A fúzióval a Kazinczy utcai tárlatot elsőként kiállítóhellyé fokozták le. Ez a kategória szűkített nyitvatartási időt és munkatársi gárdát jelent. 2011-ben elbocsátották az egyetlen muzeológust, majd a következő év elején a könyvtárost, mindhárom szakvezetőt, a műszaki mindenest és végül a takarítót, hogy csak egy fő, az igazgató maradjon.
|
| Teknős Miklós / Népszabadság |
Szerencsére a Magyar Elektrotechnikai Egyesület tagjai egy a műszaki múlt megőrzésére létesített alapítványon keresztül a három szakvezető munkájára összeadják a pénzt, igaz, ez csak e hónap végéig elég.
Hogy utána mi lesz, a múzeumban még nem tudják. A finoman szólva is sanyarú helyzetben a múzeum egykori ötletgazdája szeretné átvenni a működtetést, ám erről az egyesület még nem állapodott meg a fenntartóval.
Bár az udvaron álló reprezentatív hajdani generátorházban ideális és a mai követelmények szerint berendezett helye lehetne a műszaki múzeum jelenleg közönség elől elzárt kincseinek a Kazinczy utcai pincében és padláson felhalmozott elektromos régiségekkel együtt, itt a birtokon belülre került kerületi önkormányzat kultúrcentrumot rendez be, az udvaron meg rockkocsmát alakít ki.
A műszaki örökség, úgy tűnik, megint kiesik a kultúrát szemellenzővel néző döntéshozók rostáján. Pedig mennyi különleges relikvia lapul meg a tárlókban. Jedlik Ányos egyenáramú motorjának, a „villamdelejes forgonynak” diákok által is kezelhető másolata ugyanúgy látható itt, mint az öngerjesztő gép és az 1875-ben készült első villamoskocsi.
|
| Teknős Miklós / Népszabadság |
A leglátványosabb Tóth Judit szakvezető szerint a „villamfeszítő”. Ezen a berendezésen Jedlik nagyfeszültséget szeretett volna előállítani. Eötvös József kultuszminiszter arra kérte, hogy az 1873-as bécsi világkiállításon is mutasson be valamit találmányai közül, mire elhatározta, hogy akkora feszültséget fog ezzel a géppel ott előállítani, ami addig még senkinek nem sikerült.
A nyolccsöves kondenzátorral (melynek fele a múzeumban is látható) egymillió-kétszázezer voltos kisülést produkált, ami feljegyzések szerint a világkiállítás legnagyobb attrakciója volt.
 |
| Teknős Miklós / Népszabadság |
Elnosztalgiázhatunk a XIX–XX. század fordulóján megjelent első elektromos háztartási készülékeken, kenyérpirítókon, porszívókon, mosógépeken. A világítástechnika fejlődését a lépcsőházban kísérhetjük nyomon, s a lakásvilágítás eszközein keresztül a dizájn fejlődéstörténetébe is betekintést kapunk.
A közvilágítás felívelését pedig egy oszlopkaros, zománcozott ernyős lámpatest és egy öntöttvas kandeláber szemlélteti, hogy aztán kifelé menet az udvaron még visszaemlékezzünk a régi neonfeliratokra, a Patyolat fehér hattyújára, a Csemege kosarára vagy az antikvárium pislogó szemű baglyára.
Tóth Judit szerint néhány éve itt járt egy argentin professzor, aki elhatározta, hogy végigjárja a világ műszaki múzeumait. Magyarországot hagyta utoljára, mivel általában országonként csupán egy-két műszaki múzeum létezik, de hazánkban több ilyen intézmény is található.
Olyat azonban sehol nem talált, amely csak az elektromosságra fókuszál, s ráadásul egy régi, használaton kívüli elektrotechnikai ipari épületben működik.
Illene is ide egy hungarikum címke – mondotta.
