A Flash Art egyébként egy angol nyelvű nemzetközi anyalap hazai változata, amelynek az átvett cikkek mellett a legnagyobb részét hazai anyagok alkotják.
A hatalom már a zsánerszobrok állításában is felfedezte a nyomulás lehetőségét: elméretezett Cseh Tamás balkezes gitárral, botoxolt arcú Puskás Öcsi.
A döntéshozó önkormányzati vezetők úgy gondolják, az esztétikához nem kell külön szakember, ők ahhoz is értenek.
Ahhoz képest, hogy a kortárs művészet mennyire nem érdekli a nagyérdeműt, az utóbbi években egyre nagyobb számban előbukkanó zsánerszobrok egészen komoly figyelmet keltettek. Ehhez persze kellett egy-két botrány is, mint például a Blikk-celeb Rogán Antal polgármestersége alatt a Hild téri játszótér elé kerülő Rikkancs szoboré, amely egészen véletlenül egy Blikket szorongat a kezében (a rikkancsok idejében még nem volt Blikk, amikor viszont lett, már rikkancsok nem voltak), vagy a cukiságában borzalmas pécsi Weöres Sándor szobor, amelyet avatásakor liszttel öntöttek le a tiltakozók.
Az egyik előadó a téma egyik legjobb ismerője, Wehner Tibor volt, aki először azzal ábrándított ki bennünket, hogy a Vigadó előtt ürgeöntő gyerekektől vízhordó lánykákon át a Körút és a Krúdy utca sarkán álló híres Csirkefogó szoborig már nyolcvan-száz éve is teremtek hasonló jó és főleg rosszabb zsánerszobrok, igaz, a cukiságfaktor akkor még nem volt ilyen erős. Mert az átpolitizált emlékművekhez képest ezek legalább díszítő jellegű alkotások, nem akarnak feltétlenül valamilyen ideológiai állítást ránk erőltetni, viszont többnyire nagyon rossz szobrok, időnként már-már vizuális környezetszennyezésnek számítanak. Kellemkedők, közvetlenségüket azzal próbálják jelezni, hogy talapzat nélkül állnak,
jobb esetben turistáknak készülnek, hogy legyen hol egy jót szelfizni.
A zsánercunami különösen a pesti Belvárost érte el, de Székesfehérvártól Szentesig és Szolnoktól Pécsig jutott már bőven vidékre is. A Vigadó előtt, a már említett ürgeöntők előtt, a Korzón már öt hasonló kínálgatja magát fotózásra (a korláton ülő Kiskirálylánytól a kutyás lányig, Shakespeare-től egy Ungvárról idekerült festőig), különböző anyagok, stílusok és minőségek, ami újra a döntéshozók felelősségét is felveti: hogyan, milyen megfontolások alapján kerülnek ezek köztérre?
|
Inkább csak vizuális környezetszennezés
A szerző felvétele |
A Fuga összejövetelén – és a Flash Art lapjain – szerencsére másfajta új köztéri szobrokról is szó esett, például Sugár Péter Dohány utcai új gettó emlékfaláról és Kelemen Zénó Élet menete című holokauszt-emlékművéről is. Ez utóbbi nem zsáner-, hanem igazi esztétikai szobrászat egy figyelemfelkeltő, megcsavart szalagformával, amelynek kürtőszerű bal oldalában, mint egy tölcsér örvényébe, végtelenített lágersorszám-tetoválások futnak össze.
Ez igazi kortárs emlékmű: elgondolkodtat, miközben valódi térképző, igaz, az Erzsébet híd pesti lábánál olyan helyre került, ahol három különböző szobor állt már eddig is, mondanivalójának súlyos némaságát pedig elnyeli körülöttük a hétköznapi forgalom.
