A JAK sorozata a világirodalom aktuális tendenciáit követve hozta el a kortárs külföldi szerzőket a magyar olvasóknak. Olyanokat, akik közül sokan igen népszerűek, mint például Ingo Schulze, Viktor Pelevin vagy Ian McEwan. A sorozat idén a L’Harmattan kiadótól a Librihez igazolt át, s két új szerkesztővel (Bárány Tibor és Nádor Zsófia) új koncepció is érkezett, amely nem csupán a külcsínt, hanem a tartalmat is érintette. A sorozat 75. és 76. kötete a svéd Stefan Spjut Stallo című regénye és az angol Jessie Burton A babaház úrnője című könyve lesz. Évente átlagosan négy kötetet terveznek, s mivel a szerkesztőket két évre választották, 8-10 könyvvel kell majd számolni.

Olyan műveket válogattak be, amelyek népszerűek, ugyanakkor a legkifinomultabb ízlésnek is igyekeznek megfelelni. Ám félő, hogy a határon mozgó könyvek végül egyik olvasótábort sem tudják majd megszólítani.

– Gasztronómiai hasonlattal élnék. Én ugyan nem rajongok a kelkáposzta-főzelékért, de szívesen megkóstolnám a legjobbat a városban – veti ellen Bárány. Nem hisz sem a határokban, sem az átjárásban, már azért sem, mert szerinte ma már nem léteznek olyan kategóriák, hogy magas- vagy szórakoztató irodalom. Egy piac van, és azon kell megfelelni az olvasói igényeknek.

Ennek fényében talán másként kell olvasnunk Szilasi László véleményét is, aki nemrég nyilatkozta, hogy „az irodalom funkcióinak jó részét Európában átvette a nemes lektűr”. Az új regisztereket kereső műveket lesajnáló vélekedéseket mafla nyávogásnak gondolja azok részéről, akik a magasirodalom már amúgy sem létező pozícióit védik.

Gaborják Ádám kritikus, a JAK elnöke szerint a lenéző mosoly mögött rendszerint kis hálószobatitkokat találhatunk, mondjuk Stephen King-, Tolkien- vagy Sherlock Holmes-gyűjteményt a polcokon. A minőség sehol sem garantált, ő pedig sokkal inkább tart a dilettánsoktól és a rossz könyvektől, mint a minőségi provokációktól.

Vagyis hatalmas sikere ellenére A szürke ötven árnyalatának esélye sem lenne itt felbukkanni. Sokkal inkább Bertók Imre vagy Szécsi Noémi ’48-as trilógiájának vagy Totth Benedek Holtversenyének megfelelő alkotásoknak. De Szilasi László Mészöly-díjjal kitüntetett regényét, A harmadik hidat is szívesen beválogatnák. Mert nem a külföldi bestsellerlisták éllovasait keresték, hanem olyan műveket, amely képesek vitákat gerjeszteni, amelyek hatása nem ér véget az utolsó mondattal, mert olyan társadalmi, erkölcsi vagy filozófiai kérdéseket boncolgatnak, amelyekre választ kell keresnie az olvasónak.

– Jóval érzékenyebb szövegekről van szó, bátrabban nyúlnak olyan aktuális kérdésekhez, mint a rasszizmus, a hatalom és az egyén viszonya vagy a fogyasztói kultúra testképzavarai. Változatosabb és kevésbé kirekesztő az a kulturális háttér, amiben létrejönnek – magyarázza Gaborják. Elfér a videojáték, a Walking Dead és Heidegger egyaránt. A „határkönyvek” témaválasztásukból és nyelvezetükből fakadóan más-más olvasói rétegeket szólíthatnak meg, így könnyebben hozzáférhetők.

Tágabb értelemben véve a művészetek és a kultúra demokratizálódása segítheti a társadalmi változásokat, ezekben pedig jócskán le vagyunk maradva, véli Gaborják. Ehhez persze kellenek az emberek, azaz jelen esetben a könyvek olvasói is.