galéria megtekintése

Magyarok a nehézvízben

Az írás a Népszabadság
2015. 01. 09. számában
jelent meg.


Horváth András Dezső
Népszabadság

Ki lehet-e lépni a koestleri pszichózisból? Miért fontos a bábszínház? Mit tud egy kínai Solti Györgyről? Kultúrdiplomata és építész egymás közt. Páros interjú Bogyay Katalinnal és Zoboki Gáborral

BOGYAY KATALIN: Van pár közös ismerősünk.

ZOBOKI GÁBOR: Például Valerie Solti, a maestro özvegye. Amikor a Művészetek Palotáját építettük, eljött látogatóba Solti György legjobb barátjának hamvaival, és ott szórta szét. Ott állt ez a légies, törékeny nő a vascsövek meg a százas szögek között a tetőn, és elmondta, hogy Solti barátja tiszteletbeli magyar volt, és most már örökké itt lesz közöttünk. Igazán megható volt.

BOGYAY KATALIN: Lady Soltival 1998 óta dolgozom együtt. Korábban a maestróval számos interjút készítettem. Valerie született angol, de őt is megbabonázta a magyar kultúra, jól ismer és segít bennünket. Ő tiszteletbeli nagykövetünk a világban.

 

MAGAZIN: Pedig magyarnak lenni nem könnyű, Arthur Koestler szerint egyenesen pszichózis.

ZOBOKI GÁBOR: Összetett feladat, mint az építészet. Érteni kell a humán és a reáltudományokhoz, a pszichológiától az építőanyagokon át a politikusokig. Magyarként annyi nehézséget kell leküzdeni itthon, mire valaki révbe ér, hogy a külföldi problémák ezek után meg se kottyannak már. De az szomorú, hogy a magyar géniusz legtöbbször csak külföldön tud kibontakozni.

BOGYAY KATALIN: Amikor Koestlerről filmet készítettem, megtaláltam azt az interjút a BBC-ben, amelyben erről a titkos, csak általunk értett és érzett pszichózisról beszél. Egymást gyúrjuk, alakítjuk, egymás életét nehezítjük. Ezért ha a magyar tehetség az őt körülvevő irigységből kikerül, szárnyakat kap. Erről Solti is beszélt. Írtam Pilinszkyről egy könyvet, akkor találtam rá arra a gondolatra, hogy a magyar művész olyan, mint a nehézvízi hal: ha feljön a víz tetejére, szétdurran. Sokan ugyanakkor a nehézvízi létet tartják természetesnek.

ZOBOKI GÁBOR: Klaus Bachler, a bajor állami színházak intendánsa hosszas győzködésem után eljött Budapestre. Elvittük a Vigadóba, a Zeneakadémiára, a Párizsi Nagyáruházba. Két órája volt itt, amikor azt mondta, bejárta a világot, de soha nem volt ilyen különleges helyen. Sokkal izgalmasabbnak és nagyvonalúbbnak tartotta a Belvárost, mint a tökéletes bécsit.

BOGYAY KATALIN: Sok befolyásos vendéget hozok a városba. Éppen Samuel Pisar, az UNESCO genocídiumok kérdéskörének oktatásáért felelős különmegbízottja és felesége, Judith esett egyik ámulatból a másikba a gyönyörű város, a sok fiatal, a pezsgő élet láttán. Persze az utunk először Bartók sírjához vezetett, és onnan azonnal a Zeneakadémiára. Művészeti oktatásban Magyarország követendő példa sokak számára.

BOGYAY KATALIN

SZÜLETETT: 1956. augusztus 20-án Székesfehérváron.

FOGLALKOZÁSA: diplomata, televíziós újságíró, Budapesten és Londonban tanult. Színház- és zenekritikákat, könyveket írt, 1983-tól az MTV szerkesztő-riportere, majd Londonban független televíziós producer. 1999-től a Londoni Magyar Kulturális Központ igazgatója, 2006 és 2009 között az Oktatási és Kulturális Minisztérium nemzetközi szakállamtitkára. 2009-től Magyarország nagykövete az UNESCO-ban, ahol 2011-ben 193 ország képviselője választotta egyhangúlag két évre a közgyűlés elnökévé. 2015 januárjától hazánk ENSZ-nagykövete New Yorkban.

AJÁNLJA:

KÖNYV - MÁRAI SÁNDOR: A GYERTYÁK CSONKIG ÉGNEK

FILM - FRANCOIS GIRARD: A VÖRÖS HEGEDŰ

ZENE - BARTÓK BÉLA: A KÉKSZAKÁLLÚ HERCEG VÁRA

MAGAZIN: Az is az oktatás egyik formája, ha egy építész multiplex mozi helyett bábszínházat épít.

ZOBOKI GÁBOR: Amikor megérkeztem Kínába, már volt tapasztalatom abban, hogyan kell meggyőzni fontos embereket. A MüPa építése alatt együtt kellett működnöm négy egymást követő kulturális miniszterrel, mindenki más karakter volt. Ezek után egy negyvenfős kínai városi pártbizottság már maga a Hattyúk tava. Sencsen húszezres halászfaluból három évtized alatt lett tizenhatmilliós metropolis, ötmillió gyerekkel. És nem volt egyetlen hely sem, ahol ezek a gyerekek bábszínházat vagy gyerekszínházat játszhattak volna. Miközben több tízezer gyerek tanul zongorázni. Spiró mondta, hogy a tudomány és a művészet emancipációja minden szellemi ember küldetése. Ebbe beletartozik, hogy egy operaház mellé nem multiplex mozit terveztünk – amit eredetileg akartak a város vezetői – hanem gyerekszínházat.

