– Óva intelek, hogy ne foglalkozz a cigányokkal, mert csak bajod lesz belőle, és amúgy sem engednek be, nem fognak mondani azok neked semmit – igyekszik eltántorítani tervemtől a házigazdám, akinek a szavai eszembe juttatják a moldáviai Szoroki cigány városban tett látogatásomat, ahol az egyik házban pompás Remington puskát fogott rám a házigazda. És valóban, a város polgármesterétől kezdve a palotákat építő szakmunkásokig senki sem hajlandó bemutatni egy palotás cigánynak sem.
Csüdöm Ferencnek, a város ismert üzletemberének azonban mindössze egy telefonjába kerül, hogy jó ismerőse, a leggazdagabb hunyadi roma fogadjon.
"annyi csúcsdísz dukál a tetőre, ahány kiló arany van a család birtokában"
– Picu bácsinak szólítanak – mutatkozik be a mosolygós, testes férfiú, akinek a nagyapja bulibasa, vagyis vajda volt.Megpödri a cigány férfiakra jellemző, lefelé görbülő bajuszát, és mint aki a gondolataimban olvas, máris a témánk közepébe vág. – Kalderás, vagyis rézműves cigányok vagyunk. Őseink Besszarábiából indultak és 1955-ben érkeztek a Hunyad melletti Bolic-tetőre. Ceausescu halála után jöhettünk be a városba – mosolyog kicsit büszkén.
|
| Fotó: Erdélyi Eszkimó Péter |
Mint kiderül, házigazdámnak két nagy háza van, és jutott mind a négy fiának egy-egy palota. Diskurálni azonban régi, földszintes házába hívott be, ahol a mindennapjait tölti a család. Beszélgetésünkbe bekapcsolódna a ház asszonya is, de ura kurtán, igaz, annál hangosabb cigány szóval máris letorkollja. – No, folytassuk a beszélgetést a szomszéd házban, ott megnézheti, hogyan él a valamirevaló cigány család – vezet határozott lépésekkel egyik fia szomszédban álló palotájába.
Az udvart és a lépcsőfeljárót is márvánnyal burkolták. Még jó, hogy figyelek és nem lépek rá a sötétebb lapokból kirakott „Muma” (Anya) szóra. Odabent aztán gyorsan kifogyok a dicsérő szavakból, mert az aranyozott bútorokkal berendezett, arany tapétával borított, arany függönyökkel ékített, aranyozott járólapokkal burkolt hatalmas terem elámít.
– Itt szoktuk megünnepelni a keresztelőket és a többi nagy családi eseményt. Hét gyermekem van és tizennyolc unokám, az egyik, a „Kapitány” éppen itt lábatlankodik, szóval, ezért kell nagy ház, hogy kényelmesen elférjen benne mindenki – mondja Picu bácsi, miközben végigkalauzol a háromszáz négyzetméteres, háromemeletes palotában, amelyben a kiszolgáló helyiségeken kívül hat szobát és három hatalmas termet járhatok be.
A szobák mennyezeteit színpadias jelképek, hatalmas eurójel, vörös szívek és egyebek ékítik. A szekrényekről porcelán keresztény szentek és indiai istenek figyelnek rám. Érdekes, hogy sem könyvet, sem élő virágot nem látok, a hatalmas televízió pedig a falhoz fordítva szomorkodik. Míg a mellékhelyiségben porcelán tükörkeret, jakuzzi és arannyal díszített bidé fogad, a pompa nyomait már hiába is keresem a konyhában, amely lakótelepivé szelídült.
|
| Fotó: Erdélyi Eszkimó Péter |
A sajátságos és feltűnő díszítésekről, az erőteljes színvilágról Picu bácsi azt állítja, hogy gyökereik Indiában keresendők, ahonnan őseik érkeztek. Tasnádi György belsőépítésznek azonban, akivel utazásom előtt beszélhettem, ennél többet árulnak el a különös épületek. – Ezek a házak valóban közösségi együttlétekre szolgálnak, ahol ehetnek-ihatnak, táncolhatnak az emberek, de elsősorban mégis reprezentáció céljából építették őket. Mindenki bizonyítani akarja egyrészt önmagának, másrészt szűkebb közösségének a boldogságát, a sikerét, a kiemelkedettségét, és ezt a házával teheti meg a legkifejezőbben – magyarázza a roma villák sajátos üzenetét a szakember.
