A budai Vár megújítását tűzte zászlajára a kormány, amikor meghirdette a palotát bő száz évvel ezelőtt nagyhatalmi jelképpé formáló építészről elnevezett Nemzeti Hauszmann Tervet. A tervbe vett munkálatok részleteiről egyelőre keveset tudni. Sorozatunkban azt igyekszünk bemutatni, milyen volt fénykorában a királyinak szánt palota és szűkebb környezete.
A második világháború után bő másfél évtizedbe telt, hogy végre elkészüljön egy új budapesti útikönyv. Érthető persze, hiszen a korábbi, szolid másolásos módszerrel az ostrom sújtotta városban már nem lehetett dolgozni: szinte minden fejezetet újra kellett írni. Különösen igaz volt ez a budai Várra, amely köszönő viszonyban sem volt a korábbi bedekkerekben bemutatott negyeddel; a palotáról pedig egyelőre nem is volt mit mondani, mert ott a könyv megjelentekor, 1961-ben még gőzerővel folyt a bontás és építés.
 |
| A gótikus csarnok a feltárás idején és helyreállítva Forrás: Gerő László: A helyreállított Budai Vár |
Az utazók annyit azért megtudhattak, melyek a fő alapelvek, amelyeket követve a helyreállítás zajlik. Az útikönyv szerzője így fogalmazott: „a háború bombái, lövedékei, robbanásai nemcsak ártottak a Várnak, hanem (ha lehet ezt a szót használni) előnyére is váltak: a megmozdult, összeomló falak feltárták régi, elrejtett titkaikat, lerázták magukról a közbeeső századok átépítéseit, burkát, s a régészek csákányai nyomán egyre tisztábban tárul fel előttünk a régi, a középkori Vár. Barokk cirádák, múlt századi nagyzoló és fellengzős díszvakolások alól régi, nemesebb formák tűnnek elő…”
