A Ben-Hur egybeforrt a grandiőz Hollywood fogalmával: Lew Wallace regényének eddigi mozgóképes adaptációi kivétel nélkül emberfeletti vállalkozások voltak. Legyen szó akár az 1925-ös vagy a tizenegy Oscart nyerő 1959-es verzióról, olyan vállalkozások voltak, melyekről a mai filmipar álmodni sem mer. Többéves előkészítés, épített gigadíszletek, elképesztő mennyiségű statiszta, és az Oscarokat halmozó produkció rendezői székében pedig egy legendásan lassú direktor ült William Wyler személyében, akiről senki sem kérdőjelezte meg, hogy művész. Kérdés volt tehát, hogy 2016-ban, amikor az instant filmek korát éljük, vajon mit jelent majd egy újabb feldolgozás?
 |
| A legendás kocsijelenet szinte változatlan Forgalmazza: Fórum Hungary |
Röviden: megváltoztathatjuk a definíciót, mert Timur Bekmanbetov változatára inkább az olcsó, mintsem a monumentális jelző alkalmazható. Pontosan olyan, mint az orosz-kazah filmrendező korábbi munkái. Sufnituning-akció. Mégis kisülhetett volna belőle valami érdekes. A Ben-Hur cselekménye pedig két olyan nagy szcénát is tartalmaz, ahol a látvány a mérvadó.