A MüPa megálmodója is kedvezően értékeli, sőt fellelkesülten beszél a hunyadi cigány palotákról, amelyeket a közelmúltban ismét megcsodált. – Imádom! Bánffyhunyad olyan, mint Las Vegas! Ezeknek az épületeknek a sora valójában az egyéni feltörekvések megannyi emlékműve. Játékosabbak a „tüzépbarokknál”, valójában a neobarokk újraírott változatai. Nekem a manierizmust juttatják eszembe, mert különleges ritmusú kompozícióikkal, valóságellenes szerkezeteikkel és új szépségeszméikkel varázsolnak számunkra naiv mesevilágot.
 |
| Fotó: Erdélyi Eszkimó Péter |
Gyermeki énünk köszön vissza, ha rájuk nézünk, amikor még szabadon mertünk gondolkodni, ösztönösen és infantilis módon cselekedni. Ezek az emberek nem a fejükkel gondolkoznak, hanem alsóbb csakrákkal, gyomorszinten, amit nem szabad elítélni – vallja Zoboki Gábor tervezőmérnök. Szuhay Péter néprajzkutató szerint a kalderás cigányok önbecsülésüket, emberi értéküket azért fejezik ki ilyen gátlástalan módon, mert egykor mérhetetlen szegénységben éltek, fájdalmas megvetettségben volt részük. A palotákkal akarják bizonyítani, hogy ők is érnek annyit, mint a többi ember.
– Idekívánkozik Szabó Zoltán Cifra nyomorúság című szociográfiai dolgozata, amelyben arról olvashatunk, hogyan igyekeztek a nincstelen summások a módos gazdákhoz hasonlítani. Képesek voltak egy rend ruháért egy tehén árát kifizetni. Akkoriban ez a mondás járta: „Hadd korogjon, csak ragyogjon!”. De a házépítés az öltözködésnél sokkal többet jelent, hiszen ez valódi kincsképzés, bizonyítja ezt, hogy hétköznap a családok a palotáik helyett a közelben álló apró házaikban élnek, hasonlóan a magyar parasztokhoz, akik egykoron a tisztaszobákat kizárólag reprezentációs céllal tartották fent – magyarázza Szuhay Péter folklorista.
"mindenki bizonyítani akarja egyrészt önmagának, másrészt szűkebb közösségének a boldogságát, a sikerét, a kiemelkedettségét, és ezt a házával teheti meg a legkifejezőbben"
Egyesek nem értik azokat, akik rácsodálkoznak a „csiricsáré” épületekre. – A palotás cigányok azt mondták nekem, hogy a mi Kalotaszegünk is cifra, például a pártát akár hatszáz csillogó gyöngy is díszítheti. Nekik pedig nemcsak a női ruháik színpompásak, hanem a házaik is cifrák. Cigány módra tarkák, főleg bádogosmunkával, színekkel fejezik ezt ki. Naiv dolgok ezek, mint a magyar viselet – meséli Ágoston-Császár István kolozsvári képzőművész.
A hunyadi gádzsók jelentős része nem ilyen megértő, sőt egyenesen groteszknek és provokatívnak találja a cigodáknak is csúfolt, pagodaszerű építményeket. Benk András grafikust az zavarja, hogy a turisták és az átutazók Bánffyhunyad hallatán a cigány palotákra asszociálnak. Ennek nyomán született meg képeslapsorozata, amely egyben a giccsről szóló diplomamunkája is lett.
