Akkoriban, amikor ezt a blokkot kiadták, még több százezer bélyeggyűjtő vásárolgatta többnyire vállalati vagy iskolai Mabéosz-bélyegszakkörök keretében az új postabélyegeket. Gyűjtő voltam én is a nyolcvanas évek elején, az ország nyugati határvidékén, középiskolai diákként. Koltai tanár úr, a szakkörvezetőnk havonta jelentkezett a színes újdonságokkal, melyeket albumba illesztettünk annak reményében, hogy majd sokat fognak érni egyszer, de csak ha mindegyik postatiszta, és teljes a sor.
Akkoriban a képen látható Dudás László az egyik legtöbbet foglalkoztatott bélyegrajzoló volt. A magyar bélyegtervezésnek létezett egy jelentős korszaka, amikor minden második bélyeget Dudás vagy Varga Pál alkotta. Ők ketten jó barátok is voltak egyébként. Varga Pál mára visszavonultan él, Dudás László 2014-ben elhunyt, tudjuk meg Nikodém Gabriellától, a Bélyegmúzeum igazgatójától. Dudás László legemlékezetesebb bélyegsora a Magyar népművészeti motívumokból készült, de érdekes az olimpiai érmesekről alkotott 1973-as sora is, ahol a postai tilalom ellenére – miszerint élő ember nem szerepelhet bélyegen – egyénítette, felismerhetővé tette az ábrázolt sportágak magyar érmeseit. Ennek a generációnak tagja volt mások közt Kass János, Vagyóczky Károly, Forgács Miklós, Andor András, Zsitva Szabolcs, Oláh György is. Ők voltak a „középgeneráció”, akik még együtt dolgoztak olyan nagy öregekkel, mint Légrády Sándor, Cziglényi Ádám, Zombory Éva, Vertel József, Kékesi László vagy Füle Mihály, de olyan újakkal is, mint Kara György, Svindt Ferenc, Elekes Attila, Lengyel György, Benedek Imre, Nagy Péter vagy Székely Kálmán.
Nem tudnám felidézni, hogy belőlem miért múlt el a bélyeggyűjtési szenvedély, de elmúlt, mint nagyon sokakból. Talán a költségessége, a nem realizálható haszon, a középiskola befejezése, a csajozás egyéb, hathatósabb módszerei miatt. Mindegy, vége lett. Ma már az internet térnyerésével visszaesett a postai levelezés, így a bélyeg használata is. A Magyar Postát azonban ez nem annyira riasztja, mert ma is ugyanannyi újdonságot ad ki, mint valaha, igaz, legalább a felére esett példányszámban.
Külföldön pedig, azt tapasztalom, alig használnak bélyeget. Velencében a tabacchériákban például már nem is lehet postai bélyeget kapni, mindenféle alternatív postaszolgáltatás matricáit kínálják, ha egy képeslapot szeretnék hazaküldeni. Persze lehet, hogy elég lenne egy Mackó sajt-címkét ragasztanom a lapra, mint ahogy egyik ismerősöm barátja tette. Én sem akartam elhinni, de megmutatta: a levél hazajött, a sajtcímke le volt bélyegezve. Úgy tudom egyébként, azt nem Dudás László tervezte.
A Képmentő rovat 2007 márciusa óta jelenik meg a NOL-on és a lapban. A képeket Rédei Ferenc válogatja a Népszabadság gazdag fotóarchívumából.
