A teret tetemes mennyiségű föld kitermelésével, valamint egy különös épület, a Szuszogó (erről lásd keretes cikkünket) elbontása révén nyerték a Steindl Imre-program tág keretében. Különös teremzet, azon igen kevés kiállítóhelyek egyike, amely részben természetes fényben fürdik, a teteje ugyanis üvegből van, amelyet utófeszített, monolit (azaz helyben öntött) vasbeton gerendarácsozat tart. A szerkezet ráadásul látszóbeton, amelyet mostani állás szerint Budapesten igen sokára fog megszokni és főleg megszeretni a vakolt téglák közt felcseperedett publikum; emez csak annyival puhább amazoknál, hogy kapott egy kis fehér cementet.
Az országházi programvezető-helyettes, Pápay Balázs, aki volt kedves végigkalauzolni a teremben, ekképp indokolt: tervezői koncepció volt, hogy az üvegtető tartószerkezete is a „less is more” (Ludwig Mies van der Rohe) szellemében készüljön, tudniillik ne egy újabb anyag használatával, hanem látszóbetonból legyen kialakítva. Ekkora fesztávolságot betonból, ilyen filigrán, könnyed modorban ezzel a mérnöki megoldással volt a legcélszerűbb áthidalni.
A cél az volt, hogy lehetővé váljék, ami eddig soha: mostantól akármely közönséges halandó is élő egyenesben gyönyörködhessen az erős UV-védelemben részesült, fűtött (így télen is teljesen átlátható), szuper erős üvegen túli udvar neogót boltíveiben, Zsolnay-féle pirogránit ékítményeiben. Érdemes: habár az udvar afféle lichthófnak, tehát nem különleges látványelemnek készült, büszke külső homlokzatnak is bátran, bárhol elmenne.
A finom oszlopokkal szegélyezett kiállítóteret multifunkcionális rendezvényhelyszínnek szánták, a padozatba gyengeáramú hálózatot építettek, amelyhez a nagyszámú csatlakozópontnak köszönhetően bármilyen kütyüt rá lehet kötni. A sínstruktúrán elhelyezett világítórendszer szintén nem ismer határokat, szabadon variálható, bővíthető, az adott programhoz illendően.
A sarokban már felépült az a kutrica, amely mögött hamarosan összerakják a reménybeli állandó kiállítás egyik, ha nem a főattrakcióját, a Parlament 1:100-as méretarányú műgyanta makettjét. Külön öröm, hogy ha a munka elindul, felhúzzák a rolókat, így a látogatók az első perctől nyomon kísérhetik a macerás folyamatot.
Bellavics Istvántól, a ház közgyűjteményi és közművelődési igazgatójától megtudtuk, a novemberben nyitó tárlaton sok más érdekesség mellett látható lesz számos tervrajz, fotó, korabeli szerszám és már elbontott, eredeti szobordísz is. A közönség addig a ház és a Kossuth tér újjáépítésének izgalmas momentumaival ismerkedhet Wachsler Tamás felvételeinek révén.
A Szuszogó
Az udvaron állott épület, amelyet a helyi köznyelv Szuszogóként tisztelt, a hetvenes években épült, távközlési központnak. A KGST vezető politikusainak telefonjait kötötte össze. Elnevezése a városi legenda szerint onnan jött, hogy beszélgetés közben észlelni lehetett a lehallgatók lélegzetvételét.
Mások nem kevésbé igényes változata szerint a védett vonalak ólomcsövekben futottak, amelyeket nyomás alatt lévő gázzal töltötték meg; ha valamely imperialista titkosszolgálat kíváncsi lett volna, miről beszélnek a Béketábor prominensei, először is meg kellett volna fúrni az ólomcsövet. Igen ám, de ekkor szökött volna a gáz, nyomáscsökkenés lépett volna fel, amit az e célra telepített berendezés észrevett volna, így az elhárítás is.
Nincs információ arról, hogy bárki is megpróbálkozott volna a fúróval. Az épület a rendszerváltás után egy ideig az őrség edzőtermeként és raktárként szolgált.