– Ezekben az „építészeti csodákban” egyesül a Távol-Kelet pagodája disneylandes beütéssel, az oroszlános kapuk pedig az angol királyi udvart idézik, balkáni kivitelezésben. Az egymást túlszárnyalni vágyó tulajdonosok túldíszítik palotájukat, minden jó ízlést mellőzve. Torzak a díszítőelemeik, harsányak a színeik, vakítóak a pléhborítások, indokolatlanul sok az aranyozás, a márvány, és aránytalanok a méretek. Ez nem más, mint a szomszédok beteges versengése. Ez vezetett oda, hogy e giccsparádé turisztikai látványossággá vált – kesereg a művész.
|
| Fotó: Erdélyi Eszkimó Péter |
Sara és Douglas, a hat éve Bánffyhunyadon élő brit házaspár, sok más mellett az épített örökség megőrzését tartja feladatának. Ők egyszerűen értetlenül szemlélik a cigányság „épületostromait”. – Ez kultúra? – teszi fel a költői kérdést Douglas, majd Sara folytatja férje gondolatát. – Nem értem, minek építik a palotáikat, ha nem lakják őket? Ezek fölöslegesen drága épületek, és nem környezetbarátok. A tulajdonosaik pedig nem barátságosak, igaz, nem is barátságtalanok. Közömbösek. Nem értem őket – gondolkodik hangosan a férjével együtt a Kalotaszeg szerelmesévé vált brit nő.
"a százhat palotás pedig mind beszerezte a szükséges építési engedélyeket, igaz, a munkálatok során a benyújtott terveken szereplő szerény lakokat ötezer euróért villákká terveztetik át"
Kiss-Cserey Zoltán református pap akár szépnek is találná a cigány házakat, ha másutt állnának, de nem a szülővárosában. – Nem tudom és nem is akarom elviselni ezeket a hivalkodó palotákat olyan városban, ahol állandó vendég a mélyszegénység, és amely település azzal küzd, hogy a középkori vártemploma ne dűljön össze! Ezeket a palotákat nem szabad pusztán építészeti alkotásként kezelni, mert jelképei annak a csendes elnyomásnak, amelyet itt, a Kalotaszegi Köztársaság fővárosában kell megélnünk. Ez tűrhetetlen állapot – mondja felháborodottan a tiszteletes úr.
Idekívánkoznak Ferenc pápa minapi gondolatai a katolikus egyház és a cigányság kapcsolatairól: „Tudjuk, hogy összetett valóságról van szó, de a cigány népnek is hozzá kell járulnia a közjóhoz, és ehhez kölcsönös felelősségvállalásra, a kötelességek és a jogok tiszteletben tartására van szükség”.
A gondolatot a polgármester folytatja, aki az irodájában fogad. Mircea Morosan először a tényeket sorolja, amelyek szerint a lakosságnak már több mint tizenegy százalékát teszik ki a cigányok, a százhat palotás pedig mind beszerezte a szükséges építési engedélyeket, igaz, a munkálatok során a benyújtott terveken szereplő szerény lakokat ötezer euróért villákká terveztetik át, majd akár százezer euróért építtetik fel: vég nélküli versengés alakult ki a családok között.
– Két pert nyertünk meg palotásokkal szemben, amelyeket követően a bíróság kötelezte őket, hogy bontsák vissza az épületeiket. A többieket büntetésekkel igyekszünk meggátolni abban, hogy villáikat az új, engedély nélküli tervek szerint fejezzék be. A legnagyobb gát azonban a közeljövőben életbe lépő városrendezési terv lesz, amely szigorú szabályokkal korlátozza az építkezéseket, illetve megtiltja az egyes fejlesztési területeken, mint például a gázvezeték, az új úthálózat mentén, illetve az új ipari beruházások területein való magánépítkezéseket – vázolja a városvezetés ellenlépéseit a település első embere.
Beszélgetésünk végén pedig elhangzik, hogy szerinte a változások üteme alapján már a belátható jövőben lehet cigány polgármestere Kalotaszeg fővárosának. Fontos kérdés, hogy miből telik a helyi cigányságnak ilyen látványos házépítésekre. Azt már sokan leírták, hogy Írországba és Nagy-Britanniába járnak pénzt keresni, legtöbbjüknek legális vállalkozásaik vannak, például autómosójuk. Ezek mellett azonban állítólag koldultatnak, „csóreltatnak”, és sokszor illegális árukkal kereskednek. Picu bácsi is a napokban jött haza Írországból, de neki azt ígértem, hogy nem firtatom a család pénzforrásait, amelyekről amúgy is keveset mondanak, általában elintézik annyival, hogy fémkereskedők, vagy ilyesmi.
