Halhatatlanok Társulatában, 2007-ben aztán megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje a csillaggal kitüntetést is.

Nemcsak a színpadon, a katedrán is otthonosan mozgott: a Főiskolán beszédtanárként, majd 1988-tól két éven át tanszékvezetőként dolgozott. 1973-1990 között országgyűlési képviselőként a kulturális bizottság tagja volt.

Egy, a nyolcvanadik születésnapján megjelent köszöntőben a Népszabadság szerzője azt írta róla:„Színészete is egyszerű, a lexikon eszköztelennek mondja. Az eszköztelenség gyakran a kisebb tehetségűek menedéke, azoké, akik nem képesek eltalálni az éppen kellő mértéket. A kevés biztosan több a soknál. A legnagyobbak viszont az embert mutatják a színpadon, a fi lmen, nem a színészi eszközeiket. Avar István egyszerűen mindig azonos a szereppel. Nem játssza, éli. Legyen az Stanley, az erőszakos, durva amerikai munkás Tennessee Williams drámájában, A vágy villamosában vagy Áron, a zsidó főpap Madách Mózesében, Tiborc a Bánk bánban vagy a címszereplő Lessing Bölcs Náthánjában.