A fesztivál a flamand Benjamin Vandewalle Birdwatching 4x4 című előadásával kezdődik. Bent, egy apró motor vontatta karavánban a nézők fejükön fülhallgatóval, kint a táncosok a járókelőket spontán bevonva adnak életképeket. Gurul a kocsi a Dob utcán, és amikor felhúzzák az ablakát, csak kezeket és lábakat látunk, meg kapucnis fejet. Hol falról lógnak, hol ereszbe nyúlnak, hol rácsról kapaszkodnak, hol pedig egy romkocsma ablakán esnek be, bolt félig nyitott ajtajába bújnak be, szürke kandeláberre másznak.
A színes ruhákba bújt táncosok csak később bukkannak fel teljes alakban, állnak, sétálnak, rohannak, táncolnak. Eltűnnek és újra előkerülnek a négy méterszer négy méteres ablakban, az ismert Dob utcai, Kisdiófa és Király utcai életképeket fűszerezik. Döbbent járókelők nézik a kukába merülő srácot vagy a beléjük karoló lányt. Egyetlen pillanatot kapunk egy „elütött, segélykérőtől" és az indulásra kész motorostól vagy az utcára kirakott bárszéken üldögélő lányról. Mintha az épületek, a tárgyak, az utcák belesimuló részei lennének. Vagy a graffitijeiről híres brit művész, politikai aktivista Banksy söpört volna végig a városon, és háromdimenziós fricskáival szórta volna tele az utat.
|
Minden második házon
Teknős Miklós / Népszabadság |
A tájképet szutykolja tengernyi választási plakát és a minden második házon felbukkanó, sztárparádét ígérő ingyenes erzsébetvárosi Fásy mulató-felhívás, a romkocsmanegyed pénteki megakoncertje! Narancssárga betűi azzal kecsegtetnek: „Gitárjátékával megtisztel bennünket Vattamány Zsolt polgármester". A plakátokfigurákról nem sokat tudnak a belgák, egyikük szájon csókolja az ellenzéki összefogás jelöltjének a képét.
Az útvonalat előre megrajzolták, kikeresték az ideális terepet már hónapokkal ezelőtt. A koreográfus is itt volt a próbákon, de az előadásra csak a négy táncos maradt, Kim Ceysens, Peter De Vuyst, Yentl De Werdt, Vera Tussing.
|
Csupa boldog ember
Reviczky Zsolt / Népszabadság |
A zötykölődő camera obscura jellegű dobozból bámulunk kifelé, be nem lát senki, tükrös az ablak másik fele. A kinti világ döbbenten figyeli a furcsa táncos csapatot. Van, aki hajlandó besegíteni nekik, még a biciklivázára is felengedi egyiküket, vagy belép a játékba, és együtt sétál a szereplőkkel. A fülhallgatóban a zene egyre pszichedelikusabb, különösen, mikor beérünk a Király utcai Centrál Passage-ba, ahol egy óriási nyitható tükörajtó sokszorosítja a képeket, és vezet be szellemi-képi útvesztőbe.
Csupa boldog ember kászálódik ki a kocsiból. Mi elkísérjük a táncosokat a következő útra. Akkor már kívülről nézzük meg, hogyan szaladnak A-ból B-be, az előre eltervezett pózok mellé mit improvizálnak, mit kiáltanak egymásnak, miként használják az utcát, kiket szólítanak le, és hogyan irányítják ketten-hárman a forgalmat a stábból ahhoz, hogy bent nyugodt és zavartalan legyen a madárles.