|
| Fotó: Erdélyi Eszkimó Péter |
A különböző hivatalok dolgozói azonban igencsak beszédesnek bizonyulnak, miután nevük elhallgatására teszek ígéretet. – Néhány évvel ezelőtt külföldiek vizsgálódtak a palotásoknál – meséli az egyik hivatalnok hölgy, akivel a piacon ismerkedem meg. – Mint kiderült, azoknak a pénzeknek a sorsáról érdeklődtek, amelyeket templomépítésre adtak a cigányoknak. Tehát innen is volt jövedelmük. Ráadásul külföldön is kapnak szociális segélyt a már ott született gyermekek után, amely összeg jelentősen nagyobb, mint ami idehaza jár – világosít fel a hölgy, és már szalad is haza, hogy megfőzze a piacon vásárolt élelmiszert.
"tavasszal megkértek egy hatalmas kristálycsillár feltételére, de féltem, hogy a födém nem bírja el a súlyt"
Sokan emlegetik a hunyadiak közül az uzsorakölcsön hagyományos intézményét. Mindenesetre sokaknak gyanús a kalderás cigányok meggazdagodása. A gádzsók azonban nem látják világosan, vagy nem értik igazán, milyen nagy erőt jelentenek a roma klánok, amelyek természetes szerveződések és ösztönösen segítik a benne élők érvényesülését. Amikor este visszasétálok Picu bácsi „Muma” házához, már beszéltem Petivel, a bádogosmesterrel, a pagodák összetett tetőire hasonlító házkoronák kivitelezőjével. Tőle tudom, hogy a palotások sok helybélinek adnak munkát, és ez bizony fontos, hiszen a városban gyakorlatilag nincs ipari termelés.
– Nekem évek óta ez a munkám, és nem panaszkodom, megélek belőle. Az egyik tetőre most tavasszal tettem fel életem és a város legnagyobb gömbjét. Két kollégával emeltük a helyére a két és fél méter magas díszt. A tetők azért fényesek, mert cserép helyett zinkalt-, inox- vagy alumíniumlapokkal fedjük. A különbség tartósságukban és persze ennek megfelelően az árukban jelentkezik – mosolyog a mester, miközben a konkurencia bádogcsipkéit, csúcsdíszeit fitymálja, teszem hozzá, jogosan, mert az avatatlan szemnek is feltűnik a kettő közötti eltérés.
 |
| Fotó: Erdélyi Eszkimó Péter |
Picu bácsi „Muma” házának tetején is ott csillog a Mercedes-csillag, igaz, ez kivételesen nem fejjel lefelé, és több tornya is hirdeti tulajdonosa gazdagságát. A polgármestertől hallottam, hogy annyi csúcsdísz dukál a tetőre, ahány kiló arany van a család birtokában. Időközben az egyik kocsmában sikerül megismerkednem más szakemberekkel is, akiktől azt kérdezem, hogy mivel magyarázható az egyes, általam is lefényképezett házak korai állagromlása. A kőműves és az ács is névtelenséget kér, majd egymás szavába vágva sorolják az okokat.
– A gyenge minőségű alapanyagok, a kontárok és a házak gondozásának hiánya okozza a paloták idő előtti omlását. Sajnálják a pénzt a jó mesterekre és a korszerű építőanyagokra, vagy egyszerűen erőn felül vállalják a nagy építkezést, és sokszor nem marad pénzük még a paloták befejezésére sem. Tavasszal megkértek egy hatalmas kristálycsillár feltételére, de féltem, hogy a födém nem bírja el a súlyt, ezért nem vállaltam el a munkát, máskor pedig a tetőn volt dolgom, az pedig életveszélyesen imbolygott alattam – foglalja össze tapasztalatait a kőműves.
A várost járva megszólítom a régi kalotaszegi házak lakóit, akiknek az elbeszéléséből vértelen telekháború képe rajzolódik ki előttem. Korábban a magyarok voltak felháborodva a románok terjeszkedése miatt, most már mindkét nemzet fiai figyelik aggódva a cigányság területfoglalását.
