„Magyarország egyik legfőbb baja, hogy túl sokan félnek”

– Azért alapítottam saját kiadót – magyarázta –, mert rossz tapasztalatokat szereztem a könyvszakmában. Azt láttam, hogy a szerzők és a szerkesztők kiszolgáltatott helyzetben vannak, az elszámolások hiányosak, a kifizetések bizonytalanok. Ebből tanultam, ezért az én kiadómban minden elszámolás naprakész, a szerzők megkapják a honoráriumot, szóval becsben tartom azt a munkát, amit végeznek.

A saját könyveivel kapcsolatban megjegyezte, hogy a történetei nemcsak azért játszódnak távoli tájakon, mert ő maga is sokat utazik, hanem azért is, mert az olvasói visszajelzései alapján kiderült számára: akik az anyagi helyzetük miatt nem engedhetik meg maguknak, hogy megkerüljék a világot, az ő könyveit használják „utazási pótlék” gyanánt. Ezen nem lepődött meg – hiszen gyakorló újságíróként jól ismerte Magyarországot –, de azon még ő maga is elcsodálkozott, hogy nem kevesen vannak olyanok, akik tudatosan éppen azokat a helyeket keresik föl a világban, ahol Fejős Éva hősei megfordulnak. Egy-egy könyve nyomán sokan mentek Olaszországba, Balira, Thaiföldre, a Karibi-szigetekre, sőt egyszer egy dedikáláson még az is előfordult, hogy megkérdezték tőle a következő regényének helyszínét – merthogy már azt is bele akarták kalkulálni a tervezett nyaralásba.

De nemcsak rendszeres utazóként hasonlít Gulliverre, a Tudjukkik ügynökére, hanem abban az értelemben is, hogy nyitott szemmel járja Magyarországot. Minden reggel és minden este hírportálokat olvas, járja az országot, s azt látja, hogy „habár sokan elképzelhetetlenül nehéz anyagi helyzetbe kerültek, az ingerküszöb mégis annyira megemelkedett, hogy az emberek már a legnagyobb korrupciós botrányokra is csak legyintenek, mintha belefásultak volna abba, amit itt folyik”. S hogy ennek a fásultságnak mi lehet az oka? Az írónő szerint az egyik legfőbb baj az, hogy a magyar politikai elit rossz mintákat ad, márpedig a mindenkori elitjére egy társadalom mintaadóként tekint. „Nem látom, hogy volna példakép és eszménykép a magyar társadalom előtt, sőt az emberek mintha beletörődtek volna abba, hogy ebben az ügyben itt már nem is lesz változás” – mondta. Fejős Éva számára a „bátorság” és a „változtatás” két fontos kulcsfogalom, ugyanis úgy érzi: a magyar társadalom egyik legnagyobb problémája, hogy sok embernek nincsen bátorsága változtatni az életén.

– Félnek a bizonytalantól – vélekedett –, pedig bizonyos értelemben még a rossz döntés is jobb, mint a döntés halogatása. A rossz döntés következményeiből legalább lehet tanulni, de abból soha, ha az ember félelemből mindent hagy a régiben. Ezt az egyet végre megtanulhatnánk.