Meglepetés-Nobel: Herta Müller kapta az irodalmi díjat
Amikor Peter Englund, a Nobel-bizottság főtitkára csütörtök délelőtt németül kezdett beszélni a nagy bejelentésre váró újságírók előtt, egyértelművé vált: a testület megint komoly meglepetéssel felérő döntést hozott. Az idei irodalmi Nobel-díjat a nagy favoritok – az amerikai Philip Roth, Joyce Carol Oates vagy az izraeli Ámosz Oz – helyett Herta Müller romániai születésű német írónő kapta. – Miután felhívtam és közöltem vele a hírt, Herta Müller azt mondta: ne haragudjak a hallgatásáért, annyira meg van lepődve, hogy szóhoz sem jut – mondta az ARD közszolgálati televíziónak Englund.
Az ötvenhat éves Herta Müllerrel immáron a tizedik német értelmiségi kapja meg a legrangosabb, s közel 1,1 egymillió euróval járó irodalmi elismerést. A legutóbbi német kitüntetett 1999-ben a Bádogdob, a Patkánynő, a Ráklépésben szerzője, Günter Grass volt. A Berlinben élő Müller most olyan nagyságokhoz csatlakozik, mint Thomas Mann, illetve Heinrich Böll, akik 1929-ben, illetve 1972-ben részesültek a díjban.
A Svéd Akadémia indoklása szerint az 1953 augusztusában a bánáti Niczkyfalván (Nitzkydorf) született, prózát és verseket egyaránt író Müller rendkívüli kifejező erővel bíró nyelvezete, a kommunista diktatúrákkal való nyílt szembeszállása és az elnyomottak melletti következetes kiállása miatt érdemelte ki a díjat. A most augusztusban megjelent, a Német Könyvdíjra is jelölt legújabb regénye, az Atemschaukel is egyfajta gulág-irodalom: az itteni sajtóban mesterműnek nevezett könyv a sztálini időkben Erdélyből a Szovjetunióba, munkatáborokba deportált erdélyi szászok sorsáról szól.
Nem sokkal a berlini fal leomlásának huszadik évfordulója előtt tehát a Nobel-bizottság egyértelműen politikai döntést is hozott, az írónő kiválasztása – már csak személyes sorsa miatt is – tisztelgés a kommunista rendszerek áldozatai előtt. – Miközben mindenki a nagy jubileumra készül, nekem az évforduló egy régi deportálási történetben ölt testet – nyilatkozta korábban Müller.
A Temesvári Egyetemen germanisztikát és román irodalmat tanuló Müller egy gépgyárban dolgozott fordítóként, de miután nem volt hajlandó együttműködni a Ceausescu-rezsim titkosrendőrségével, a Securitateval, elbocsátották. A diktatúra nem kímélte első műve megjelenésekor sem: az erdélyi szász faluban játszódó novellákból összeállított Niederungen 1982-ben csak cenzúrázott változatban kerülhetett forgalomba. Müller 1987-ben vándorolt ki az egykori NSZK-ba. Sokáig hallani sem akart a kitelepülésről, azt vallotta, hogy a diktátornak, azaz Nicolae Ceausescunak kellene elhagynia Romániát.
Bár a politikusok, Angela Merkellel az élen sorra gratuláltak az eddig több mint húsz különböző irodalmi díjjal elismert Müllernek, a legnevesebb német irodalomkritikus, az "irodalom-kritikus pápának" is hívott Marcel Reich-Ranicki nem volt hajlandó kommentálni a német irodalom újabb dicsőségét. – Évek óta azt kell megélnem, hogy nem Philip Rothra esik a választás. Az idén egyébként egy nőre tippeltem – nyilatkozta a dpa hírügynökségnek a nagy Roth-rajongónak számító Reich-Ranicki.
Az Amazon internetes áruházat mindenesetre elborították a rendelések, a müncheni Carl Hanser kiadónál megjelent Atemschaukel egy-három hetes szállítási idővel rendelhető meg.
Az elmúlt tíz év irodalmi Nobel-díjasai
1999. - Günter Grass német író, aki "fanyar, groteszk történeteivel a történelem elfeledett oldalát mutatja be". Az indoklás mint a XX. század egyik kiemelkedő irodalmi művét emelte ki az 1959-ben megjelent A bádogdob című regényét.
2000. - Kao Hszing-csien 1988 óta Párizsban élő, francia állampolgárságú kínai író, aki munkássága "egyetemes érvényének, keserű belátásának és nyelvi leleményességének" köszönhetően új utat nyitott a kínai regény- és drámaírásban".
2001 - Vidiadhar Surajprasad Naipaul trinidadi születésű brit író "a lényeglátó elbeszélésmódot megvesztegethetetlen, tüzetes vizsgálódással egyesítő, utánozhatatlan hangvételű műveiért".
2002 - Kertész Imre "írói munkásságért, amely az egyén sérülékeny tapasztalatának szószólója a történelem barbár önkényével szemben".
2003 - John Maxwell Coetzee dél-afrikai író, akinek regényeit "jól felépített szerkezet, gazdag párbeszédek és briliáns elemzések jellemzik". Az indoklás kiemelte az író "könyörtelen kritikai szellemét" és "kegyetlen racionalizmusát".
2004 - Elfriede Jelinek osztrák írónő, akinek regényei és színdarabjai "különleges nyelvi erővel leplezik le a társadalmi klisék abszurditását és ezek leigázó hatalmát". Az indoklás kiemelte műveinek zenei kontrasztjait.
2005. - Harold Pinter angol drámaíró, aki "színdarabjaiban feltárja a hétköznapok fecsegése alatt tátongó mélységeket, és behatol az elnyomás zárt térségeibe. Pinter visszahelyezte a színházat alapjaira: a körülzárt térre és a kiszámíthatatlan párbeszédre, amelyben az emberek ki vannak szolgáltatva egymásnak, s amelyben a látszat porrá omlik".
2006. - Orhan Pamuk török író, aki "miközben szülővárosának melankóliáját kutatta, új szimbólumokban gondolkodva vizsgálta az egymással folyton ütköző és összefonódó kultúrákat".
2007. - Doris Lessing perzsiai születésű brit írónő, aki olyan "női tapasztalatokkal rendelkező elbeszélő, aki (műveiben) kétkedéssel és látnoki erővel vizsgálja a megosztott civilizációt".
2008. - Jean-Marie Gustave Le Clézio, akit az indoklás az "új kiindulási pontok, költői kalandok, érzéki extázis szerzőjének, az uralkodó civilizáció feletti és alatti emberség kutatójának" nevezett.