BOGYAY KATALIN: A tudománydiplomácia, amelyben Magyarország megint csak élen jár, egyre fontosabbá válik a világban. Tavaly Rio de Janeiróban vezettem egy tudománydiplomáciai panelbeszélgetést. Egy asztalhoz ültettem a palesztin, az izraeli, az amerikai, az iráni és az egyiptomi tudóst is. Ahogy a zenekari muzsikusok, úgy a tudósok is példát mutatnak a politikusoknak, hogy mi a nemzetközi együttműködés. A jövőnk a tét. Ennek érdekében kell gondolkodnunk együtt, és találkozási pontokat kell találnunk.

Móricz-Sabján Simon

MAGAZIN: A magyar kultúra is lehet egy ilyen találkozási pont?

BOGYAY KATALIN: A magyar kultúra képes összekapcsolni sok kultúrát. Olyan sokrétű, olyan eltérő mélységei vannak, hogy gyorsan sikerül a más kultúrából jövőknek belekapaszkodniuk.

ZOBOKI GÁBOR: A kommunikáció hihetetlenül fontos. Az építészekről itthon senki sem tudja, mit csinálnak, pedig mi is úgy dolgozunk, mint egy zeneszerző vagy egy író: kapunk egy üres papírlapot, és a semmiből kell megálmodnunk egy hangversenytermet. Gyerekkoromban csendes fiú voltam. A MüPa építése idején sokat változtam. Rájöttem, ha nem mondom el, miért fontos ezt a házat megépíteni, akkor nem készül el soha. Kínai sikerünket is annak köszönhettük, ott is az döntött a mi javunkra a nyugati sztárépítészekkel szemben, hogy úgy prezentáltam a terveinket, mintha én is annak a városnak a lakója volnék. A sencseni kulturális központ nem csupán a mi sikerünk, hanem a magyar építésztársadalomé. Én nem a Harvardra jártam, hanem a műegyetemi tanáraimtól tanultam építészetet, és Kodály-növendékektől kaptam zenei képzést, mielőtt találkoztam volna Russell Johnsonnal, a New York-i építész-akusztikussal.

BOGYAY KATALIN: Kínában most adja ki a Phoenix kiadó az UNESCO-elnökségemről szóló könyvemet. Amikor a legnagyobb kínai könyvkiadó elnöke nekem Soltiról, Széllről, Fricsay Ferencről, a XX. század legnagyobb karmestereiről beszél, akkor mindig szembesülök a találkozásipont-teóriámmal. Ennek a beszélgetésnek az lett a vége, hogy a legnagyobb kínai könyvkiadó európai központját Budapesten szándékozik felépíteni. Ki kell lépnünk a koestleri pszichózisból, és kevesebbet kell foglalkoznunk önmagunk sajnálásával.

ZOBOKI GÁBOR

SZÜLETETT: 1963. január 24-én Budapesten.

FOGLALKOZÁSA: építész. Demeter Nórával 17 éve vezetik az ország egyik legjelentősebb építészeti alkotóközösségét. Munkáik közül a Művészetek Palotája, a Richter Gedeon Gyógyszergyár Kémiai Kutatóépülete és a Telenor Székház is elnyerte a FIABCI Prix d’Excellence nagydíját. A szeptemberben Kínában átadott Nanshan Kulturális, Sportközpont és Művészeti Múzeum munkájuk legutóbbi mérföldköve. Ybl-, Pro Architectura és Prima Primissima díjas.

AJÁNLJA:

KÖNYV - SPIRÓ GYÖRGY: FOGSÁG

FILM - ARIANE MNOUCHKINE: MOLIERE

ZENE - RICHARD STRAUSS: AZ ÁRNYÉK NÉLKÜLI ASSZONY

MAGAZIN: Ez nem megy könnyen, a magyarok boldogtalan népnek tartják magukat.

ZOBOKI GÁBOR: Rengeteget építész szenved, aki kijön a Műegyetemről, és operaházat vagy színházat akar tervezni, de soha nem nyílik rá lehetősége. Egy tehetséges embernek nem kifutni magát a legnagyobb fájdalom, és itthon rengeteg tehetséges ember van egy nagyon kicsi piacra.

BOGYAY KATALIN: Nem szeretem az általánosítást. Persze a mentalitás sokat meghatároz. Van boldogságra és boldogtalanságra hajló ember. Van, aki kezébe veszi a sorsát, van, aki passzívan vár. Van, aki kiszolgáltatott, a másiknak van kapaszkodója. De ez nem magyar specifikus. Ismerek boldogtalan milliárdost Londonban, aki mindig elégedetlen. Ismerek Szenegálban családokat, csillogó szemmel fogadnak mindig, és lesújtó körülmények között élnek. Párizsban vannak városrészek, ahova az ember nappal nem mer bemenni. Csak nem ezt sulykolja a francia sajtó a világnak. Engem megtámadtak és kiraboltak Párizsban, amikor UNESCO-elnök voltam. Megkérdeztem a biztonsági főnökünket, miért nem figyelmeztetett. Azt mondta, francia hivatalos döntés, hogy nem fogadhatják a külföldieket azzal: Isten hozta a bűnözők városában. A világ állandóan változik, ezért is kell arra törekedni, hogy megtaláljuk a hivatásunkat. Ha tudjuk, mi a dolgunk a világban, az sok nehézségen átsegít.

ZOBOKI GÁBOR: A kultúra és a tudomány spirituális üzemanyag. Küldetéstudatot ad, és túllendít a materiális nehézségeken. Számomra ez a boldogság kulcsa.

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.