galéria megtekintése

Hugh Laurie: Lenyűgöző eljátszani a világ leggonoszabb emberét

Az Oscar-díjas Susanne Bier készített hatrészes minisorozatot John Le Carré Éjszakai portás című regényéből. A főgonosz szerepét ­Hugh Laurie alakítja, akit a magyar nézők leginkább Doktor House-ként ismerhetnek. A The Night Manager című széria, melyet hétfőnként játszik az AMC, a Berlinalén debütált – itt beszélgettünk a főszereplővel.

– Hálás dolog a világ leggonoszabb emberét eljátszani?

– Sőt, lenyűgöző.

Lássuk be, minden néző imádja a gonosz karaktereket nézni, és legalább ilyen izgalmas eljátszani őket. Mindenki tudattalanjában megvan a vágy, hogy rendszeren kívüli legyen, könnyed nyugalommal lépjen át a szabályokon. Miért is? Mert az ördög mindig a legszimpatikusabb csábító. Roper is ilyen. Élvezetes mellette, illetve vele lenni, ugyanakkor tényleg nagyon gonosz ember. Olyan, mintha Fals­taff és Jago keveréke lenne, alig várja, hogy jöjjön egy méltó ellenfél, aki megbünteti. Egyszóval: a karakter nem csak a képzelet szüleménye. Ugyanakkor a fegyverkereskedelem igenis létező iparág, és sokan profitálnak mások halálából.

 

– Valós személyeket vett alapul, amikor a szerepre készült?

– Természetesen.

– Mondana neveket?

– Jaj, szó sem lehet róla, illetve most jut eszembe, az ügyvédek határozottan megtiltották. Nem az övék, az enyémek. Lebeszéltek arról, hogy személyesen találkozzak bármelyikükkel is, pedig szívesen meghívtam volna néhányukat ebédre. Attól tartottak, hogy ezek után meg lett volna a veszélye annak, hogy beperelnek azzal az indokkal, hogy róluk mintáztam a figurát. Már ha ennél durvább eszközökhöz nem folyamodnak. Maradjunk inkább annyiban: a zseniálisan gazdag fantáziámra támaszkodtam.

Kipróbálta a szemétségeket a feleségén, de nem ment túl jól
Kipróbálta a szemétségeket a feleségén, de nem ment túl jól
Danny Moloshok / Reuters

– Igaz, hogy huszonhárom évvel ezelőtt már meg akarta filmben csinálni az Éjszakai portást?

– Igen, akkor, fiatal fejjel, kissé bohón azt gondoltam, hogy tökéletes lennék Jonathan Pine szerepére: tetszett, hogy olyan, mint egy középkori lovag, aki sárkányt akar ölni. Vagy mint egy ronin. Megpróbáltam úgymond leopciózni a regényt – ma sem tudom teljes biztonsággal, hogy ez a terminus mit jelent –, de tudomásomra hozták, hogy Sydney Pollack már megszerezte. Majd ült rajta tizenöt évig. Most, Tom Hiddlestont Pine-ként elnézve, tudom, hogy nagy hiba lett volna. Aztán időközben kihullott a hajam, így már fizikálisan sem passzolok a karakterhez.

– Vicces, hogy ezt mondja: a legtöbb hollywoodi sztár már rég parókát hordana, vagy elment volna hajbeültetésre az ön helyében.

– Köszönöm, ezt bóknak veszem. Valóban, a parókaipar sokat fejlődött az utóbbi évtizedben, de én nem tudnám magam komolyan venni egy „ilyennel" a fejemen. Röhögőgörcsöt kapok a gondolattól is.

– Azzal, hogy az Éjszakai portás végül tévésorozatként valósult meg, jobban jártunk, mintha Pollack készített volna belőle egy mozifilmet?

– A hosszabb játékidő lehetővé tette, hogy Le Carré regényét sokkal részletesebben adaptálják. Az élet lassú biznisz, nem fér bele másfél órába. Ugyanakkor a filmtörténet igazi remekműveket is produkált: A kém, aki a hidegről jött minden idők egyik legjobb thrillere.

– Húsz éve írta A balek című regényét, mely szintén kémsztori. Gondolom, ez sem véletlen.

– Ebbe sosem gondoltam még bele közvetlenül így, de le sem tudnám tagadni John Le Carré hatását. Tinédzserkoromtól kezdve nagy rajongója vagyok, minden egyes betűt elolvastam, amit leírt. Az ő könyvei az igazi kémsztorik, olyan, mint a western műfaja. Nem az akció a lényeg, hanem hogy olyan történetet mondjunk el, amely a lojalitásról, önfeláldozásról és egyéb erkölcsi normákról szól. Most, hogy szóba került:

pontosan tíz éve kések a következő regényem leadásával.

– Új albuma is lesz?

– Éppen itt az ideje, hogy ennek is nekiálljak. Nem is tudom, mi lenne velem, ha nem kérdezett volna rá.

– Mit csinál a legszívesebben: ír, színészkedik vagy zenél?

– Nyomorult szerencsétlen vagyok: mindig az után vágyom, amit éppen nem csinálok. Ugyanakkor

a zene nélkül őrülnék meg legkorábban.

– Van színészideálja?

– Nincs, mert a színjátszásban is az történt, mint a dzsesszzenészek kö­rében: nem az embereknek, hanem egymásnak játszanak. Színészként én inkább az utca emberétől tanultam sokat.

– A fél világ Doktor House-ként is­meri. Nem gondolta olykor úgy, hogy beskatulyázta magát a szereppel?

– Őszintén: nem, mert nagyon szerettem ezt a figurát, a show-t és annak hangulatát. Tudom, hogy ez most kicsit cikinek fog hatni, de úgy éreztem, hogy valami fontosban veszek részt. Talán azért, mert

a Doktor House inkább szól az őszinteségről, mint az amerikai sorozatokra oly jellemző szentimentalizmusról.

Mindemellett szerintem zseniális volt House hozzáállása az élethez. Annyira dühítő, hogy az már nevetséges. Nagyon sok színész olyan hősökhöz kötődik, akiket utál. Hallotta, miket nyilatkozott manapság Daniel Craig James Bondról? Már lassan sajnálom azt a szegény embert.

– Vágyik arra, hogy szuperhős legyen?

– Sosem fantáziáltam ezen. Én inkább valós képességek után sóvárgok. Például szeretnék úgy zongorázni, mint Oscar Peterson.

– Mennyit tett magáévá House doktor karakteréből?

– Nem sokat. Kipróbáltam a szemétségeit otthon a feleségemen. Nem ment túl jól!

The Night Manager

21.00 AMC

Névjegy

James Hugh Calum Laurie Oxfordban született 1959. június 11-én. A Brit Birodalom Rendjével kitüntetett angol színész, humorista, író és dzsesszzenész. Legismertebb szerepe dr. Gregory House a Doktor House című televíziós sorozatban. Hatéves kora óta zongorázik, de gi­tározik, dobol és szaxofonon is játszik. A balek című regényével íróként is sikeresen debütált 1996-ban.

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető